-T/N-pattan le melléd legjobb barátod átkarolva a széked támláját-Kitaláltam egy nagyon jó programot mára.
-Ettől tartok én is-horkantasz fel a telefon képernyőjét simogatva.
-Jólvan lehet ám kevésbé lelkesen is Pukkancs-fintorog az arcodba.
Sóhajtva nézel fel a szemeibe.
-Na halljam-mondod unottan.
-Ez ki?-nézi a képernyődön a srácot, aki félmeztelen táncol anime cosplayben.
-Senki-zárod le a telefonodat majd a padra teszed-Hallgatlak-teszed karba kezeidet.
Enyhén flegma fejjel nézi a fekete képernyőt, mintha az személyesen ártott volna neki, de aztán felnéz rád.
-Van nem is olyan messze egy városrész, ami tele van elhagyatott épületekkel-vigyorog rád.
-Meg akarod nézni?-csillannak fel a szemeid, hiszen mindketten szerettek urbexelni.
-Veled együtt-emelgeti szemöldökeit a piszok helyes srác.
-Egye fene-adod be a derekadat mosolyogva.
-Yeesssss-örül meg-Ma megyünk.
-Nekem jó-bólogatsz feloldva a telefonodat.
3-4 éve vagytok barátok, és körülbelül másfél éve már legjobb barátok titulusnak örvendhettek.
Mindent együtt csináltok, minden nap együtt vagytok, és a hétvégék is általában együtt telnek.
Nagyon jól kijöttök, még ha Yechan egy öntelt hólyag is tud lenni. Mindenével együtt imádod a fiút.
Azt pedig, hogy sokszor szikrázik köztetek a levegő, nem vagy hajlandó magadnak sem bevallani. Pedig tudod nagyon jól. A gyomrodban liftező pillangók mindennél többet mondanak szavak nélkül is.
Amint végeztek a suliban elmentek hozzátok lepakolni a cuccotokat, majd el is metróztok a kijelölt hely felé. Körülbelül fél órát vesz igénybe a teljes útvonal a régen laktanyaként használt épületekhez.
-Wow, ez jó nagy-tátod el a szádat szemügyre véve a legalább 5 tagú épületkomplexumot.
-És elég érdekes is-vigyorog rád Yechan-Na gyere, kezdjük itt-mutat a legelső kisebb ház felé.
-Okés-indulsz meg léptei nyomán.
Az épület csupán 2 emelet, de iszonyatosan hosszú. Valamilyen fajta raktárnak használhatták régen legjobb találgatásaid szerint. Tele van graffitivel, kosszal és különböző szeméttel.
-Jártál már itt?-kérded halkabban.
-Igen-bólint a legjobb barátod, akinek a hátát látod.
-Laknak ezekben?-nézed tarkóját.
-Nem, ne aggódj-sétál tovább kémlelve a környezetet.
Hiába a nyugtató válasz, mégsem érzed magad teljes biztonságban. Az ilyen elhagyatott épületek olyan zugaiban szoktak szegény hajléktalan emberek megbújni,ahol nem is gondolná a hétköznapi személy. Nagyon kell vigyázni velük, mivel az idegenektől fenyegetve érzik magukat és agresszívvá válhatnak.
-Megnézzük az emeletet?-pillant rád hátra.
-Itt nem sok minden van, inkább menjünk tovább.
Véve az adást biccent, majd az épület végéből kisétálva veszi célba a következő, valamivel nagyobb épületet.
Itt már valamivel érdekesebb a helyszín. Néhány hátramaradt katonai zsák, láda, szétszakadt ruha, sérült fotókönyv és naptárak hevernek.
-Nézd-guggolsz le egy fotóalbumért és kinyitod-Lányom Aera és feleségem Dami-olvasod fel a fénykép mellékelt írását, melyen egy kisgyermeket tartó fiatal nő és egy őket ölelő férfi látható-Szegények-biggyeszted le a szádat-Hogyhogy itt maradtak ezek?-nézel fel Yechanra.
