Mennyire szerencsés is vagy. Középiskolás korodban kiköltöztél a szüleiddel Koreába, azóta pedig itt élsz. Kiváló középsuliba jársz már a negyedik éve, vannak igaz barátaid, akik mindig ott vannak neked, ahogy te is nekik. Munka gyanánt, amikor teheted, akkor babysitterkedsz. Mrs. és Mr. Kim egy nagyon kedves pár egy nagyon édes kisfiúval. Mivel az apuka ügyvéd, az anyuka pedig orvos, kell a kis lurkónak egy dada felé. Ezért is hirdették meg az állást, amire te boldogan le is csaptál. Az egyetemi életedre gyűjtögetsz, na meg az se baj ha van egy kis elkölthető összeg.
Most is épp Minso-val játszol a parkban, mivel szép őszi nap van. Süt a nap, száraz az idő. Egyszerűen felemelő érzés egy ilyen terhelő hét után.
-Noona! Kapj el! -neveti a kisfiú, ahogy lecsúszik a hatalmas csúszdán.
-Hoppáré-kapod el mikor leérkezik, azután kezeidbe emeled nevetve-Kérsz valami nasit? Még van egy kis idő vacsiig. Simán megeheted-kacsintasz rá a huncutul vigyorgó kiskrapekra.
Kuncogva bólogat rád,miután leteszed a földre. Megfogva a kezét indultok el a bolt felé.
-És kedves Uram,mit szeretnél az ötödik szülinapodra?-nézel le rá mosolyogva. Minso mosolyogva kezd el gondolkodni,szabad kezén lévő mutatóujját az állára rakva. Annyira aranyos mikor ezt csinálja.
-Görkorizni szeretnék. Anyával,Apával,meg veled-mosolyog fel rád. Elolvadva állsz meg, majd leguggolsz hozzá haját simogatva.
-Nem kérsz játékot?
-Nem-válaszolja szemeidbe nézve.
-Miért? -pislogsz meglepődve.
-Van sok játékom. Mindig azt kapom ha anyuék egyedül hagynak-néz le, mintha csak az ő hibája lenne ez az egész. Szívedbe mintha csak ezer kés fúródna. Gyorsan magadhoz rántva öleled meg szorosan-Nem kapsz játékot. Elviszünk görkorcsolyázni és neked lesz a legszuperebb születésnapod. Okés? -puszilod meg a fejét. Édesen mosolyogva bólint.
Miután megbeszéltétek bementek a boltba és indul a vásárlás.
-Na mit vehetek a számára Felség? -mész mögötte mint egy inas. Minso nagyokat nevetve pattog meg futkos. Sorban mutogatja a kívánt dolgait, mire kamu meglepetten tátod el a szádat-Ezt mindet? Fiatal úr, vacsira készülünk. Csak egyet-csikized meg a kiskölyköt. Annyira édesen nevet, hogy muszáj mindig hallanod.
-Hmm... Akkor egy csokis pockyt kérek -mutat fel a polcra.
-Azonnal-hajolsz meg, mint valami pincér, majd leemeled a darabot.
Időközben egy nagyon magas, vékony alak áll mellétek, nagyon feltűnően gondolkodva.
-Hmmm-mondja összehúzva szemeit-Hmmm.
Minso pislogva néz fel az égimeszelőre, már amennyire tud-Mi a baj? -kérdezi tőle csodálkozva.
A srác, mintha nem ez lett volna a szándéka, a legnagyobb meglepettséggel néz le rá.
-Oh bocsánat. Ennyire látszik, hogy elveszett vagyok? Pockyt szeretnék enni, de egyszerűen nem tudom kiválasztani. Esetleg tudna nekem segíteni? Ön nagy szakértőnek tűnik-bólogat hátratett kezekkel.
A kissrác csak vigyorog az elismerésen, majd felmutat a fehércsokis-epres dobozra-Az.
-Ez? -veszi le az ében fekete hajú, amúgy issszonyatosan helyes srác.
-Igen. Ez Noona kedvence. Most miattam csokisat fog enni, mert én azt szeretem, ő meg ezt. Kérlek adj neki belőle -mondja miközben rád se néz. Te eddig kuncogva nézted az egészet, de itt meghatódva biggyeszted le az ajkaidat. Hogy lehet ennyi idősen ennyire édes és törődő?
