Csumika!
Hoztam egy lelkeket tönkretevő, bias lista megborítós szösszenetet!
Remélem titeket is annyira kiakaszt majd, mint Bébikét fogja! :D
Enjoy!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Április vége van. Az időjárás szeszélyes és változékony,akárcsak a nők. Egyszer meleg és szinte nyárias, következő nap már hideg és jeges. Vele kezdődik az élet, egy új remény. Érdekes hasonlat...
A tavaszi csend mélyebb gondolatok forgatására készteti agyadat. Olyan szép az idő. Habár a cseresznyefák már nagyjából elnyíltak, a többi fa javában virágzik még. Ahogy a lágy szellő fújja elgyengült, már lepottyanó szirmaikat,akarva-akaratlanul is megakad a tekinteted egy-egy darabkán. Az epres pepero ropog a fogad alatt, ahogy Woodz Diffrent száma játszódik le airpodsjaidban. A nyitott ablakon bejövő levegő áramlat enyhén arcodba fújja frissen mosott, avokádó illatú hajad egy tincsét. Azt kívánod bárcsak sosem érne véget ez a pillanat.
Azonban pár perc, és kezdődik a délutáni matek. Márciusban kezdődött az utolsó éved a suliban, így nagyon az elején vagytok még a dolgoknak. Hiába telt el csak ennyi idő, máris eleged van mindenből. Sosem voltál egy szociális típus, de így, hogy összevesztél minden "barátnőddel"-akik mellesleg csak hátba szúrtak-méginkább magadban vagy mindenhol. Mindig airpods van a füleidben, és időd is jut legalább tanulni. Összességében egy cseppet sem bánod. Kevesebb toxikusság van az életedben, és rengeteg hasznosított én-időd.
Elkezdenél előpakolni,így visszafordulsz az asztalod felé. Szíved majd kiugrik, annyira megijedsz, ahogy szemed sarkából kirajzolódik egy alak. Felé fordítva a tekinteted pillantod meg egyik osztálytársadat,Yoon Jaehyukot, ahogy téged néz. Kiveszed a jobb oldali fülesedet, és fújtatva nézel rá.
-Mivan?-kérded ingerülten, hisz azt hitted egyedül vagy a teremben.
Válaszul csak egy pimasz mosollyal csóválja a fejét, miközben bal karjával könyökölve támasztja azt.
Megforgatva szemeidet kezdesz előpakolni el is engedve a hülyeségét. Nem sokat beszéltetek eddig sem, nem a te súlycsoportod. Ez a srác észvesztően helyes, okos, sportos, és a nők kedvence. Nem mintha te ne lennél csinos és gyönyörű, azonban belsőre teljesen különböztök. El sem tudod képzelni most mit akarhat. Vannak fura pillanatai az biztos, de eddig téged ezek elkerültek szóval meglep egy szinten.
Gondolataidból a hüvelykujja zökkent ki, mely alsó ajkadon simít végig. A döbbenettől tágra nyílt szemekkel nézel fel rá.
-Van egy kis csoki-szólal meg ajkadat bámulva-a szádon-törli le,majd az ujját a saját szájába emelve nyalja le bőréről az epres finomságot, a szemeidbe nézve közben. A váratlan jelenettől fülig vörösödve hajtod le fejedet, hogy hajkoronád eltakarhassa az arcodat.
-Ezt el is mondhattad volna, nem volt szükséges hozzám érni..-motyogod zavarodban.
-Nem okozott problémát,szóval nem gáz-vigyorog vállat rántva-Kitartást az órán-löki még oda, mielőtt sarkon fordulva tér vissza a saját padjához.
Rákvörös fejjel pakolod el az elektronikai eszközeidet, ahogy az osztály a tanárral együtt beszállingózik a terembe.
A nap további részében szerencsédre békén hagy, habár jócskán benne marad a fejedben. Mi a fene volt ez? Tudod, hogy nagy játékos a fiú, de honnan jött neki ez az ötlet? Vagy mi volt ennek a célja? A jó ég tudja. Csak egy a biztos:többször az eszedben jár, mint kéne.
