Csumi!
Csináltam egy új könyvet, amiben a véleményemet fogom kifejteni egyes dolgokról,amik a kpopban történnek pl.zenék/drámák/hírek/akármi ilyen dolog. Szeretném, ha ti is leírnátok hozzá a saját véleményeteket, és értekeznénk egy jót :D
A mai nap margójára hoztam egy kis Seungmin-t❤
Virágnak most nagy szüksége lenne erre irl,eh...
Na mindegy,jó szórakozást! 💕
December 24. Szenteste.
Mind tudjuk, hogy a Karácsony egy nagyon megosztó dolog. Van aki iszonyatosan várja,akár egész évben,és van, aki a legkevésbé sem.
Te a második kategória vagy.
Hogy miért?
Azon kívül, hogy sok szeretted elvesztetted már rövidke 19 éved alatt, a maradék része a családnak is igen megoszlik. Amelyik felét iszonyatosan szereted,azt sajnos ritkán látod,még Karácsony ünnepén is. A másik fele meg megerősíti benned a mondatot, hogy 'minek az embernek ellenség,ha van családja'.
Nem tudsz olyan évet felsorolni,amikor a Karácsonyi ebéd vagy vacsora ne fulladt volna sírásba. Ha éppen nem a két édestestvéredet cseszegették,akkor téged. A súlyotok, a tanulmányaitok,a kinézetetek, vagy éppen a személyiségetek miatt. Ezzel a családféllel sosem tudtátok megérteni egymást,ami az eltérő értelmi szint miatt van. Mondjuk ki, hogy nem felétek billen lefelé az értelmi szint libikókája.
Csak azt nem érted, hogy ti miért vagytok rosszabbak a nagymamád szemében, mint az unokatestvéred? Ő csal, hazudik, tönkretette a saját anyját, mindenkit kihasznál, és egy igazi oldalfurkálós szemét. Mégis őt éltették és istenítették egész életetek során. Nem vagytok tökéletesek ezt meg kell hagyni, viszont annyira rosszak sem, mint ahogy beállítanak.
Egész életetekben csak a savazást és a rossz élményt kaptátok, ami oda vezetett, hogy évek óta már csak te jársz a mamádhoz hármótok közül.
Azonban ez is megszűnni látszik. Édesanyád az elmúlt 2 hónapban kezdett arról mesélni, hogy mennyi negatív dolgott kapott gyerekkorától kezdve a mamádtól, és mennyit nélkülözött a húga miatt, aki az istenített unokatesód majdnem ugyanannyira istenített anyukája.
Amióta a sztorikat tudod,még jobban haragszol rá, mint eddig. A szüleid, és a testvéreid haragja miatt idén,életetekben először, külön töltitek a Karácsonyt a család ezen részétől. Bármennyire is próbálják, ti nem mentek. Elég a fájdalomból.
Ők pedig nem jönnek. Ha nem hát nem.
Ugyanakkor az otthon töltött ünnep sem felhőtlen. Édesapád kötelezően dolgozik Szenteste napján, ti pedig négyen egész nap együtt vagytok. A társasjátékozás viszont sértődésbe fullad, ami főleg hármójuk között zajlik,te csak vegetálsz. Egész nap arra vársz, hogy Szerelmed mikor érkezik már. Késő délután van, neki viszont nyomát sem látni. Sírás közeli állapotban vagy már,úgy hallgatod az újabb,jelentéktelen dolog miatti veszekedést.
Fáradt vagy. Kimerítő,sikeres,de olykor sikertelen egyetemi vizsgák, rengeteg veszekedés mind a családdal mind a barátaiddal, sérült házikedvenc és egész éves önutálat.
Seungmin az egyetlen,aki ezektől meg tud szabadítani. Aki mellett megszűnik a világ összes baja,szomorúsága és rossz érzése. Akivel még a kötelező tanulás is jó. Minden erőd egybentartója és visszahozója.
Idegeid végét járod,amikor nyílik az ajtó,és a háromból két kutyusod boldogan fut a fiú elé.
-Sziasztok-mosolyog nagy dobozokkal a kezében, majd leguggolva pakol le és simizi meg őket.
A családod elé sétálva üdvözli őt,amit a srác édes mosollyal viszonoz. Mikor mindenkinek köszönt és levetkőzött,akkor utoljára még leguggolva a kutyákhoz simizi meg őket. Felpillantva akad össze a tekintetetek, ahogy a kanapén ülve sóhajtasz egyet fáradtan, amit ő pedig egy mindenttudó kis mosollyal reagál le.
