Hali itt Virág!
Na képzeljétek VÉGRE rávettem magam a kérésekre! (Ez nekem nagy teljesítmény no)
Már csak azt remélem, hogy azok akik kértek nem gyújtják rám a házat heh...eheh...(sajnálom)
Jajj istenem lehet ez a kérés már nem is aktuális:( (ne haragudj babygirl hogy eddig tartott:()
Szóval öööm...kicsit komoly de ugyanakkor nagyon cukker témácska jön!
Enjoy!!
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Az emberben sok kárt okozhatnak mások gonosz szavai. Egy-egy mondat meg tudja valaki életét örökre változtatni olyan irányba, ami nem feltétlenül pozitív. Indulhat az eredmény pozitívan, de vehet egy nagyon durva fordulatot is. A te esetedben is ez van.
Kiskorod óta imádsz enni. Éppen emiatt volt nagyon boldog gyerekkorod. Akárhova mentetek a családdal mindig akadt egy-két jó falat, amit meg tudtál kóstolni. Ezért nagyon jól ismered a legtöbb ország konyhakúltúráját, és előszeretettel fogyasztod őket nap mint nap.
Legalábbis fogyasztottad az első bántó szavak ellenére is. Általános iskolás korodban kezdtek el a súlyod miatt szekálni. Egy növésben lévő, duci kis szervezet voltál, így igyekeztél nem foglalkozni a kritikával. Középiskolában azonban a bántások egyre durvábbá váltak. Mivel a pubertásba léptél, így elkezdtél kissé átalakulni, de közel sem annyira, mint szeretted volna. Az érettségi okozta stressztől mégsem voltál képes ezen dolgozni,érthető módon.
Az egyetemet Koreában kezdted el. Na és Korea miről híres? Igen, az iszonyatos mértékű fogyókúráikról. Itt ha feljön az emberre 2 deka? Azonnal pusztító mértékű diétába kezd. Ilyen országba költözni duci lányként elég megterhelő mentálisan. Itt a lányok szépek, csinosak és rendkívül cukik. A belső tulajdonságaid neked majdhogynem jobbak, az arcodra sem panaszkodhatsz, na de az alakod? Borzasztó-legalábbis szerinted-,és egyszerűen nem szereted. Nem is érted, hogy párod, Yuta miért van veled 3 éve. Egy ilyen helyes szívtipró BÁRKIT választhatna. De tényleg. Szuper édes, rendkívül szexi,iszonyatosan tehetséges, és egy igazi életre kelt anime boy. Egyszerűen még a negatív tulajdonságaival is tökéletes. Egy valóra vált álom.
Rengetegszer kérdezted már, hogy miért van veled, és mindig az a válasz, hogy mert szeret. Hiába érezteti veled minden egyes nap, akkor is jobbá akarsz válni érte. Ezért kezdtél el fogyókúrázni. Remekül haladsz vele, meg is jegyzi minden nap. Nem azért, mert így jobban tetszel neki, hanem azért, mert nagyon büszke rád, hogy ilyen kitartó vagy. Neked pedig a szavai mindennél többet jelentenek.
Talán túlságosan is sokat. Annyira belelendülsz a fogyókúrába, hogy a kezdetlegesen kitűzött 15 kilóból immáron 25 lesz. A 170 centidhez az 55 kiló még talán jó is lehetne. Lehetne, ha megállnál ennél. Csakhogy az egész dolog a betegévé tett, és azóta is fogva tart. Már rég nem egészséges ennyire figyelni a kalóriákat és agyonra edzeni magadat. Jól tudod, hogy már bőven baj van, mégsem mondod senkinek. Valójában a függőjévé váltál, és a függőséget nem egyszerű megállítani.
8 órakor ébredsz fel. Elmész mosdóba, majd az első dolgod a súlyod lemérése. Elő is veszed a digitális mérleget. Ráállva olvasod le a számokat:47,3 kg. Végre! Annyira de annyira közel van az a 45! Muszáj elérni...El kell menned futni. Most rögtön. Még a reggelit is kihagyva öltöd magadra a szokásos joggingot, sportmelltartót, pólót és futócipőt, majd fülessel felszerelkezve indulsz neki a-mostmár-szokásos 10 kilóméterednek. Ahhoz képest, hogy 500 métert is nagyon nehezen futottál le fél éve, ez eszméletlenül nagy teljesítmény. Arról nem is beszélve, hogy egyszer sem állsz meg, és már lelassítanod sem kell. Egyenletes tempóban le tudod azt az egész távot. Hihetetlenül sokat fejlődtél és izmosodtál. Viszont ezt a sok izmot táplálni is kellene, ami sokszor kimarad a napirendedből az egyetem miatt..Mint ma a reggelizés.
