Kamerák mögött /SL. FF./

Első látásra szerelem

R U G G E

Mikor végeztünk a próbával fáradtan kullogtam be az öltözőmbe. Beléptem a helyiségbe, és elővettem a telefonom, hogy Instagramra csináljak egy élő bejelentkezést. Hogy helyzetjelentést, adjak le a rajongóimnak, akik lelkesen várják, hogy élőben is lássanak pár óra múlva.

-Sziasztok, emberek! Gondoltam, hogy csinálok gyorsan a koncertem előtt egy élő bejelentkezést! Remélem már mindenki odakint vár a színpad előtt, hogy akkor teljes életnagyságban láthassanak engem! Meg kell, hogy mondjam nem fogtok csalódni a látványban -nevettem fel, mire több ezer sírva nevetős emojit kaptam válaszul. -Illetve, akik rendelkeznek VIP belépővel, azok a koncert után találkozhatnak velem személyesen az öltözőmben is, ahol beszélgethetünk, és még bármi mást!

Folyamatosan beszéltem a telefonba, miközben válaszolgattam a kérdésekre. Beszéltem a turné állomásairól, hogy milyen "sokat" jelent nekem, hogy ennyien támogatnak. Illetve, hogy egyáltalán nem érzem magam fáradtnak a koncertek után. --Remélem érződött, az irónia--

Mire végeztem a bejelentkezéssel, és elköszöntem, éppen akkor ütött az óra este kilencet. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem egy percen belül kezdődik a koncertem, így sietve léptem ki az öltözőmből, majd a folyosón végighaladva, lehajtott fejjel igyekeztem előre.

Éppen időben értem oda, ugyanis abban a pillanatban a rendezvény szervezője elmondta az utolsó mondatát, mire egy hatalmas mosolyt teremtettem az arcomra, és úgy sétáltam fel a lépcsőn.

Mikor az első sorból megláttak, lányok sokasága kezdett el sikoltozni, és ordítani a nevemet, amit en csak egy büszke mosollyal, és egy biccentéssel díjaztam a tömeg felé.

A színpadra közepére mentem, majd a zenekar elkezdte játszani az első dal ütemét, én pedig elkezdtem egy ujabb koncertet.

☆☆☆☆

Amikor az utolsó dal végére értem a tömeg egy emberként ordított, én pedig mosolyogva néztem a felém áradó szeretetet, sőt imádatot.

-Sajnos elérkeztünk a koncert végére, igy el kell tőletek búcsúznom, de köszönöm, hogy itt lehettem! Tökéletes közönség voltatok! Viszlát, Buenos Aires! -ordítottam az utolsó mondatomat a mikrofonba, majd egy utolsót intve lépkedtem le a backstage-be, ahol már egy elég hosszú sor kígyózott csak rám várva.

Sóhajtva vettem tudomasul, hogy egy darabig még itt fogok várakozni, és még elmenni sem tudtam, ugyanis két bazinagy melák állta az utamat, így végigkellett hallgatnom kilencezer-kilencszázkilencvenkilencszer, hogy mennyire tökéletes vagyok.
--Nem mintha nem élvezném hallgatni, de egy idő után, már igazán unalmas--

A gondolatmenetem az zavarta meg, hogy egy újabb lány következett a sorban.

Őszintén először nem hittem a szememnek. Eddig még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ennyire... termeszetes lett volna. Egy milliméter smink sem volt található az arcán, és egyik idoma sem volt megcsináltatva. --Higgyetek nekem, jó szemem van ehhez.--

Hullámos haja is teljesen természetes volt, és semmi melír vagy ilyesmi nem volt benne. Még az öltözéke is teljesen általános volt. Sima fehér rövidebb póló, és egy egyszerű rövid farmernadrág. Még ezek sem olyanok voltak, amik éppenhogy rajta vannak. Teljesen eltakarták mindenét.

Egyáltalán nem volt az esetem ez a lány, mégis ahogy ott állt előttem, annyira tökéletesnek látszott.

-Szia Édesem! -mosolyogtam rá a legjóképűbb mosolyommal.

-Szia, Ruggero! És, ha megkérhetlek ne hívj így! -mondta keményen, mire egy pillanatra furcsán neztem rá. Eddig még senki nem utasította vissza, hogy becézzem.

-Miért? Nem tetszik, Édesem? -húztam az agyát, mire megforgatta a szemeit.

-Persze, hogy nem! -vágta rá.

-Akkor mondd meg hogy hívjalak -hajoltam hozzá közelebb, mire a lány nem húzódott el, hanem keményen belenézett a szemembe.

-Na, azt meg végképp nem! Nem mondom el a nevem! -makacskodott.

-VIP belépős vagy? -kérdeztem, figyelmen kívül hagyva az előző mondatát.

-Igen -bólintott, mire a mosolyom szélesebb lett.

-Akkor majd az öltözőmbe szépen megmondod -vontam meg a vállam.

-Most te burkoltan randira hívsz? Több száz lánnyal együtt? -fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

-Mit gondolsz Édesem? -kérdeztem, majd rákacsintottam.

Ő ahelyett hogy elájult volna csak megemelte a szemöldökét. Ez a lány tele van meglepetésekkel. Egyáltalán nem válik be az nála, mint a többi lánynál.

-Ez valakinél bejön? -kérdezte, majd megemelte az egyik szemöldökét.

-Szerinted Édesem? -kérdeztem vissza azonnal, mire egy pillanatra, mintha elgondolkodott volna.

-Valakinél biztosan, de az, az alsóbb kategória. Tudod -hajolt közelebb hozzám. -Én nem oda tartozom.

-Ohh, azt gondoltam...

-Egyébként most már mehetek? Mert meguntam a beszélgetést. Így is a barátnőm már teljesen ki van akadva, hogy hová tűntem -toporgott, mire elmosolyodtam.

-Nem mondtam hogy mehetsz, Édesem! Amúgy is nem válaszoltál még a kérdésemre! Este nálam? -kérdeztem, mire felnevetett.

-Nem kösz. Már van programom -vonta meg a vállát.

-Ne már, Édesem! Mi lehetne fontosabb, mint hogy velem legyél? -mutattam magamra.

-Mondjuk... nem is tudom -tettetett gondolkodást, majd szélesen elmosolyodott. -Bármi más -mondta, majd kép és aláírás nélkül fordult meg, és ment el.

Ezután jött a többi lány, akik viszont teljesen bevették volna a szövegemet, de ma valahogyan nem volt kedvem hozzájuk. Végig csak az a lány szavai jártak a fejembe, és hogyan kosarazott ki két mondatban.

Meg kell tudnom, hogy kicsoda ő, különben bele őrülök.

~~~~~~~~~~~~~~

Szijjasztokkk!

Itt lenne az új rész tőlem! Remélem tetszett! Tudom hogy kicsit késve de egyszerűen nincs ihlet meg rengeteget kell tanulnom. A véleményeket meg írhatjátok kommentben vagy privátban! Előre is köszike!

Viviiiiii🍕