Hogy milyen ez az iskolai tanév számodra? Ha azt mondom rollercoaster, az pontosan reprezentálja az egészet. Egyik nap boldogsághormon áradat lepi el a testedet, következő nap pedig egy váratlan kettes csúszik be, így borul a nap.
Az elmúlt hetekben ez pedig egyre rosszabb. Nagyon nehezen találsz pozitív dolgokat a sulis napokban, ezért is mondasz rögtön igent egy randi felkérésre. A srác a suli egyik leghelyesebb sráca, aki bár csendes, mégis szerves része a menő osztagnak. Nem egy tipikus eset, ha innen nézzük.
Ennek okán ültök most a kirámolt ruhásszekrény tartalmának különböző méretű kupacain barátnőddel, teljesen elárasztva jobbnál jobb ötletekkel.
-Ahj T/N, ez is olyan jól áll neked. Most mi legyen? -neveti Chaewon, miközben hozzád vágja a virágos felsőt, amit eddig kezében szorongatott. Nevetve kapod el, majd ráugorva a lányra terültök el kacarászva.
-Sose érek oda basszus. Már csak egy órám van- sóhajtod drámaian.
-Jajj Hercegnőcske-szúr oldalba játékosan-Gyorsan tusolj le, én addig kirakok neked egy olyan outfitet, hogy inkább magaddal mész datere-emelgeti szemöldökeit szórakozottan.
-Hujaj, ebben az a veszélyes, hogy igazad van- kuncogod a fürdőbe szökkenve.
-Tudod, hogy én nem beszélek csak úgy -kezd el válogatni a csecse kis darabok között.
15 perc után készen sétálsz ki a szobádba, mire lesokkoltan nézed meg az eredményét.
-Oh wow-pislogod fejedet körbe erő vigyorral.
-Ugye-ugye? -kacsint rád- Vedd fel, utána kisminkellek-adja a kezedbe.
Elvéve tőle vonulsz vissza a mellékhelyiségbe, majd elkészülve forogsz ki elé.
-Tada! -neveted.
-WOAH GUUUURL WHO IS THAT HOTTIE DAAAANG-tapsol meg miközben finoman a fenekedre csap. Hahotázva ülsz le a székre, hogy elkezdhesse az arcodra szánt mesterművet, ami egy kis szempillaspirál, tusvonal és pirosító visszafogott kombója.
-Rendesbe fura téged ilyen sok sminkben látni-horkant fel barátnőd, mikor végezve igazítja kiengedett fürtjeidet.
-Eléggé -mosolyod a tükörképednek.
-Gyönyörű vagy-ölel meg végül-El se hiszem, hogy a kishúgomnak randija van-teszi öklét szája elé sírást imitálva, majd letörli kamu könnyeit. 12 éve boldogít minden nap, már fura lenne, ha nem így hívna.
-Jól van jól van, majd meglátod mi lesz- vágsz durcás fejet, amit mindketten elnevettek a végére. A sor röhögés után enyhe mosollyal nézel rá.
-Köszönöm, hogy segítesz. Mostanában nem vagyok.. -mondod, de félbeszakít.
-Tudom,és sajnálom. Kell ez neked most, nagyon megérdemled-mosolyog óvatosan becsípve arcocskádat a mutató és középső ujjai közé.
Pár percig még beszélgettek, majd elbúcsúzva megy haza Chae, hogy elutazhasson így péntek délután barátjáékhoz a hétvégére, aki másik városban lakik, és történetesen az unokatestvéred. Mókás kis dolgok nemde?
Amíg legkedvesebb legeslegjobb barátnőd a szerelméhez utazik te a megbeszélt randihelyszínre battyogsz. Kicsit késésben vagy a lámpák miatt, amit meg is írsz a srácnak. Nem nézi meg, gondolod, hogy mert valószínűleg sétál. A megbeszélt padra ülve kezded meg a várakozásodat arra a srácra, akiről annyit képzelegtél. Képzelted, hogy majd miattad kiszáll abból a társaságból. Képzelted, hogy majd miattad elkezd szocializálódni és beszélni.
Ezek az elképzelt , mesebeli képek egy pillanat alatt szerte foszlanak az agyadban. Hiába próbálsz írni neki, nem küldi el az üzenetet. Nem látsz belőle semmit, mire rájössz, hogy bizony letiltott. De nem csak imessage-n, hanem mindenhol máshol is. Kétségbeesetten mész fel az utolsó esélyedre:az instagramra. Ott látod, a hatvanhatodik iskola ribanca titulusú lány feedjén a srácot, ahogy egy másik lánnyal smárol a háttérben, miközben egy buliban már nagyban zajlanak az alapozások. Mikor rámész a srác instájára, semmit nem látsz rajta, mint amit eddig tudtál.
