Kamerák mögött /SL. FF./

,,Ami késik, nem múlik"

-Valu, ígérd meg, hogy bármi is történik holnap, te nem érted félre a helyzetet! -fogtam meg mindkét kezét a barátnőmnek.

-Karol, ez csak egy hülye sorozat! Nem fogok félreérteni semmit! Ez olyan, mintha én Rugge-val csókolóznék! Te sem érted félre! -mondta Valu.

-Csak az a különbség a két helyzet között, hogy Rugge és én nem járunk! Így is viszolygok attól, hogy Mike-al kell csókolóznom -rázott ki a hideg.

Na, igen... Az a híres jelenet a hatvanadik részben, amikor Luna és Simón összejönnek. Mondhatom, én nem örültem a legjobban, de azért Mike is tiltakozott. Soha nem néznék rá máshogy, mint barátra.

Egyébként két hét telt el azóta, hogy Valu visszaadta az eljegyzési gyűrűt, és azóta nem történt semmi. Azt hiszem ebben a két hétben az volt a legérdekesebb dolog a forgatáson, amikor Lio elesett görkorcsolyán a pálya közepén, és mindenki röhögőgörcsöt kapott.

-Jaj, menj már, nem lesz olyan nehéz -legyintett. -Amúgy is, már csókolóztatok egyszer, most mi lesz más?

-Az, hogy akkor még nem járt veled... és most össze is fogunk jönni... brrr -borzongtam meg újra, mire Valu felnevetett.

-Na, te aztán tényleg nem vagy "Lumon" párti -rajzolt idézőjelet a levegőbe a lány.

-Hogy mi? Komolyan már nekünk is külön nevünk van a sorozatban? Jó, hogy a valóéletben nem találnak ki ilyeneket -ráztam meg a fejem.

-Lányok! Ideje mennünk -jött be az öltözőmbe Erika, miszerint megjött a minket hazaszállító autó. Vagyis engem hazaszállít, a többiek pedig jönnek hozzám.

-Menjetek, mindjárt csatlakozok én is, csak még beszélnem kell Rugge-val -indultam ki a helységből, hogy aztán a mellette lévő ajtóhoz lépjek, és már emeltem a kezem, hogy bekopogjak, amikor bentről meghallottam Rugge hangját.

-Igen, Agus, mondtam már, hogy Karol és én csak barátok vagyunk! És ez mindkettőnknek tökéletes!

-Rugge, látom rajtad, hogy te nem vagy jól így! -szólalt meg Agus is.

-Figyelj, én nem mondom el többször, hogy nekem ez így tökéletes! Karol és én köztem soha nem lesz több, mint barátság! -mondta Rugge, mire úgy döntöttem, hogy nem hallgatózok tovább, és bekopogtam.

-Gyere -kiáltotta egyszerre a két fiú, mire kinyitottam az ajtót.

-Sziasztok! Zavarok? -léptem be a fiú öltözőjébe.

-Oh, dehogyis, Agus éppen menni készült -nézett Rugge a barátjára.

-Nem, éppen jól vagyok most itt -ütögette meg a kanapé karfáját a fiú.

-Mondom, Agus éppen menni készült -szűrte ki a fogai közt Rugge.

-Én pedig mondtam, hogy nekem itt tökéletesen kényelmes!

-Agus... most őszintén, Rugge úgyis elmondana mindent azután, hogy beszéltem vele -forgattam meg a szemeim mosolyogva.

-Minek nézel minket? Lányoknak? -tette sértettem a szívére a kezét Agus.

-Agus -néztem rá keményen.

-Éppen indulni akartam -bólintott a másik, majd egy intéssel el is hagyta a helyiséget.

-Mit szerettél volna mondani? -kérdezte Rugge, mire én is leültem a fiú mellé a kanapéra.

-Tudod... ezt már két hete szerettem volna elmondani, csak soha nem volt rá alkalmam -kezdtem.