-Szerintem a hatóságokon kívül nem nagyon tudja senki, hogy ez a bázis itt van-néz rád, miközben a személyes tárgyakat veszi szemügyre-Megnézzük az itteni emeletet?
-Uhum-teszed le a könyvet a talált helyre, majd elindulsz a sérült lépcsőn.
Pár fok után egy nagyobb lyuk következik, amit nem tudsz bevenni.
-Feléred?-ér utol a fiú.
-Nem hiszem-próbálod felemelni a lábadat.
-Na várjál-hajol melléd, majd bakot tart, hogy fel tudj mászni.
Tenyereibe lépve küzdöd fel magadat, miközben ő is segít.
-Köszi-érsz fel, majd arrébb állsz, mikor felugrik.
Magasabb és jóval atletikusabb nálad arról nem is beszélve, hogy nem kis erő szorult belé.
-Na gyere-int elindulva a hatalmas térben.
Minden szobában különböző állapotú emeleteságyak találhatóak.
Szerte széjjel hevernek ruha darabok, tisztálkodási szerek, jegyzetfüzetek és nem sok ruhában díszelgő hölgyeket ábrázoló poszterek.
-Ezt nézd-vigyorog rád a poszterre mutatva, ahonnan hatalmas mellek bámulnak vissza rád.
-Nagyon érdekes-veszed fel a fapofát a srácra nézve, aki megelégedve magával vigyorog.
-Nyugi Pukkancs-neveti tovább kutakodva-Ezt nézd-emel ki az egyik ágy rácsa közül egy zsebórát, mely valószínűleg beszorulhatott oda anno.
-Wow-lépsz oda kezedbe venni az ezüst, alig sérült csodát.
-Szeretnéd?-adja a kezedbe.
-Igen. Megcsináltatom a Papának és neki adom. Az övé régen nincs meg már-mosolygod.
-Akkor tessék-mondja, majd tovább nézgélődik.
Boldogan teszed el a zsebedbe az órát.
Jó fél órát időztök ott, mire úgy döntötök, hogy ideje tovább állni a következő épületbe.
Az kicsi is, nagyjából üres is, így nem sok látnivaló van a gyönyörű graffiti alkotásokon kívül.
A kipingált falakban való gyönyörködés és rakatnyi fénykép készítés után úgy döntötök, hogy meglesitek azt a házat, amit Timothy kettőtöknek tartogatott.
Jóval nagyobb, mint a többi, de ugyan olyan izgalmasnak érződik.
A bejáratnál először a fiú mászik be felmérni az idegen terepet, mielőtt beengedne téged.
-Jöhetsz-szól ki.
Megkapaszkodva az oszlopba lépsz fel az épület padlójára, mivel nincs lépcső, de nagy a szintkülönbség.
-Vigyázz-mutat az összetört üvegre rögtön a bejáratban.
-Köszi-léped át megragadva a kirakott kezét-Ebben az épületben voltál már?
-Csak ebben nem, ezt csak kettőnknek tartogattam felfedezni-vigyorog rád.
-Már nem mindegy ezen a ponton, mikor eleve is eljöttél ide nélkülem, és majdnem mindet meg is nézted?-vonod fel lassan az egyik szemöldöködet.
-Jólvan ne morcizz, most elhoztalak Pukkancs-nyújtja ki rád a nyelvét.
-Csakhogy eszedbe jutottam, Tökfej-csapsz a fenekére, majd elszaladsz előle.
-Hé-háborodik fel utánad iramodva-Ezt visszakapod.
-Érj utol lúzer-neveted átszáguldva az épület első helyiségén.
-Gyere csak ide-gyorsít be.
Nevetve szaladsz előle egészen addig, amíg nem érkezel egy rakat elhajigált kacat közé.
-Megvagy-kap el hátulról.
-Timothy nézd-marsz a karjába szétnézve a koszos tányérok, ruhák, fecskendők és egyéb kinézhetelen dolgok sokaságán.
-Áu-fájlalja testrészét-Oh-látja meg-Oh...
-Menjünk innen-mondod halkan.
