Kamerák mögött /SL. FF./

Szívfájdalom, szívfájdalom után

Két héttel később:

-Karol! A jó isten szerelmére, hol vagy már? -kiáltott bele a telefonba Lionel.

-A parkban ülök, ahogy megbeszéltük! Te hol vagy? -kérdeztem.

-Ezt nem hiszem el! Karol, úgy volt, hogy a kajáldánál találkozunk...

-Mi? Nem, azt beszéltük, hogy a parktól megyünk -tiltakoztam.

-Karol... Ahjjj, jó megyek a parkba -mondta unottan, és éreztem a hangján, hogy a szemét forgatja.

-Imádlak, köszi -köszöntem el tőle, majd megszakítottam a hívást.

Miközben Lionel-t vártam a parkban, egy padon ülve, a szemem sarkából láttam, hogy jó néhány fotós (nem tisztelve a személyes teret) a bokorból kattintgatja a fényképezőgépét.

Igencsak nagy lett körülöttem a felhajtás, mióta Rugge-val felbontottuk a jegyességünket, de hát ezt beszéltük meg, így egy "szép" keddi napon a fiú öltözőjében összeültünk.

A fiúval néma csendben ültünk egymás mellett, miközben vártuk a rendezőt, hogy bejelentse, hogy miként fogjuk elmondani mindenkinek az eljegyzésünk felbontását.

-Sajnálom -mondta, csak úgy a semmibe a mellettem ülő fiú.

-Mi? -kérdeztem ránézve.

-Sajnálom -mondta újra az előző mondatát, a szemembe nézve.

-Azt értettem -forgattam meg a szemem. -Mit sajnálsz? Sok dolgot csináltál az elmúlt két hétben -gondolkodtam el.

-Mindent -mondta teljesen komolyan.

-Hát... oké -vontam meg a vállam.

-Nem kezdhetnénk mindent elölről? -kérdezte remélve, hogy a válaszom igen lesz.

-Legyen -bólintottam. Tudtam, hogy majd egy napon meg fogom bánni, hogy most ezt mondtam, de... van valami ebben a fiúban, ami annyira... nélküle nem tudnám elképzelni az életem.

A fiú mosolyogva nyújtotta felém a kezét, mire én sóhajtva egyet elfogadtam, és megráztam.

-Ruggero Pasquarelli -mutatkozott be.

-Karol Itzitery Piña Cisneros -mondtam a teljes nevem. -De csak Karol Sevilla...

Így történt, hogy kamerák nélkül bemutatkoztunk egymásnak, és Ruggero hamarosan egy nagyon jó fiú barátommá avanzsálta magát. Sajnos nem tudtunk semmit sem együtt csinálni a forgatáson kívül, ugyanis a jegyesség felbontása után, még akkor is lekapnak, ha egy padon ülök egymagamban, így nem kockáztathatunk, hogy lefotóznak engem azzal az emberrel, akit két héttel ezelőtt még a vőlegényemnek hívtam. De, hogyan is történt a "nagy" bejelentés?

-Bocs a késésért -mondta unott hangon a rendező.

Mióta Erika beadta neki azokat a pirulákat, hogy kicsit nyugodtabb legyen, azóta a rendező kicsit... furcsává változott. Mostanában kevesebben fenyegettek meg, és ez eléggé... szokatlan volt. Megszoktam, hogy sakkban tartanak az emberek...

-Szóval -csapta össze a tenyerét a férfi, mire Rugge-val ugrottunk egyet ültünkben a kanapén. -Mit kell csinálnom?

-Megmondani, hogy hogyan bontsuk fel a jegyességünket? -mutattam fel a kezemen lévő eljegyzési gyűrűmre.

-Ruggero úr leveszi az ujjadról a gyűrűt, aztán ábelesz-kóbelesz, és kész -vonta meg a vállát a rendező. Kezdett nagyon elegem lenni a húzásaiból...