Kamerák mögött /SL. FF./

A műsorért BÁRMIT

1 keserves hónappal később:

-Ma van a NAGY nap -csapódott ki a szobám ajtaja, majd beugrott rajta a legjobb barátnőm.

-Valu... reggel öt óra van -nyöszörögtem, majd visszadugtam a fejem a párnák közé.

-Nem, nem, kisasszony! Ma van a NAGY nap -ejtette ki lassan az utolsó mondatot.

-Ezt akkor szokták mondani, amikor valakinek az esküvője van -motyogtam. -De nekem a mai nap egy balszerencse...

-Jaj, Karol... Ártatlan kis barátnőm -ült le az ágyam szélére Valu. -Szerintem pedig egyenesen imádni fogod a mai napot.

-Miért imádnám? Ma KAMERÁK ELŐTT kell megcsókolnom azt a fiút, aki nekem menthetetlenül tetszik, de egy hónappal ezelőtt undorítóan elutasítottam, mert féltem. Mondjam tovább? -ültem fel az ágyamban.

-Nem, ennyi elég volt...

-Ja, és ráadásul van már barátom, akivel még mindig járok, pedig nem is szeretem, és előtte kell megcsókolnom azt a fiút, aki igazából tetszik -daráltam le gyorsan. -De teljesen jól vagyok, semmi baj -nevettem fel kínosan.

-Karol... nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy hallgass a szívedre. És az most mit mond?

-Hát... ha tudna beszélni szerintem azt, hogy nagyon gyorsan találjam fel az időgépet, és menjek vissza egy hónappal ezelőttre, és ott azonnal mondjak el mindent annak a fiúnak, akit a legjobban szeretek -sóhajtottam.

Szóval, igen, most itt tartunk. Egy hónappal ezelőtt azon a bulin elutasítottam Rugge-t azzal a Nap és Hold szinonimámmal. Nem mondom, hogy kedves voltam, de... egyszerűen nem hagyhattam, hogy megtörténjen az, ami a legnagyobb félelmem...

Az, ha valaki nem szeret viszont.

Az piszok rossz érzés tud lenni (véletlenül sem saját tapasztalat). Szóval szegény szívem összetört darabjai még kisebb szilánkokra estek szét. És ez egyetlen egy srác miatt...

Gratulálok, Karol, ezt megint megcsináltad! Most pedig csókolózhatsz vele, ami még véletlenül sem lehet hamis, mert... igazából nem tudom, miért.

A felvétel előtt azonban még találkoznom kell a fiúval, hogy egyeztessük a tánclépéseket. Kínos két órának nézek elébe...

-Karol, ideje lenne készülnőd! A herceged nem fog sokáig rád várni... -zökkentett ki a gondolataimból Valu.

-Már így is rengeteget várt rám -motyogtam, de inkább nem mondtam ki hangosan.

☆☆☆☆

-Szia, Guillermo! -öleltem meg a fiút, amikor odaértem a forgatás helyszínére. Szerencsére Rugge még nem tűnt fel a láthatáron.

-Szia, Karol -ölelt vissza a magas srác is.

-Mikor kezdünk? -toltam el magamtól a fiút, hogy a szemébe nézhessek.

-Nemsokára, ha Ruggero is méltóztatik idetolni a seggét, addig pedig átöltözhetsz, vagy akár lefuthatod a maratont kétszer -vonta meg a vállát, mire felnevettem.

-Annyira csak nem lehet vészes a helyzet -mondtam mosolyogva.

-Hidd el, hogy az -bólintott. -Egy hónappal ezelőtt kezdődtek ezek, azóta pedig még többet késik... Nem tudom mi történhetett, de az biztos, hogy nem az volt élete legszebb napja -mondta komolyan Guillermo, mire nyeltem egy nagyot. Én sajnos tudtam, hogy mi váltotta ki nála ezt. Vagyis inkább ki...

-Rendben, akkor én megyek öltözni -mutattam a helység felé, amin nagy betűkkel szerepelt a nevem.

-Oksa -engedett utamra, én pedig sietősen lépkedtem az öltöző felé.