Csók van!
Ma is itt vagyok! Megint Treasure! Hogy miért?
Mert Dottie-tól vettem egy Treasure albumot, ami ma jött meg :3 Így hálám jeléül ezt most Bébikének! Természetesen nem fogtam össze Hyunsukkal, hogy biasoddá tegyük 😗
Na mindeeeeeeeeeeeeeeegy...
Have fun!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Milyen érzés egy zenész barátnőjének lenni?
Valószínűleg sok fajta válasz van erre a kérdésre. Nagyon szívmelengető szerelmes dalokat kapni, szövegek inspirációjának lenni, és annak az embernek lenni, aki helyére rajongók ezrei lépnének.
Ez mind szép és jó, de a valóságban vannak azért árnyoldalak is. Nem is feltétlen az utálatra kell itt gondolni. Inkább az egyedüllétre. Az igazi, tehetséges művész nagyon sok időt tölt a saját kreatív kis világában. Mindig új ütemeken és szövegen jár a kis buksija, rengeteg dolog inspirálja. Nyílván nem tehet róla, nem is gond ez,sőt irigylésre méltó. De az ötleteit hol tudja megvalósítani a leginkább? Természetesen a stúdióban.
Nem meglepő módon Hyunsuk is ott tartózkodik jelenleg, ahol általában. Nem lenne baj ezzel annyira, hiszen ez a munkája, és ebben leli meg magát igazán. Minden öröme, bánata, nehézsége, tapasztalata a dalaiban van. Ha igazán meg akarja őt ismerni valaki, akkor ezeket végighallgatva egy teljes képet kap a fiúról. Csakhogy ezt rajtad kívül senki sem teheti meg. Még a csapata sem.
Nagyon szereted a számait, mindig újra elérik, hogy mély szerelembe ess újra és újra. Rengeteg emléket és érzést hoznak fel benned, ezáltal eléggé ragaszkodsz hozzájuk. Csak egy baj van ezzel az egésszel: a dalokat többet hallod, mint amennyit Hyunsukot látod. Annyira bele van merülve a fiú, hogy az valami eszméletlen. Az utóbbi időben meg aztán főleg. Pedig most nagy szükséged lenne rá...
A vizsgaidőszak végével új félév kezdődött, mégsem érzed kipihenve magadat. Mintha egy elnyújtott december lenne már az újévből eltelt idő. Megállás nélküli tanulás, nehezebbnél nehezebb vizsgák, hideg és rossz idő, honvágy és a család hiánya. Egyszerűen csak a karjai közé akarsz bújni, hogy azt érezd, hogy mellette a világ összes fájdalma megszűnik létezni. Abban a pillanatban, ahogy köréd fonja tagjait a testedet elönti a nyugalom és a boldogság.
Ha megkérdeznék, hogy neked mi a safe place-ed,egyszerűen csak rá mutatnál a Szerelmedre. Ő a minden. Az univerzum közepe. A világod koncentrációja. A belső léted éltetője.
Hatalmas érzelemlöket morajlik át testeden. Kibírhatatlanul hiányzik. Fizikai fájdalmat okoz a szívednek. Az összes szívizomrostod összeszorul, és nem enged. Gondolkodás nélkül ülsz buszra, és a YG épületéig robogsz. Lábaid automatán az A_1-be visznek. Hajnal 3 van, mégis a lila ledfény kiszűrődik az ajtó alatt. Tudtad, hogy most is itt dekkol,természetesen ébren. Határozottan kopogtatsz be.
-Igen?-hallod meg Szerelmed hangját. Ez az utolsó löket. A helyiségbe robbanva csapódsz a meglepett srác ölébe szemből-Kicsim! Szia-ölel magához azonnal, és elkezdi a hátadat cirógatni. Arcodat a vállába fúrva szorítod magadhoz annyira, amennyire csak az erődből kiteszi.
-Hé hé,mi a baj?-kocogtatja meg a vállad jelezve, hogy a szemeidbe akar nézni. Csakhogy te nem hagyod. Mint a rágógumi úgy ragadsz hozzá. Kicsit vár, folyamatosan simogatva a hátadat, de mégsem ér célt vele-Baby nézz rám-kéri határozottan. Mikor továbbra sem mozdulsz,már kétségbe esik-Légyszíves-mondja lágyan.
