Mindenki számára ismerős az az érzés, hogy utál valakit már az első látástól. Ha ez a személy kinyitja a lepénylesőjét, akkor az még rárakhat erre jó pár lapáttal.
Amikor tinédzser korodban színésznőnek álltál, amatőr szinten amennyire ezt lehet mondani, akkor gondoltad, hogy lesznek olyan emberek az életedben, akiket majd nem fogsz kedvelni, de a szerepért cserébe el kell viselni. Természetesen találkoztál ezzel a jelenséggel, azonban senkit nem utáltál még ennyire, mint az éppen aktuális partneredet. Taeyang egy ismert színész, modell, és énekes. Táncolni pedig még ezeknél is jobban tud.
Remek, ha ez valakinek mind megadatik, ráadásul egy szívdöglesztően helyes arccal megspékelve. Csak egy bökkenő lehet : a túlzott önbizalom és a beképzeltség. Taeyangnak ez mind meg is van, nem gyengén.
Túl sokat képzel magáról, hidegen kezel mindenkit, úgy beszél, mintha legalább ő talált volna fel minden hasznosat, valamint lekezelő is, főleg veled. Európai származásod mindig is nehezített a karriereden itt Koreában, viszont nem szabott teljes gátat. Sok szerepet kaptál meg, amiben nem is kérdés, hogy tündököltél, azonban sosem szálltál el magadtól. Téged mindig is az alázatra tanítottak, amit természetesen be is tartasz mai napig.
Talán ezért utálod Taeyangot a leginkább, mert nem alázatos. Pedig tudtoddal a tánc is arra tanít.
De ennek a srácnak az sem volt elég.
Most pedig, mikor megtudtad, hogy egy szerelmi tinidrámában ő lesz a main karakter veled egyetemben, és csók jelenet is lesz, az eléggé betett neked. Hogy te? Ezzel a piperkőccel? Na még mit nem. Bárki más, csak ő ne.
Napokig kérleled a rendezőt, de hiába. A forgatás első napján nem túl boldogan üldögélsz az öltöződben, miközben mézes csirkét majszolsz.
-Azért ennyire nem rossz-sétál be a managered.
-A kínai? Nem, egyáltalán nem az-nézel fel rá.
-A palira gondoltam-kacsint rád a lány.
-Jajj istenem hagyj vele. Stressz evést folytatok miatta már így is-rázod meg a fejedet, mire ő csak felnevet.
-Nem kell olyan durván sokáig elviselned-ül le melléd egy fotelba-Kibírható lesz, hidd el.
-Nem lesz. Már az arcát látva elkap az ideg-teszed le a már üres dobozt.
Sua felnevet, ezután belekortyol a kávéjába.
-Majd hozok neked valami párnát, amit szétüthetsz a feje helyett.
-Az jól esne, hisz nem akarok börtönbe kerülni -horkantod miközben felállsz kezetmosni.
Miután felöltöd magadra a forgatásos ruháidat el is mentek a helyszínre, ahol az első jeleneted lesz, egyenlőre nélküle, amiért nagyon hálás vagy. Megismered a sorozatbeli szüleidet és bátyádat is, eljátszátok a jeleneteket, amik már fergetegesen sikerülnek, mivel nagyon jó a kémia köztetek az ideiglenes családdal. Szerencsésnek is érzed magadat, hogy ennyire jó emberekkel dolgozhatsz együtt. Az érzés addig tart, amíg meg nem jelenik az a hólyag.
-Heló-köszön melléd érve egy iskolai egyenruhában, ami elég jól áll neki.
Magad mögé nézel kétszer is, majd szívedre mutatsz.
-Ja hogy én? -pislogsz rá -Nem is tudtam, hogy én ilyet is kaphatok tőled -nevetsz fel gúnyosan.
A srác először csak fintorog, aztán félmosollyal néz rád.
-Sokkal több mindent is kaphatsz tőlem -teszi zsebre kezeit.
-Na igen. Egy jókora sztrókot például-horkantasz fel.
Taeyang válaszra sem méltatva sétál el.
A jelenetek érdekes módon nem mennek kellemetlenül. Ez a srác egy nagyon tehetséges színész, aki képes elfeledtetni veled a valódi énjét a jelenetek erejéig, ami pedig gátakat old fel benned, így minden szituáció igazinak tűnik.
