Kamerák mögött /SL. FF./

,,Azt hiszem más is eltűnt..."

-Szóval... ki vagy te? -kérdeztem a mellettem ülő fiútól.

-A teljes, becses nevem Ruggero Pasquarelli. Most mondanám, hogy biztosan hallottál rólam, de hát.. -utalt a kis... kiesésemre, mire felnevettem.

-Szóval te vagy a nagy, és híres Ruggero Pasquarelli? Kérhetek egy autogramot? -kérdeztem nevetve, mire a fiú is elmosolyodott.

-Már van, sőt közös képünk is. Bar azt mindenhol találsz az interneten, ha beütöd a nevünket -vonta meg a vállát.

-Aha... szóval van egy halom közös képünk az interneten... Ezek szerint azt akarták, hogy összejöjjünk -mondtam, mire a fiú bólintott.

-Ez igaz... de csak félig. Ugyanis... mi egy pár voltunk... régen. Nagyon régen. Pontosabban öt hónappal ezelőtt -mondta, mire eltátottam a szám.

-Mi? Mi egy pár? Mármint... mi ketten? -mutattam kettőnkre. Az, hogy összejöjjek valakivel, aki ilyen... nem is tudom milyen. Hiszen csak öt perce ismerem.

-Most mi ezen olyan meglepő? Egyébként... terhes is voltál -mondta, mire felnevettem.

-Ezt nem mondtad komolyan -ráztam meg a fejem, de amikor megláttam Rugge komoly arcát, lefagyott az arcomról a mosoly.

-Nyugodj meg, ezt csak az újságok állították -mondta végül, mire kifújtam a levegőt. -Ugyanis felszedtél pár kilót -bökött a hasamra, mire elnevettem magam.

-Karol? Drágám, hogy vagy? -nyitottak be az ajtón a szüleim, mire abbahagytam a nevetést.

-Öhmm... Minden rendben. De ti mit kerestek itt? Nem éppen Cancún-ban lenne fellépése apának? -kérdeztem.

-Lemondtuk, miután kaptuk a hívást, hogy kórházba kerültél! Mi történt? -kérdezte, majd amikor meglátta, hogy Rugge ott ül az ágyam mellett egy gúnyos mosoly húzódott a szájára.

-Anya, apa, Ő itt... -kezdtem volna, de félbeszakítottak.

-Ismerjük -mondták egyszerre.

-Rendben... -néztem rájuk furcsán.

-Kincsem, azok után, amiket tett veled... még hagyod, hogy itt legyen? -nézett anya a fiúra úgy, mintha egy zacskó szemét lenne előtte.

-Miket tett? -kérdeztem értetlenül.

-Öhm, Mrs. Cisneros, Mr. Piña... a lányuk nem emlékszik semmire, ami velem kapcsolatos -mondta kínosan a fiú.

-És gondolom nem is szándékoztad elmondani neki, a rossz részeket, ugye? Csak jó színben tüntesd fel magad -forgatta meg a szemeit.

-Carolina, hagyd már őket -szólt közbe apa.

-Azt már nem! Nem hagyom, hogy egy ilyen... sztárocska lófráljon a lányom körül -nézett végig a fiún undorodva.

-Karol! Jaj, de jó, hogy semmi bajod -csapta ki az ajtót Caro.

-Caro? Te mit keresel itt? Nem haragszol rám? -kérdeztem a lányt, ugyanis úgy rémlett, hogy volt egy kis... veszekedésünk.

-Rájöttem, hogy én voltam a hülye, és nem kellett volna annyira kiakadnom. Sajnálom -jött hozzám közelebb. -Meg... azt hittem, hogy a kis veszekedésünk miatt lettél rosszul, ezért a bűntudat is gyötört...

-Milyen veszekedés? -kérdezte Rugge.

-Csak egy kis nézeteltérés -legyintett Caro. -De TE mit keresel itt? -kérdezte a fiútól.

-Ezt mi is szeretnénk tudni -fonta keresztbe a karjait anya.

-Nekem az orvos mondta, hogy maradjak itt, és meséljek el mindent Karol-nak -tette fel a kezeit védekezően Rugge.