-Nem fogok összeházasodni Ruggero-val! De... várjunk -villant be egy ötlet, ami talán mindkettőnket megment. -Rendező úr! Nem gondolná, hogy az nagyobb fogás lenne, ha a híres Ruggero Pasqurelli megkéri egy lány kezét... ő boldogan igent mond, sőt sír is! Aztán... hirtelen felbontja a jegyességet... Nem gondolná, hogy ez nagyobb reklámfogás lenne? -néztem rá.
-Karolkám! Maga igazán beleillik ebbe a szakmába! Egye fene, legyen ez! -ragadta meg a kezem, majd megrázta. Én csak egy boldog (IGAZI) mosollyal néztem rá, mert így minden a terv szerint alakul. -Viszont... egy kikötésem lenne! Legalább egy hétig jegyben kell járniuk! Megértette? -én csak bólintottam egyet. Ez igazán nem okozhat gondot...
Na elhittem....
-Karol! Karol! Rendező úr, elrabolhatom Karol-t? Csak egy kis időre... -húzott el a férfitól a barátnőm. -Karol, ég is miért talállak téged a rendezővel, miközben kezet ráztok? Ugye, nem csináltál semmi hülyeséget?
-Valu... Azt hiszem, hogy mindent rendben tartok -mosolyogtam rá. -Megállapodtam vele valamiben... így nem kell esküvőt szerveznünk...
-Mi? Azt akarta, hogy tényleg keljetek egybe? -suttogta hangosan --azt nem tudom, hogyan csinálta--.
-Igen -bólintottam. -De most már minden rendben... ajánlottam neki, egy sokkal jobb dolgot az esküvőnél.
-Azt ne mondd, hogy gyereket kell csinálnotok, mert akkor tényleg megölöm...
-Mi? Dehogyis, Valu! Én? Rugge-val? Gyereket? Ez, hogy jutott eszedbe? Nem is feküdtünk még le! -háborodtam fel.
-De, ez csak idő kérdése... Karol, látszik rajtatok, hogy szeretitek a másikat! Szerinted miért csókolt ma meg? Érzi, hogy szereted, és ő is ugyanígy érez irántad! Ez az eljegyzés is, csak közelebb hoz egymáshoz titeket...
-Én nem akarok szerelmes lenni... Nem akarok még több csalódást... Nem akarok szenvedni miatta... Nem akarom elcseszni a kapcsolatunkat... Nem akarok szembe nézni az érzelmeimmel... -suttogtam lehajtott fejjel.
-Karol, de ne.... -nem tudta folytatni, mert a rendező közbeszólt.
-Kérem, hogy mindenki fáradjon a helyére! Ez az utolsó jelenetünk itt Cancún-ba! És már nagyon sok volt ez a mai nap, szóval haladjunk! -kiáltotta a rendező, mire kisétáltunk a képből. -És FELVÉTEL!
☆☆☆☆
Még utoljára ránéztem Micheal-re, majd visszaültem az autóba. És... és megcsináltuk. Készen vagyunk a cancún-i forgatással. Vége van... de rám még várt egy nagyon nehéz feladat. Még meg kell, hogy kérjék a kezem... Előre félek Rugge reakciójától. Az autó, amivel a jelenetben is szerepeltünk nem állt meg, ezért szerintem ez fog visszavinni a szállodába.
-Elnézést, miért nem álltunk meg? -kérdezte David.
-A rendező úr arra kért, hogy vigyem vissza Önöket minél gyorsabban a szállodába, mert Karol kisasszonynak sürgős dolga akadt. -mondta a sofőr.
-Ohh... rendben -vonta meg a vállát a férfi.
-Miért akarja a rendező, hogy minél gyorsabban visszaérj? A forgatáson is mintha azt mondta volna, hogy mindenkinek van dolga....Főleg neked -fordult felém Ana.
-Öhhmm... fogalmam sincs... -most mit mondhattam volna? Sietek, mert el kell mondanom a majdnem fiúmnak, hogy este meg kell kérje a kezem? Nem hiszem, hogy szeretnék tudni...
-Jaj, drágám, szeri... -nem tudta befejezni, mert az autó megállt a szálláshelyünk előtt.
-Köszönjük a fuvart -pattantam ki az autóból, majd sietősen beléptem a szálloda ajtaján. A recepció mellett elhaladva megpillantottam Rugge-t, ahogy egy csapat lánnyal szelfizik. Odasiettem, majd kicsit arrébb állva megvártam, míg befejezik a mostani tettüket.
BẠN ĐANG ĐỌC
Kamerák mögött /SL. FF./
FanfictionKarol Sevilla, a lány, aki mindig is nagyban álmodott, és sosem félt kockáztatni. Sosem volt átlagos élete nem még, hogy azután, hogy jelentkezett egy sorozat főszereplőjenek, aztán pedig megismert egy fiút... aki teljesen más volt, mint a többi. Ru...