A zsiráf méretű ifjú bólint,majd leguggolva hozzá hajol oda-Adok neki. Hátha attól majd mosolyog. Az sokkal jobban áll neki-suttogja direkt hangosan. Minso rád néz,aztán az idegenre egyetértően bólintva.
-Mehetünk Noona!-indul el magától a kisfőnök. Mosolyogva mész utána,a kasszánál pedig beálltok a sorba. A srác melléd állva mosolyog le rád-Byungchan vagyok-nyújt kezet.
-T/N-rázod meg,közben kölcsönösen meghajoltok.
-A kistestvéred?-bök a kiskrapek felé,aki dúdolva nézelődik szorosan melletted.
-Ahh bárcsak. De nem. A babysittere vagyok-mosolyogsz az emlegetett személyt nézve.
-Igen? Pedig olyan fiatal vagy. Így is rádbízzák? Már nem mintha nem menne,csak azért egy gyerek az nagy felelősség-teszi karba kezeit.
- Tekintve,hogy Minso nem rossz kisfiú,így rámbízzák. Sosem volt még baj,de ezután se lesz-pakolsz fel a szalagra,majd pénzt veszel elő.
Byungchan egy szó nélkül felteszi a sajátját,majd kifizeti az egészet, a csokis dobozosat pedig újdonsült barátja kezébe adja.
-Hé. Ezt vissza adom-sóhajtasz,mialatt aprót kezdesz keresni.
-Nem,hagyd. Ez csak pocky-mosolyog édesen.
-Ahj de ez így nem jó. Hagy fizessem ki.
-Van egy jobb ötletem-bontja ki a csokis pockyt a legnagyobb fogyasztónak.
-Mi lenne az?-pislogsz érdeklődve.
-Add meg a számod-vág egy szívdöglesztő mosolyt.
Elolvadva vörösödsz ki-De csak mert tudom,hogy találkozni akarsz a nasiszakértővel-fogadod el a telefonját vigyorogva.
-Egyértelmű-nevet-Minso-guggol le hozzá. A megszólított úrfi már a harmadik szálat tömve magába néz rá.
-Akarsz holnap játszani menni?-emelgeti meg a szemöldökeit a srác. Minso arca felvidul-Igen-bólogat hevesen-Te,meg Noona,meg én-tapsikol boldogan.
Chan mosolyogva áll fel-Látod? Holnap tali akkor. Majd írok-kacsint rád,aztán elbúcsúzva hagy ott.
Minso és te boldogan mentek haza a Kim rezidenciába. Mivel péntek van, ezért szokás szerint ott alszol. Vittél magaddal tanulni valót is, mint mindig.
Hazaérve tálalod a vacsorát, amit Mrs. Sung főzött, a személyzet egyik tagja.
-Remelém a pocky ellenére is éhes vagy-szedsz neki a kis pingvines tányérba.
-Persze Noona. Mindig-lóbálja aprócska lábait.
Mosolyogva folytatod tovább. Vacsora közben Minso hirtelen feléd fordul-Tetszik neked? -kérdezi rád nézve.
-Kicsoda? -pirulsz ki.
-Az a fiú. Az epres pockys fiú.
Piros pozsgás arccal nézel rá-Nos tudod... Ő egy nagyon kedves fiú.
-Tetszik? Mint apának anya? -figyel kíváncsian. Halkan felnevetsz-Hát, még annyira nem, de azért tetszik igen-simogatod meg a fejét.
Elégedetten fejezi be a vacsorát, megköszöni, majd elmegy játszani. Addig te a közelében maradva látsz neki a tanulnivalónak. Telefonod felvillanó képernyője zökkent ki a kémiából egy fél óra után.
-Na Szépségem, holnap 10-kor jó? Elviszlek titeket ebédelni:)-írja Byungchan.
-Jó lesz. A kisboltnál találkozzunk 10-kor 😄-pötyögöd.
-Ott leszek;) -válaszol szinte azonnal.