Rettenetesen megbántódva, összezavarodottan sírsz fel a közel sötétkékre festődött ég alatt. Szomorúságodban egyből Chaewont tárcsáznád, ám gyorsan átgondolod. Úton van a szerelméhez, és ha ezt megtudná rögtön visszafordulna, hogy jól megkeresse azt a férget, aki bizony nem rakná zsebre, amit tőle kapna. Tudod, hogy megtenné, méghozzá gondolkodás nélkül. Ezt most nem akarod.
Most csak egyedül akarsz lenni. Válaszokat akarsz. Miért? Mire volt ez jó? Ha nem tetszel neki, miért nem mondta el? Egyáltalán komolyan gondolta. Vagy?..
-Átvert. Palira vett -folyatod könnyeidet a poros talajra összeszorítva ajkaidat. Kikapcsolva a telefonodat indulsz le a folyóhoz szipogva.
Egy kis elhagyatott mólóra érve csüccsensz le, leveszed a shortod színéhez illő zoknit és a felsődhöz passzoló cipőidet, majd a vízbe lógatod csupasz lábfejeidet. Mindeközben mérhetetlenül bőgsz. Minden kijön, ami az elmúlt hetekben hatással volt rád. Elfáradtál, meg fog jönni, átvertek, szomorú vagy. Zsebkendő hiányában kézfejeiddel törlöd le már jócskán elkenődött sminkedet. Csak ülsz ott megroskadva, a távolba meredve, a mókuskák az agyadban pedig folyton forgatják azokat a bizonyos fogaskerekeket.
-Nem érdemel meg. Se Téged, se a könnyeidet-szólal meg egy mély hang, majd egy zsebkendő integet látóteredben. Szipogva fogadod el, gondosan letörölve minden jelét a sírásodnak. Mikor végeztél vörös arccal és szemekkel nézel a melléd tápászkodó srácra. Na igen, az a pirosító is feladatát vesztette, ha érted.
-Honnan tudod, hogy egy srác a bajom? -szipogod a helyes idegen szemeibe nézve.
-Sírsz, csinos vagy, sminked is volt, a parkban vagy. Elég egyértelmű sajnos-küld egy fájó félmosolyt, mire válaszul csak visszabamulsz a távolba.
-Kell még zsebkendő? -vislatja arcodat türelmes mosollyal ajkain.
-Nem. Köszönöm ezt is-teszed el zsebre a kis papírfecnit.
Pár percig csendben ültök ott, mire megszólal.
-A nevem Moon Bin, és ha megengeded, én elviszlek egy tényleges randira. Veszek neked jégkrémet és plüssöt. Nasit is, hogy legyen mit majszolnod ha sorozatozni akarsz, és sétálok Veled kézenfogva, amíg meg nem nyugszol-mosolyog rád, te pedig sokkosan pislogva mereszted rá nagy szemeidet, majd újra könnyezni kezdesz.
-Honnan tudjam, hogy ez is igaz? Honnan tudjam, hogy te nem bántanál sokkal jobban? -nyüszíted reménytelenül.
Mosolyogva sóhajt egyet, miközben feltápaszkodva néz le rád.
-Onnan, hogy az én szívem is törött. Így senkinek sem szabadna éreznie. Gondoltam két törött szív össze tudná forrasztani egymásét... De igazad van. Nem ismersz. Sajnálom, hogy így letámadtalak. Vigyázz magadra- hajol meg, majd zsebre vágva kezeit indul útnak, ki tudja merre.
Pár másodperc múlva, te magad sem tudod miért, de utána szaladva futsz elé, majd szorosan megöleled hozzábújva. Kicsit meglepődve, de rögtön köréd fonja erős, eres karjait, mintha azok arra születtek volna, hogy egész életükben téged öleljenek. Magához préselve ölel, miközben hátadat simogatja.
-Sajnálom-suttogjátok egyszerre teljesen egymásba olvadva.
Percekig egymásba fonódva álltok, majd az estének együtt nekiindulva kezditek meg az első randitokat,amit megannyi követ,miközben lassan a barátnőjévé válsz.
Nos tudod, egyszer mindenki az életedben idegen volt, és mindig lesz olyan, aki majd idővel ismét azzá válik. Mindig add meg az esélyt a másiknak, hisz ki tudja, mi sül ki belőle. Nem ígérem, hogy mindenki jó dolog lesz az életedben, de minden ember egy olyan tanulási lehetőség az életedben, ami elengedhetetlen. Megtanítanak, hogy kell hogy kezelve legyél, vagy éppen azt, hogy nem.
Mindenkiért legyél hálás, hisz miattuk fejlődve válsz egyre jobbá.
