Csumi!!
Mivel tetszett nektek az ilyen típusú írományom az NCT Dreammel, így gondoltam hozom a következő bandát, hiszen ők voltak a másik opció, akikkel elkezdem ezt (egyébként nagyon tetszik nekem is ez a fajta írás :P)
Fantasy AU! (viszont én alkottam meg a dolgokat, így nem lesz annyira ismerős, de nagyjából mindent megmagyarázok benne!)
Jó olvasást!!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az ember lányának fogalma sincs, hogy mennyi olyan dolog és történés van a világban, amit el sem tudna képzelni, és eszébe sem jutna magától. Főleg, hogy a társadalom mostanság nagyon materialista, földhöz ragadt. Azt hiszik az emberek, hogy ők irányítják a világot, övék a természet, kezükben az irányítás. Vicces belegondolni, hogy a valóságban ez messze áll az igazságtól.
Te is ilyen ember voltál. Élted a mindennapi életed, amely az iskoláról, a munkáról, a pénzről szólt. Magától értetődő volt minden, ami történt veled vagy amit csak kaptál. Te irányítottad a mindennapjaid menetrendjét, azt csináltad amit csak akartál.
Azonban egy hűvös nyári éjszakán minden megváltozott.
Igencsak ittas állapotban tartottál hazafelé a buli helyszínéről félig magadra hajított szőrmédben egyenesnek a legkevésbé mondható vonalban, mikor 2 fiatal férfi sétált veled szemben. Öltözékük kifinomult, drága és elegáns kinézetet sugárzott.
-Ajjaj Cicám, nem volt sok a pia egy kicsit?-állított meg az ezüstös szürke hajú, egyébként piszok helyes srác.
-Jól vagyok köszönöm-motyogtad állapotodhoz képest jól érthetően.
-Hoppá hoppá-nevetett fel a szőke hajú, ahogy megbotlottál és a karjaiba estél.
-Ne érj hozzám-álltál fel, és rögtön elkezdtél nekiiramodni, bár tudtad, hogy semmi esélyed két hímnemű ellen.
-Hazakísérünk-vigyorgott rád az ezüstös hajú.
-Nem szükséges-néztél hátra egy pillanatra, majd visszafordulva ütköztél bele egy mellkasba. Felnézve kerekedtek ki szemeid.
-Jó estét kívánok a hölgynek-vigyorgott le rád a fekete hajú srác.
A levegő benned rekedt, szóhoz se tudtál jutni. Az előbb még senki sem volt előtted, ebben biztos voltál.
-Heeseung, nem illik első találkozásnál ilyet mondani egy hölgynek-mosolygott a feletted álló férfi az ezüstös hajúra.
-Igazad van Jay...-mondta, majd egy másodperc töredéke alatt eléd termett. Időd se volt felfogni, hogy mégis mi történt-Nem ajánlkozni kell, hanem egyből hazavinni-vigyorgott le rád tűhelyes fogakkal, melyek nyakadba mélyesztett elsötétítve a szemed előtt a világot.
Másnap azt sem tudtad hol vagy. Mindened nagyon fájt, rendkívül szomjas voltál, és idegen helyen ébredtél. Ahogy lassacskán magadhoz tértél keserves sírásba kezdtél a hatalmas baldachinos franciaágy kellős közepén. Körülnézve láttad, hogy egy antik stílusú fényűző szobában vagy. A ruhád ugyan úgy rajtad volt a szőrmét leszámítva, ami melletted helyezkedett el. Táskádat kezdted el keresni, amiben mindened megvolt a mobilodon kívül. Fogalmad sem volt, hogy mihez kezdhetnél. A hányinger, a szégyenérzet, és a félelem kerített hatalmába.
A sírásod valószínűleg nem volt hangtalan, mivel kinyílt az ajtó, és egy iszonyatosan helyes vörös hajú srác lépett be rajta.
-Mi a gond? Mid fáj Hercegnő?-nézett rád aggódva. Az ágyad szélére csücsült, te pedig gyanakodva sírtál fel tartva tőle-Nyugi, nem foglak bántani-mosolygott rád-Mint ahogy itt senki-zöld szemei és édes mosolya melegséggel töltötte el a bizalmatlan szívedet.
-Mi történt velem? Hol vagyok?-szipogtad.
-Elájultál. Itthon vagy-mosolygott rád csík szemekkel.
-Elájultam? Dehát...de az a srác..Megharapott-fogtál az érintett területre, amely valóban sebhellyel volt tarkítva-Mi a fene?-csodálkoztál rá, és már kezdted azt hinni, hogy nagyon kemény cucc lehetett a piádban, amitől még mindig álmodsz.
-Elő fog fordulni egy párszor-kuncogta felállva.
-Tessék?-kaptad rá a tekinteted-Azonnal engedj haza!-kiabáltad neki felháborodva.
-Hercegnő, ez az új otthonod-közölte be egy sunyi vigyorral, majd magadra hagyott.
