Sok. Minden egyszerűen csak túl sok.
Az egyetembe belerázódni, a vizsgák halmaza, a régi barátoktól való távolság, az új barátokban való olykori kisebb-nagyobb csalódás. A jogsi, a rossz idő, a több ezer km a családodtól, az egyedüllét.
A démonjaid pedig nem restek piszkálni minden egyes gondolatodat.
Legszívesebben csak kidobnád az agyadat és a magányos szívedet, hogy vigyék magukkal megértetlen lelked minden darabját.
Ezek nélkül annyival könnyebb lenne..
28 órája nem aludtál. Tanulás tanulás hátán,görcsölés és egy pánikroham. Kb 5 db kávé és rengeteg könny. Hogy mi hozta ki? Talán a vizsgák, talán hogy a karácsony után a szilvesztert is egyedül töltöd, vagy a családi gondjaid. Esetleg ezek együtt.
Fekete karikás szemekkel öltözöl fel melegen-mivel a fáradtságtól jobban fázol-és betérsz az egyik otthonos kávézó épületébe. Estefelé jár az idő, így érthető, hogy rajtad kívül senki sincsen. Köszönsz annak a 3 eladóanak,akit látsz,ők pedig mosolyogva viszonozzák a gesztust. Leülsz az egyik kocka alakú asztal bal oldali foteljébe,a hatalmas ablak mellett. Kezedbe véve a kínálatot tartalmazó lapot olvasgatsz, habár jól tudod, hogy úgyis latte lesz a vége.
Elkezdesz kibújni a csősálad és a kabátod meleget nyújtó öleléséből,mikor melléd perdül egy nyurga férfi feszülős fehér ingben,fekete farmerban és lakkcipőben,egy egyező színű,deréktól kezdődő kötényben. Felé fordítva a fejedet nézel fel rá.
-Sikerült választani?-kérdi egyet lapozva a spirálos kis mini jegyzetfüzetében,bekattantva a tollát.
-Igen-húzod enyhe mosolyra a szádat-Egy fehér csokis latte-t szeretnék-teszed le a lapot.
Lenézve rád vizsgálja meggyötört arcodat egy tűnődő mosollyal,ütögetve a tollal a füzetet kezeiben.
-Nem inkább aludnod kéne a kávé helyett?-kérdezi édesen előrébb tolva bal arcát.
-Nem köszönöm, jól vagyok-mondod egy kamu mosolyt felöltve.
Összezárja ajkait befelé fordítva azokat,majd letelepszik veled szemben a szabad fotelba.
-Hanyadik kávéd lenne ez?-kérdi érdeklődve.
-Nem számolom-motyogod kitekintve az ablakon inkább,mintha csak édesanyád dorgálását élnéd át.
-Mióta vagy ébren?-támasztja meg fejét jobb kezében,a karfára könyökölve.
-28 és fél órája-nézel karórádra,már amennyire látod még.
-Jézusom-nyílnak tágra szemei-Nem adok kávét így. Nem akarom, hogy szívrohamod legyen-pattan fel,és melléd sétálva veszi kezébe a kabátodat-Gyere,most elviszlek haza, hogy aludj-tartja a kabátodat, hogy belebújhass. Hitetlenkedve nézel fel rá, hiszen felnőtt ember vagy, azt iszol amit akarsz, akkor mikor akarod és ahányszor akarod.
Ugyanakkor igaza van...És nem akar rosszat. Biztosan szarul is nézel ki.
-Nem akarok gondot okozni-állsz fel és felveszed a puha ruhadarabokat-Hazamegyek egyedül,megígérem oda megyek egyből és alszok-nézel fel szemeibe.
-Nem hiszek neked-teszi karba kezeit félig felvont szemöldökkel,közben gyanakodó mosollyal ajkain.
-Hinned kell,mert dolgozol,és nem tudod leellenőrizni-mondod felvágva egy levakarhatatlan mosollyal.
-Szerencsédre ma nem nagy a forgalom,és a srácok elvannak ketten is-pöcköli meg orrodat enyhén,amitől felkuncogsz-Na hozom a cuccomat,várj meg itt-rohan el a személyzeti részlegre.
