Szar év volt 2020. Minden szarul ment. Megterhel, azóta is komoly lelki sebeket ejt. Semmi sem sikerül azóta. Magadba zárkóztál, nem adod ki a fájdalmat. Nem tudod feldolgozni.
A szüleid bár támogatnak, ezt valahogy ők sem értik meg. A barátaid ugyan ezzel küzdenek, nekik sem mondhatod igazán, hisz van elég bajuk így is.
Ez a hét különösen idegörlő. 4 dolgozat, 3 TZ, 2 felelés. Önpusztítóan tanulsz hajnalokig, hogy aztán hét húszkor kelhess, hogy nekivágj egy újabb véget nem erő napnak, tele tanulással. Fáj a hátad, fáj a vállad, fájnak a lábaid. Energiád nincs már a kikapcsolódásra sem. Borzasztó minden nap.
Ezért is döntesz úgy, hogy sétálni indulsz péntek délután. Kicsit levezetni a feszültséget. Ahogy a strand felé sétálsz egyre több minden fut át az agyadon, ami lassan sírássá fajul. Fáj az, amin keresztül kell menned ilyen fiatalon. Felnőtté válni nagyon nehéz.
Frusztráltan rúgsz el egy kósza sörösüveget a lábaid elől, majd felsírva kezdesz üvölteni, mivel üres a part. Kiadod a benned lévő sérelmeket. Máshogy nem megy, ha már nem mondhatod el senkinek. Leülsz egy beton patka szélére, ott zokogsz tovább lehajtott fejjel. Ekkor egy halkan mozgó alak ül le melléd, aztán lábain támaszkodva néz rád.
-Akarsz beszélni róla? -kérdezi halkan.
Megilletődve fordítod arra a fejedet. Egy nagyon helyes és roppantul aranyos fiúval találod szembe magadat, aki csak halvány mosollyal díjaz várva a választ. Tétovázva nézel szemeibe, majd nyüszögve sírsz ránézve.
-Elfáradtam, érted? Rohadtul elegem van ebből az egészből. Senki se ért meg, senki se hallgat meg, senkit se érdekel. Nem kérdezik hogy vagyok. Minden tanár leterhel. A barátaim itt vannak, de mégse zúdíthatom rájuk ezt, hisz ők is ezt élik át. Nem mehetek sehova. Nem nyaralhatok. Nincs időm szórakozni. Nem mehetek bulizni. Nem vagyok boldog. Nincs időm élni-mondod folyamatosan, miközben a szemeibe nézel néha, de ő egyszer nem néz el rólad. Figyel rád, meghallgat. Csak vár és hallgat.
-A héten 4 dolgozatom, 3 TZm és 2 felelésem volt. Rengeteget tanultam hajnalokig, csak hogy tudjam azokat a fos anyagokat. Félek az érettségitől de nagyon. Úgy érzem semmit se tudok, hogy sehova se haladok. Megöl belül ez az érzés-teszed a szívedhez a kézfejedet. A fiú elveszi onnan, majd saját kezével rákulcsol, továbbra is neked szentelve minden figyelmét. A kedves gesztusra bár felbőgsz, mégis nagyon jól esik. Az érintése és az aurája nyugtató, eléri, hogy bízz benne. Bár semmi olyat nem mondtál, amit később kihasználhatna ellened, ha akarná. Könnyeidet törölve túrsz a hajadba-Vajon jó felé megyek? Ez az a munka, ami jó lesz nekem? Valóra válik-e az, amit akarok? Itt lesz-e nekem bárki, amikor szükségem lesz rá? Képes leszek-e boldogulni felnőttként? Jó ember vagyok egyáltalán? Mi értelme van itt lennem? -törlöd a könnyeidet. A srác hirtelen magához húzva ölel meg kezedet el nem engedve. Szorosan tartva simogat miközben a fejedre helyezi a sajátját. Te csak sírsz és sírsz az idegen nyakába. Nem számít ki ő, az számít, hogy 5 perc alatt is mennyit tett érted. Sajnálod, hogy ez az első benyomás, amit teszel rá, de most ez egy ilyen korszak.
-Tudod-kezd bele továbbra is simogatva-a tavalyi év nagyon de nagyon nehéz volt. Tudom, hogy nem vigasztal, ha azt mondom, hogy mindenkinek nehéz volt. Sajnos nem tudom mit érzel pontosan, de el tudom képzelni és meg tudom érteni. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtad ezt eddig senkinek elmondani, pedig látszik hogy régóta iszonyatosan szenvedsz. Szeretném, ha tudnád, hogy ha szükséged van rám, akkor én itt leszek neked. Bármi is történik engem bármikor kereshetsz. Hívj, írj, keress fel nálam. Ha szeretnéd, akkor leszek az a biztos pont az életedben, ami miatt érdemes élned. Jó helyen vagy, jó felé tartasz és csak így tovább. Én kitartok melletted,támogatlak és szeretlek. Értékes ember vagy a világnak. Megengeded,hogy a világod legyek?-válik el hogy a szemeidbe tudjon nézni simogatva közben a kezedet. Annyira jól esnek a szavai. Annyira szeretnéd,hogy ez így legyen, ahogy mondta. Nem tudod ki ő, nem tudod miért ennyire kedves, de nagyon hálás vagy neki. A szíved már kevésbé leterhelt, a lelked mintha megkönnyebbült volna.
-Igen, kérlek legyél az életem része-szipigod ránézve. A fiú mosolyogva simít az arcodra.
Ezután órákon át beszélgettek,majd hazakísér. Yoshi ezután nem csak a legjobb barátod, szerelmed és világod, de a lelki társad is egyben.
Mennyit is tud segíteni egy-egy kedves szó. Mennyit jelent egy édes gesztus, mint például egy ölelés.
Az élet megtanít rá, hogy a legkeményebb időkben is jut egy kevéske szeretet, amivel minden túlélhető.
Emlékezz rá:bármerre is jársz, legyen az az internet vagy a térbeli világ, mindenhol pozitivitást, szeretetet,és kedvességet érdemes árasztani. Hogy miért?
Ha belegondolsz, minden embernek megvannak a maga nehézségei. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Ha kedvességet adsz valakinek, a szíved egy darabját, akkor akár értékes életeket is menthetsz, értékes barátokat szerethetsz.
A világ elég gonosz hely. Legyél te az, aki fényt visz ebbe a sötét, kietlen, rideg, de olykor reményteli gödörbe.
Ami neked pár kedves szó, az másoknak menedék.
Rendes emberi lénynek lenni pedig ingyen van💗