Ezután nem sokkal elviszed Minsot fürdeni, aztán pedig lefekteted aludni. Te még egy darabig fent vagy és a srácon agyalsz. Nagyon helyes. Túl helyes... Tuti, hogy modell. Vagy híresség. Koreában egy ilyen arc nem marad veszve hagyva. Hatszázszor átmegy az agyadon minden, mire rákeresel a nevére. Egy idő után rá is találsz, hogy idol. Nem ismeretlen a világon vagy Koreában, de nem is túl híres. Annyira nem is gáz..
De amúgy is, mit akarna egy ilyentől, mint Te? Hisz csak Minso volt neki aranyos, te meg az eszköz vagy. Talán igaz barátot keres. Ki tudja? Ez esetben úgy döntesz, hogy vállalod.
Ennek tudatában fekszel le aludni. Másnap konkrétan nem te kelted a kiskrapekot, hanem ő Téged. Pörög, pattog, és felettébb boldog. Mosollyal nyugtázva mész neki reggelit csinálni.
Egy kis reggelizés,készülődés és pakolás után indultok el a helyszínre.
Időre érkeztek,de Byungchan már ott vár egy hatalmas mosollyal a száján. Minso boldogan öleli át a lábait. A srác boldogan öleli vissza,majd hozzád lépve hajol meg. Te is így teszel,aztán elindultok a játszótérre.
Ott bő két órán át játszotok,utána éhesen célozzátok meg a Burger King-et. Minsonak a gyerek menü kis játékkal,nektek meg valami finom kis válogatás. Az ebéd után mentek még sétálni meg játszani. A szép délután után hazakísér titeket a magas fiatalember. Ott a cuccaidat összeszeded meg átadod Minsot,aki az ajtóban búcsúzik.
-Hyung-néz fel rá.
-Igen?-guggol le elé Chan.
-Köszönöm a mai napot neked. Jövőhéten leszek 5 éves. Eljönnél a szülinapomra?-mosolyog huncutul.
-Persze,hogy elmegyek. Nem is kérdés! Hisz legjobb barátok vagyunk-kacsint rá,mire a kissrác felkuncog. Édesen megölelik egymást,aztán Minsot beviszi az anyukája,aki már több soron megköszönte nektek,téged pedig ki is fizetett már.
-Hazakísérhetlek?-áll eléd.
Kipirultan bólintasz. Egész úton beszélgettek. Rájössz,hogy idol létére is mennyire hétköznapi,földhözragadt. Kedves,okos,helyes. Elsőre ez a benyomásod róla.
Mikor a házatokhoz értek szembe fordulsz vele-Köszönöm Neked ezt a napot. Annyira jó látni mikor boldog. A szülinapjára jó lenne,ha eljönnél..Igyekszek a szüleivel beszélni. Azt kérte,hogy Ő,a szülei,meg én vigyük el görkorizni. Megszakad a szívem érte-csuklik meg a hangod egy pillanatra.
A fiú egy pillanat alatt fonja köréd hosszú karjait,egy meleg ölelésbe vonva. Óvatosan bújsz hozzá ölelve a derekát.
-Elmegyek ígérem. Boldoggá teszem majd,akárcsak Téged szeretnélek-simogatja a hátadat. Hirtelen lefagyva állsz ott.
-Ja és...Lehetne olyan randink,amin ketten vagyunk. Imádnivaló egy fiúcska,de ha ott van akkor ilyeneket nehéz csinálni...
-Milyeneket?-válsz el,hogy ránézhess.
-Ilyeneket-hajol feléd mosolyogva,majd állad alá nyúlva csókol ajkaidra puhán. Egy pillanat múlva már a hajába túrva viszonzod. Átöleli a derekadat közelebb húzva,Te pedig felpipiskedsz hozzá. Pár perc után elválva nevet halkan-Lehet róla szó?
-Igen-mosolygod kipirulva. Ismét közel húzva csókol meg már biztosabban,nyelvesen. Csókolóztok egy darabig,majd elválva nézel rá.
-Esetleg lennél a barátnőm?-kulcsol a kezedre. Kuncogva bólogatsz,amit újabb csók követ.
Minso szülinapjára már egy párként mentek,ennek köszönhetően sokat lógtok együtt ezután,a kisfiú legnagyobb örömére. A kapcsolatotok titok marad a nyilvánosság számára, a Ti legnagyobb örömötökre.
