Kamerák mögött /SL. FF./

,,Fogalmad sincs semmiről!"

K A R O L

Idegesen tördeltem az ujjaimat a színpad mögött, miközben a mellettem álló Rugge nem törődöm módon a telefonját bújta. Ilyenkor kívánom, hogy bárcsak beleláthatnék a fejébe, és megtudhatnám, hogy mit érez.

Miután a rendező közölte velünk, hogy interjúra kell mennünk egy tévés csatornához azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet. Kiderült, hogy dehogyisnem ugyanis a kérdéseket át kellett vennünk KETTESBEN Rugge-val, ami cseppet kínosra sikeredett.

-Na jó, haladhatnánk? Nekem van ennél jobb dolgom is -türelmetlenkedett Rugge, miközben az öltözőmben ültünk és az interjús kérdéseket vettük át.

-Hidd el nekem sem egy leányálom itt lenni VELED -emeltem ki az utolsó szót.

-Eleve nem lennénk itt, ha nem mennél el minden FIÚ ismerősöddel olyan helyekre, ahol bármikor lefotózhatnak! A te hibád -fogta rám rögtön.

-Én pedig nem mentem volna sehova Mike-al, ha képes lettél volna meghallgatni! -vágtam vissza.

-Azt hiszem elég időt hagytam, hogy magyarázkodj!

-Legalább egyszer... legalább egyszer nem nézhetnél bármit is az én szemszögemből? -tártam szét a karom.

-Nehéz úgy nézni bármit is a szemszögedből, ha nem is ismerlek...

-Miért mondod ezt? Nálad jobban senki nem ismer a világon!

-Tényleg, Karol? Ezidáig az igazi nevedet sem tudtam!

-Mert nem mutatkozhattam be! A közösségi oldalakról tudtad meg a nevem, és azon Karol Sevilla-ként vagyok fent! Esélyt sem adtál...

-Ha tudnád, hogy hány esélyt adtam... -mondta halkan, mire értetlenül néztem rá.

-Mi? -kérdeztem.

-Első kérdés: Hogyan ismerkedtetek meg? -kezdte el a kérdéseket a fiú.

De mivel még itt állok ezért túléltem.
Már csak azt várjuk, hogy felkonferáljanak és indulhat a színjáték.

-Most pedig köszöntsék a három platinalemezes Ruggero Pasqurelli-t, és a csodálatos menyasszonyát, Karol Sevilla-t! -hallottuk a műsorvezető hangját, majd Rugge egy gyors mozdulattal eltette a telefonját, majd megfogta a kezem, és mosolyogva kiléptünk a színpadra. A közönség tapsolva fogadott minket, mi pedig egymás mellett helyet foglalva ültünk le a műsor vezetővel szembeni kanapéra. -Örülök, hogy eljöttetek!

-Mi köszönjük a meghívást! -mondta Rugge mosolyogva.

-Csodásan néztek ki! -kezdett bókolni. -Karol, igazán csinos vagy!

-Köszönöm... -válaszoltam mosolyogva (természetesen).

-Azért vigyázzunk David ő az én menyasszonyom -mondta Rugge, mire a közönség, és a műsorvezető nevetni kezdett.

-Nem felejtem el -mondta vigyorogva a férfi. -És meséljetek, hogy vagytok?

-Köszönjük, remekül vagyunk -bólintott Rugge.

-Szóval... nem történt semmi a kapcsolatotokkal? -tessék máris rátért a témára.

-Nem, Rugge-val remekül megvagyunk -simítottam meg a fiú karját.

-Az egész egy félreértés volt -bólintott a mellettem ülő fiú is.

-Elmondanátok, hogy mi történt? -hajolt előrébb a férfi. Úgy nézett ki, mint amikor egy vadászkutya szagot fog...