Kamerák mögött /SL. FF./

Az első forgatási nap

Idegesen dobolok a combjaimon, nem is tudom, hogy mit érzek. Ideges vagyok, de egyben izgatott is, hiszen ez lesz a legelső forgatás, és nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni.

Miután Valu-val kipakoltunk, szóltak, hogy indulás van, így könnyes búcsút kellett vennünk, mert Valu-nak fel kellett vennie az "undok lány vagyok" álruháját, nekem pedig el kellett indulnom a kirendelt kocsihoz, ami elvitt engem és a sorozatbeli szüleimet --David-et, és Ana-t-- a sorozatbeli villába, ahol élek.

Most pedig itt ülök a sminkszobába és nézem a tükörben, ahogy a sminkes Michela, és a fodrász Angelina megcsinálják a hajamat és az arcomat.

-Ne izgulj, drága! Innen látom, ahogyan remegsz! -mondta Angelina, és amikor lenéztem a kezeimre, igazat kellett neki adnom. Tényleg remegtem, mint a kocsonya.

-Ez az első nagyobb szereplésem! Nem szeretnék csalódást okozni, senkinek sem! -mondtam, de ekkor észbe kaptam, hogy az arcom megremegett, ezért elnézést kértem Michela-tól.

-Tudod a szöveget? -kérdezte az előbb említett lány, mire bólintottam egyet. -És azt is tudod, hogy mikor mit kell csinálnod, tenned! -megismételtem az előző tettemet. -Akkor, mi a probléma? Ha rontasz is valamit.... ami persze lehetetlen! Akkor is, újrakezdik felvenni a jelenetet! Tudod, hány sorozatnál és filmnél segítettünk már be? -megráztam a fejem, mert a sminkes lány abbahagyta az arcom sminkelését. -Több százban! Minden kiváló színész hibázik! Te is fogsz! Akkor még mindig nem értem, hogy miért nem mész ki, és mutatod meg azoknak a hülyéknek, hogy mi tudsz? -mondta az ösztönző beszédet.

-Köszönöm, Michela! Remélem, ti maradtok végig a segítőim -öleltem meg őket jó szorosan, majd odamentem az ajtóhoz, majd nagyot sóhajtva kinyitottam az ajtómat. 

Amikor kiléptem a küszöbön hirtelen megjelent előttem vagy húsz producer, és kamerás, aztán ott volt még a rendező is.

-Elég legyen! Mindenki a helyére! Karol Sevilla kisasszony, a szobájába azonnal! -kiabálta el magát a rendező, majd mellettem termett az asszisztensem és eligazított a "szobámig".

Persze az utat fél órának éreztem a liftező gyomrom miatt, de aztán emlékezettem magam, hogy ez nem élő előadás, csak a kamera és én. Kiskorom óta élem ezt az életet a szüleim miatt. Nem kell félned Karol, minden rendben lesz!

Erika --az asszisztensem-- megállt egy ajtó előtt, majd szó szerint sok sikert kívánt nekem, és betolt a fehér ajtón. Mindenki, aki a szobában tartózkodott rám kapta a tekintetét. Szokásomhoz híven csak intettem egyet bénán, majd figyeltem, ahogy felém közeledik egy alacsony nő. Elmagyarázta, mit, hogyan csináljak, majd odakísért egy ágyhoz, és majdnem szinte belelökött. 

-Csukd be a szemed, majd amikor azt mondja a rendező úr, hogy FELVÉTEL! Csak csináld azt, amit a szövegkönyvből tanultál meg! -mondta szigorúan, én pedig becsuktam a szemem. Tudtam, hogy ezelőtt be fognak vágni egy jelenetet, ahol a kori pályán suhanok, és táncolok, de azért vissza kell mennünk Buenos Aires-be. 

-És.... FELVÉTEL -hallottam a rendező kiabálását, majd kinyitottam a szemem, és "ijedten" kaptam a nyakláncomhoz.

A szemem sarkából láttam, hogy a plafonon felszerelt kamera vesz engem, de én még mindig játszottam azt, mint aki rémálmából kelt fel. Felültem az ágyon, majd....

-És.... VÉGE! Kisasszony!.... -vártam, hogy mikor mondja ki, hogy hibáztam, de ehelyett -Nagyon élethű volt! A társaim nem tévedtek! Ha ilyen jól játszik továbbra is, maga hamarosan valamelyik vörös szőnyegen köthet ki. -hálásan néztem a férfira. -De most folytassuk!