Éppen mennél oda hozzá,de a családod behúzza őt a konyhába hirtelen el is felejtve a csatát,ami köztük lezajlott. Mivel tudod, hogy onnan egy jó darabig nem is szabadul,ezért felbaktatsz a szobádba, legalább ennyi nyugalmad legyen.
Az ágyadba fekve kezdesz el sorozatot nézni,miközben a megkezdett sós mixedet fogyasztod. Már rég túl vagy másfél részen,mire nyílik az ajtód,és Minie belép rajta nagyot sóhajtva.
-Ne haragudj, hogy ennyit kellett rám várnod-mondja betelepedve veled szembe,ahogy felülsz törökülésbe. Szótlanul bámuljátok egymást, hiába próbálsz belekezdeni, azt se tudod, hogy pontosan hol . Tanácstalanul keresed a szavakat,mire ismét megszólal.
-Lépjünk le-mondja nemes egyszerűséggel,mire kigúvadnak szemeid.
-Tessék?-kérded kételkedve füleid épségében. Szokott ő spontán lenni,azonban sosem ennyire és nem ilyen téren.
-Lépjünk le ..Úgyse akarsz itt lenni. Pihenni se tudsz,mindig csak idegesítenek és eleged is van. Akkor miért ne mehetnénk?-vonja fel egyik szemöldökét, te pedig nem vagy benne biztos, hogy nem bolondult meg.
-Mégis hova akarsz menni ilyenkor?-ráncolod homlokodat.
-Nos...-nyúl a zsebébe, majd elővesz 2 darab repjegyet-Mondjuk Japánba?-mosolyog édesen,amitől a világ is megfordul veled.
-Te lökött vagy-pislogsz,ő meg felnevet.
-Hát még milyen lökött leszek, hogy már elindultak a bőröndjeink a reptérre,amiket összecsomagoltam-kuncog,ahogy teljesen sokkosan bámulsz rá.
-Te nagyon meghibbantál-rázod a fejedet.
-A jó ügy érdekében-neveti arcodra fogva két kézzel,hogy egy aranyos csókocskát adhasson.
-És hogy akarsz kisurranni?-pislogsz.
-Megírtam a búcsú levelet,miszerint ezt kapod tőlem ajándékba. Lerakjuk a pultra,és elindulunk hajnal 3kor innen. Ennyi-ránt vállat bekapva egy sós halacska alakú krékert. Hitetlenkedve neveted el magadat a pólója nyakánál közelebb húzva.
-Te vagy a legjobb ajándék,amit valaha kaptam-suttogod az ajkára,majd mosolyogva megcsókolod,amit nem is rest viszonozni. Ölébe ültetve simogatja a fenekedet hüvelykujjaival,ahogy csak a pillanatnak élve mélyedtek egymásba.
Hajnalban pedig tényleg felébresztve szedelőzködtök össze,és 3órán belül már a reptéren vonultok az adott kapuhoz, ahol felszálltok a Seoulból induló Osakába tartó járatra. 2 órán belül át is értek, majd fél óra múlva elfoglalva a szállást cuccoltok be a gyönyörű luxushotelba.
-Ez meseszép-nézel szét a káprázatos fényeken,amik a magasból is annyira gyönyörűen látszanak.
-Meseszép látvány egy meseszép lánynak-fordít szembe magával,és a kezedbe nyújtja a szál vörös rózsát, amit előre felhozatott a szobába.
-Seungmin te jó ég-kapsz a szád elé-Hogy lehetsz ennyire tökéletes?-kulcsolsz a kezére- És honnan tudtad előre, hogy meggyőzöl majd?-tátod el a szádat.
-Egy úriember sosem árulja el a titkait-kacsint rád,majd kezet csókol.
-Zseniális vagy-neveted ajkaira.
-Tudom-vigyorog-Hát még ha megmutatom mit tudok abban a puha csodában ni-mutat a szőrpamacsnak kinéző ágyra,és egy pillanat alatt teper rajta maga alá,amit nevetve hagysz lerakva magatok mellé a rózsaszálat a kis éjjeliszekrényre.
-Köszönöm Neked ezt az egészet-mosolygod haját cirógatva.
-Ez a legkevesebb,amit tehetek érted-mosolyog tenyeredbe puszilva-Amellett, hogy elviseled az idol létemet, még a saját életed szarjai is rádnehezednek, úgyhogy minimum ennyivel tartozom-mondja őszintén. Fáradt könnyeid elerednek egy szempillantás alatt,amit készségesen lecsókol puha arcodról.
Nem kell mondania semmit. Szavak nélkül is pontosan megértitek egymást.
Ha a Karácsony nem is lesz soha a kedvenc ünneped, vele akkor is elviselhető és szebb lehet az idei,mint eddig bármelyik.