Fél perc múlva felkabátolva szalad vissza eléd-Mehetünk hölgyem-rakja ki karját,hogy belékarolj,mire undorodó fejet vágsz.
-Honnan tudjam, hogy nem egy pszichopata vagy,aki meg akar ölni?-kérded. Lefagyott arccal bámul rád,majd felnevet.
-Ez jogos-bólint-De mi van, ha nem?-somolyog.
-Meglátjuk-neveted kisétálva a kis üzlet üvegajtaján.
A férfi mosolyogva vezet autójához,amibe beülve navigálod a lakásod felé. Az út alatt megkérdi álmatlan napjaid okát, a vizsgáid nehézségét, és mindent,ami ezek kapcsán aggaszt. Jót elbeszélgettek erről, és még egy kicsit meg is nyugtatja a lelkedet a tanácsaival és bíztató szavaival.
A ház előtt leparkolva néz rád.
-Köszönöm szépen a fuvart-nyújtasz felé papírpénzt a benzinre.
-Nem nem, szívesen tettem-tolja el a kezdet mosolyogva.
-Hogy hálálhatnám meg?-kérdezed nagyot sóhajtva.
-Hmm-gondolkodik-Add meg a számod-festődik hatalmas vigyor a képére.
-Jó-vörösödsz bele teljesen.
Kezedbe nyomva a készülékét várja türelmesen, hogy bepötyögd a számsort. Mikor kész vagy visszaadod neki a kütyüt.
-Majd keresni foglak-mosolyog-Vigyázz magadra,és most feküdj le aludni-vág mérges fejet,ami irtó cuki. Felkuncogva veszed kezedbe a cuccaidat.
-Rendben van. Megtudhatom a nevedet?-adod oda neki a saját telefonodat ugyan arra a célra.
-Ong Seongwoo-mondja egy pillanatra nézve rád két szám között.
-T/N-mutatkozol be elmentve a névjegyeidbe-Szia-köszönsz el mosolyogva,majd elhagyva a gépjárművet mész fel a lakásodra, eleget téve a kérésének.
A vizsgáidon sikeresen és kipihenten mész át, mindről tájékoztatva a fiút. Emellett idő közben többször találkoztok,és már randiként könyvelitek el az utolsó kettőt. A mai napon van a harmadik, de nagyon elhúzódik már, így a sötétben-szokás szerint-haza is kísér. Felhívod egy kicsit a lakásba,így ül most a kanapédon.
-Tessék-teszed le elé a pohár vizet.
-Köszönöm-mosolyog felnézve rád-Jól érezted magadat?-kérdi csillogással a szemeiben.
-Nagyon-ülsz le mellé egy 40 cm-re-A vacsora isteni volt, és nagyon szeretek veled beszélgetni mindenféléről-moslyogsz rá őszintén.
-Ennek örülök-mondja levakarhatatlan mosollyal-Kérdezhetek valamit?-ül hozzád egy kicsit közelebb. Válaszul szaporán bólogatsz-Leszel a barátnőm?-mosolyog.
-Nagyon szívesen-pirulsz bele egy boldog kuncogással. A srác ajkaidra hajolva nézi azokat, hol szemeidet, mintha csak engedélyre várna. Amikor pedig teljesen felé fordulva festődik egy pimasz mosoly a szádra,akkor nyomban meg is csókol. Hatalmas tenyerét arcodra téve simogatja puha bőrödet hüvelykujjával,közelebb húzva magához szabad kezével. Hajába túrva viszonzod a nyelves csodát. Sokkal jobb, mint amire számítottál. Sokkal édesebb,lágyabb és teljesen hatalmába kerít. Mondhatni kezdesz szerelmes lenni...
Kis idő után elválva néz hol ajkaidra, hol szemeidbe ismét,imádattal teli tekintettel.
-Azt hiszem most megyek-harapja be alsó ajkát. Felkelve sétáltok az ajtóig, ott felöltözve nyitja ki a falapot-Majd találkozunk-mosolyog le rád teljesen feléd hajolva.
-Mindenképpen-mosolygod közel hajolva hozzá.
-Jóéjszakát-suttogja,mielőtt újra ajkaidra tapad, amit nem győzöl serényen viszonozni.