Teljesen leizzadva érsz haza, így rögtön a tus alá ugrasz. Hajat is mosol, így viszonylag sok időt töltesz a víz alatt. Végig NCT számokat hallgatsz, hiszen addig is veled van a Szerelmed. Nem számít, hogy ma viszonylag hamar végez és jön is haza, mindig kihasználod az időt, hogy vele lehess. Így vagy úgy, de megoldod.
Kiszállva a hidrobirodalomból törölközöl meg,majd törcsiben sétálsz ki, hogy a szobába mehess. Ahogy sétálsz meghallod a kávéfőző hangját, ahogy éppen egy adagot főz le. Ijedtség helyett a boldogság fog el, így rögtön a konyhába futsz. Szerelmedet oldalról pillantod meg, ahogy éppen a gépet figyeli, mintha nem látta volna még vagy ezerszer a folyamatot. Ahogy mezítelen talpaid földhöz csapkolódzásainak hangja megcsapja a fülét rögtön rád emeli a tekintetét. Egy hatalmas mosoly kúszik ajkaira, amint egy törölköző-turbános kis mütyűr tárul a szemei elé.
-Szia Babszem-köszön lágy hangján.
-Szia,miért nem szóltál, hogy hamarabb jössz?-rohansz oda egy kicsit instabil léptekkel, amit jól palástolsz előtte.
-Akkor nem így vártál volna-vigyorog le ajkaidra derekadra kapva rögtön.
-Haha nagyon vicces-fintorogsz egy lágy csókot lehelve szájára. Édesen belemosolyogva viszonozza, majd ahogy elszakadsz tőle elkezdi ízesíteni a fekete nedűt.
-Figyelj csak arra gondoltam ho-kezd el beszélni, csakhogy egy puffanás félbe szakítja mondandóját. Ez a csapódás pedig az eszméletlenné vált tested találkozása a padlóval.
Elindultál a hűtő felé, hogy végre ehess valamit, csakhogy a szervezeted feladta a szolgálatot. Elájulva zuhansz a padlóra, teljes ijedtségben és döbbenetben hagyva párodat.
-T/N?-kapja rád tekintetét,rögtön odarohanva hozzád-Hé T/N! Ébredj fel-vesz karjaiba. Fehér bőrödet és cserepes szádat meglátva a szobátokba rohan veled, az ágyba helyezve. Egy pohár vízzel és egy nagy csomó péksütivel,gyyümölccsel és csokival tér vissza. Egy vizet kis törölközőt is hoz,amit a tarkódra helyez, várva hogy felkelj. Néhány perc múlva nyöszörögve nyitod ki a szemeidet, egy aggódó tekintettel találkozva.
-Jobban vagy?-simogatja homlokodat.
-Igen-válaszolsz felülve,ebben segít ő is.
-Mikor ettél utoljára? Mit és mennyit?-néz mélyen szemeidbe. Tudja, hogy ki szoktad hagyni az étkezéseket. A kalória dolgokról ne is beszéljünk.
-Nos-nézel el rögtön, a komódon lévő órát kémlelve-Olyan...28 órája-mondod halkan.
-Hogy mikor?-emeli fel a hangját egy kicsit.
Nem válaszolsz,annyira szégyenled magadat. Lesütött szemekkel, vörös arccal malmozol ujjaiddal.
-Mit ettél?-kérdi,szemeivel meg ölni tudna.
-Egy zacskó zabkását-motyogod félénken.
-Jézusom T/N-fog orrnyerge tetejére két újjal,lehunyt szemekkel-Figyelj,annyiszor elmondtam már-fog vékonyka combjaidra-A fogyókúra és az önkínzás között rohadt nagy különbség van. Egyrészt ez fel fog emészteni, másrészt csak jobban felhízol, mert elindul a tested védekező mechanizmusa. Ezt nem szabad így. Amúgy meg már elég ebből. Eléggé lefogytál, sőt nagyon vékony vagy. Én nekem az eredeti súllyodban is iszonyatosan tetszettél...Tudom, hogy miattam csinálod, de elég. Szépen kérlek...Nem akarlak elveszíteni-simogat hosszú ujjaival lágyan. Könnyes szemekkel nézel fel rá teljesen meghatódva a szavain.
-Sajnálom-szipogod nyakánál átölelve.
-Nem kell-viszonozza szorosan magához vonva-Kérlek ezt edd meg-válik el a kezedbe nyomva a kakaós csigát-Ezeket mind megesszük-mutat a tálcára-Együtt, szép lassan-mosolyog rád. Elnézel, mivel tudod, hogy nem fog beléd férni. Nem megy. Az agyad nem engedi.
-Tudom, hogy nem vagy jól. Ott fejben-bök mutató ujjával a homlokodra óvatosan-Észre vettem, hogy magába rántott a dolog-simogatja meg arcodat,majd tenyerébe bújsz-De ne aggódj. Megoldjuk ezt is. Együtt. Nem hagylak egyedül.Soha-suttogja ajkaidra, majd egy édes csókkal ajándékoz meg, ahogy gyomrodban ezernyi pillangó szabadul fel.