De amint jelenet vége van, minden visszatér a normál kerékvágásba. Visszaváltozik olyanná, akivel nem is akarsz beszélni, nem hogy szerelmes legyél belé.
Hetek telnek el, téged pedig nem zavar már a közelsége. Végtére is, mikor végzi a munkáját, akkor semmi gond nincsen vele.
Valamelyik nap éppen beszéled a sminkessel, hogy mennyire utálod a srácot, és el is mondod, hogy miért. A lány nem adja tovább ígérete szerint, ám mikor a nap végén öltözöl át, a srác benyit, és hangosan becsapja az ajtót.
-Te utálsz engem? -néz rád sötét szemekkel.
Felsikítva takarod magad a pólóddal, egy szál bugyiban-Jézusom te nem tudsz kopogni?! Menj ki, éppen öltözök! -takarod magad továbbra is.
-Kérdeztem valamit-vált mélyebb hangra.
-Mondd csak te süket vagy? -pislogsz rá.
-Válaszolj-teszi karba kezeit.
-Ember, majd válaszolok ha felöltöztem. Miután KIMÉSZ -emeled ki egyértelműen, hogy mit is akarsz.
-Nem megyek sehova. Ez így pont jó -néz végig rajtad. Vörös fejjel veszed fel a gatyádat gyorsan.
-Hagyj már békén -kezdesz el pakolni a táskádba.
-Utálsz engem T/N? -indul meg feléd.
-Honnan veszed? -pakolászol.
-Hallottam ahogy mondtad a sminkesnek-ér oda hozzád.
-Te hallgatóztál? -nézel fel rá pislogva.
-Igen, mert? -pillant rád úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, amit tehet.
-Az eszem megáll-horkantasz fel -Ezek szerint tudod, hogy utállak, és hogy miért. Akkor miért kérdezed? -nézel rá értetlenül.
-Engem nem utálhatsz- mondja nemes egyszerűséggel.
-Dehogynem -nevetsz, miközben elindulsz kifelé az ajtón. Taeyang a kezedre fogva ránt vissza, hogy a felső testéhez simulj, ő pedig átkarolva hajol az arcodba.
-Dehogy-suttogja mosolyogva.
-De-tolod el a homlokánál fogva, majd kisétálva térsz az autódhoz, hogy hazamenj.
Egész este ezen agyalsz. Miért érdekli? Mi a baja? Tényleg utálod? Ki ez a srác valójában?
Másnap ezekkel a kérdésekkel (továbbra is) a fejedben térsz vissza a munkahelyre. Ma van a csókjelenet, remek. Mikor máskor lenne ugye.
Felöltözve térsz a helyszínre, ahol a srác megpillant, majd le sem veszi rólad fekete szemeit. Végig rajtad tartja a tekintetét és elemez, amitől nem kicsit lepődsz meg azért.
A csókjelenetnél kezdesz feszült lenni, mire Taeyang a derekadra fog, majd szépen közel húz, és édesen ajkaidra tapad. Nagyon szokatlan érzés. A csókja édes és kellemes, amire nem gondoltál sosem. Egy ilyen piperkőc tud ilyen óvatos és lágy lenni? Érdekes. Roppantul érdekes.
A csókot viszonzod, mire belefeledkezve túrsz a hajába, válaszul pedig az ölébe rak.
-Oké ez ennyi-kiált a rendező- mondjuk nem így kéne kinéznie-vakarja a tarkóját.
A srác elválva rak ki az öléből majd ránéz a rendezőre.
-Sajnálom, az én hibám.
Csak pislogsz, hogy ez mégis mi volt,majd újra kezdve a jelenetet sikerül a forgatókönyv szerint.
A nap végén az öltöződben zárnád a munkádat, mikor ismét ő lép be az ajtón. Némán zárja be a falapot, azután odasétálva hozzád magasodik feléd.
-Miaz? -nézel fel rá.
Nem válaszol, csak szenvedélyesen megcsókol, amit viszonzol is rögtön.
Ezután egy szempillantás alatt azon kapod magadat, hogy az este olyanba fordult át, ami nem képernyőre való, de hagyva neki nem bánod. Hisz a szerelmet és az utálatot egy hajszál választja el egymástól... Az utálat pedig vággyá is alakulhat olykor....
