Kamerák mögött /SL. FF./

A harmadik forgatási nap

Reggel ismételten arra keltem, hogy az a kibaszott Nap a szemembe süt... Komolyan Rugge nem tudja elhúzni a függönyt? Ha már Rugge-nél tartunk... Hol lehet?

Gondolkodás helyett inkább felültem az ágyon, majd a szememet törölgetve kimentem a nappaliba. A fiút a kanapén elterülve találtam meg, ahogy éppen egy tálcáról eszik egy csomó ételt, miközben a telefonját nyomkodta.

Amikor meghallotta, hogy közeledek, rám kapta a tekintetét, majd elmosolyodott.

-Örülök, hogy szórakoztat a reggeli kinézetem -mondtam, majd odamentem hozzá, és levettem a tálcájáról egy almát.

-Hé! Az az enyém! -kapott a gyümölcs után, de én beleharaptam. -Ez csúnya volt...

-Mi? Hogy nem akarok éhen halni? Bocsánat -tettem fel a kezem.

-Nem lopjuk más ételét. És ha most miattad nem tudok megfelelően megreggelizni? Ha forgatás közben elájulok az éhségtől? -nézett rám szomorúan.

-Egy jeleneted lesz drága -forgattam meg a szemem. -Az is velem! Ha elájulsz, majd... elkaplak.

-Mert így már sokkal jobban érzem magam -motyogta, mire elnevettem magam.

-Na, gyere ide, te nagyra nőtt óvodás -hajoltam felé, majd megpusziltam az arcát. Ő csak egy győztes vigyorral nézett engem.

-Nem lehetne, hogy kapok még egyet? Nem használtam ki eléggé...

-Ha ugyanarra gondolsz, mint amit a repülőn csináltál...

-Hogy gondolhatsz ilyet? Persze, hogy arra gondoltam...

-Na, megyek, mert Valu biztos már kipaterolta a palack-dugó párját -mosolyogtam rá. -A pólódat pedig megtartom.

-Nem fog maradni egy pólóm sem.

-De már csak egy éjszakát fogunk itt lenni -fordultam vissza hozzá.

-És? Ki mondta, hogy utána nem alszunk együtt? -mosolygott rám vidáman.

-Ez most...

-Hát igen... nem bírnám ki a horkolásod nélkül... (ezt SoyLunamyword03 kedvéért😂 szerk.)

-Fuhhh... Rugge most úgy megfojtanálak -néztem rá a legdühösebb arcommal.

-De nem fogsz mert szeretsz -mosolygott rám olyan vidáman, mintha megnyerte volna a lottót.

-Ez nem igaz -ráztam meg a fejem.

-Ne is tagadd... este azt mondtad, hogy nem vagyok közömbös irántad -állt fel, majd elém állt.

-Azt... azt arra értettem, hogy... te vagy a legjobb fiúbarátom! -próbáltam menteni a menthetetlent.

-Akkor miért mondtad azt, hogy te is szeretsz, mielőtt elaludtál? -hajolt nagyon, nagyon közel az arcomhoz.

-Nem mondtam ilyet. Rugge... Abbahagynád, hogy ilyen közel hajolsz? -próbáltam hátrébb lépni, de megfogta a derekam.

-Nem, míg be nem ismered, hogy szeretsz -ajkai szinte súrolták az enyémeket.

-De nem szeretlek... -mondtam, sőt hazudtam az arcába.

Meg lett volna a lehetőségem.. meg lett volna a lehetőségem, hogy boldog lehessek. De én eldobtam magamtól, mondd Istenem, miért teremtettél engem ennyire hülyének? Megtaláltam a másik felem... megtaláltam azt a srácot, akivel boldog lehettem volna.

Erre én nem elbaszom?

-Rendben -bólintott, majd gyorsan hozzátette. -Csak gyorsan teszteljük -mondta, majd az ajkait az enyémeknek tapasztotta.