Mielőtt válaszolni tudna az emeletről csörgés és beszéd hangok hallatszódnak le.
-T/N-szorít a csípődre, amit körbe ölelnek a karjai azóta is.
Mikor lépteket hallasz a véred is megfagy, de szerencsére Yechan gyorsabban reagál. Karon ragadva indul futásnak ki a házból.
Minden erődet összeszedve kapkodod a lábaidat a fiú után.
A következő épületet-mely legalább 600 méterre van- megkerülitek, majd a hátsó falánál álltok meg végre pihenni.
Levegőért kapkodva fogod a hasadat előre hajolva, míg a srác a falnak támaszkodva liheg csípőre tett jobb kézzel.
Percekig nem szólal meg egyikőtök sem. Te magad elé bámulsz, ő pedig téged figyel.
-Ülj le-húz a bejárat egyetlen fokból álló lépcsőjére, amire leültet-Megvagy?
Válaszul bólintasz már csak pihegve.
-Sajnálom-csüccsen le melléd a hátadra simítva-Nem gondoltam, hogy vannak benne. A többiben nincs senki esküszöm.
Csak legyintesz egyet, hogy szóra sem érdemes az egész.
Szótlanul ültök, miközben a hátadat simogatja, ahogy teljesen elfeledkeztek magatokról.
Rengeteg gondolat kavarog benned, lábaid még mindig remegnek.
Közelebb ülve hozzád fog a combodra a másik kezével.
Karjaiba olvadva nyugszol meg egyre inkább észre se véve, hogy voltaképpen milyen nyugtató hatással van rád az érintése és a közelsége.
-Tervezed még folytatni a nézgélődést?-nézel fel rá.
-Hmm-figyeli az arcodat alaposan-Nem, támadt még egy ennél is jobb ötletem-simítja ki a kósza tincseket az arcodból egy hetyke mosollyal a száján.
-Mégpedig?-suttogod kipirult fülekkel.
-Megmutatom-dünnyögi, mielőtt megszünteti ajkaitok között a távolságot. Jobb kezével továbbra is a lábadat fogja, bal kezével pedig az arcodat elmélyítve a csókot.
Pulcsijába kapaszkodsz hasánál közelebb húzva magadhoz.
A mozdulatodtól egy kicsit az ereibe szökik a vér, így megragadva húz az ölébe egy pillanatra sem szakadva el a mézédes szádtól.
Felé nyomva magadat öleled át a nyakát hátulról a hajába túrva, amit mély morgással díjaz magához préselve. Derekadról óvatosan fenekedre simít, majd ahogy belesimulsz tenyereibe magabiztosan belemarkol, miközben a csókba vigyorog.
Csípőjén ülve kezdesz el lassan mozogni elvéve a józan eszét is.
-T/N-morogja elválva ajkaidtól, hogy rögtön nyakad érzékeny bőrére tapassza sajátjait.
Sóhajtozva mozogsz rajta tincseive játszva rögtön viszonozva a csókot, mikor visszatér a szádhoz a levegőt is kipréselve belőled hevességével.
Alsó ajkát megharapdálva éred el, hogy nyelveitek is végre találkozzanak egy észveszejtő táncra. Derekadat magára szorítva csókol úgy, mintha a világ itt és most érne véget.
Levegő hiányában elválva csókol ismét a nyakadra gyengéd harapásokkal is meghintve.
-Timothy-sóhajtod a nevét.
Abbahagyva néz szemeidbe egy egoista vigyorral.
-Annyira tudtam-kuncogja.
-Mit?-pislogod kipirultan.
-Hogy vágysz rám-vigyora körbe éri a fejét.
-De nagy menő itt valaki-forgatod meg a szemeidet.
Kuncogva húz magához ismét közelebb.
-Szerencsédre én is vágyok rád elég régóta..Szerelmem-duruzsolja füledbe csókolva a bőrödet ahol éri.
-Gyökér-motyogod hajával játszva csukott szemekkel.
-Én is téged-kuncogja, mielőtt újra ajkaidra tapad felforgatva veled a világot.
