Parázs [Zutara fanfiction]

Vakáció az idegenben [18]

A tengerparti ház mennyei volt. Frissítő levegő és szabadság. Üdítő volt a hosszú hetek után a Tűz Ura palotájában. Katara mégis azon kapta magát, hogy nem élvezi a kis kirándulásukat. Sokszor tétlennek érezte magát és a semmittevés nem vezetett egyébhez, mint ahhoz hogy Zukóra gondoljon. 

Igazán nem volt helyes, hogy akkor is a tűzidomáron járt az esze, amikor Aang mellett feküdt éjszaka. Olyan lehetetlennek tűnt nem rá gondolni, főleg azok után, hogy a férfi tulajdonképpen szerelmet vallott neki. Maga előtt látta Zuko megtört és szenvedő arcát, a sebekkel megtöltött mellkasában a szíve pedig érte dobogott. Gyűrhette le akármennyire erősen le magában az emléket de abban a pillanatban Katara is úgy érezte, hogy szeretni tudná a férfit.

Zukónak bérelt helye volt az agyában, és talán a szívében is.

Katara magára kellett parancsoljon, hogy ne fakadjon sírva. Úgy érezte elvesztette a férfit, hogy a távozása az ő szívét is összetörte volna. El kellett rejtse a szomorúságát Aang elől, nem akarta bonyolítani a helyztet. Próbálta meggyőzni magát, hogy Zuko nem egyéb, mint egy fellángolás. Nem lehetett volna ebből semmi közöttünk. Okkal nem volt soha, mondogatta magának. Itt az ideje, hogy a kapcsolatomra koncentráljak. 

Aang mindig valamivel képes volt elfoglalni magát. Homokvárat épített Momónak, vagy vízben szörfözött. Felhőtlenül, mintha a gyermekkorát élte. Katara néha újra rádöbbent, hogy egy tizenhárom éves fiútól aligha várhatna mást. A világ megmentése nem tette hirtelen éretté, csupán elvette a gyermekkorát. Aang szerette felesleges kacatokra költeni a pénzt, ami sokszor zavarta de inkább elnézte neki. A békítő természete nem hagyta, hogy konfliktust generáljon közöttük. Aang gyerekes oldala mindig megmutatkozott ilyen téren.

Katara próbált hasonlóképpen cselekedni, valamivel lekötni magát. Kicsit örült is, hogy ráhárult a főzés, mert így egy csöppnyi ideig lefoglalta a gondolatait. De a barátaik nélkül kicsit üresnek érezte a szobákat.

A fiatal vízidomár zöldségeket tisztított meg, amikor újra kétségek lepték el. A korában lévő lányok már vagy mind férjhez mentek, vagy nagyon közel járnak ahhoz. Ő pedig két évbe egy helyben toporog. Felhozni a házasságot egy tizennégy éves fiúnak pedig nem a legjobb döntés. Nem akarta siettetni vagy elijeszteni, de tudni szerette volna, hogy várja egyáltalán őket egy boldog befejezés. De hogyan hozza ezt fel neki?

Vágyott a megértésre, arra hogy valaki éretten átlássa a helyzetét. Bántotta, hogy a múltkor annyira nehezen viselte a tartózkodásukat a szülőfalujában. Azt remélte a szembesítés még várat magára. A bátyja esküvőjére mindenképpen visszatérnek a Északi Sarkra. De egy dolog elkerülhetetlen volt: Zuko megjelenik majd Sokka esküvőjén. Akármit is tesz majd, ezt az egyet nem tudja és nem is akarja megakadályozni.

Az aggodalom összeszorította a gyomrát. Az érzés kiülhetett az arcára is, mert  Aang legörbített szájjal lépett hozzá. Gyötörte őt ilyennek látni. Kikapcsolódni akart vele, de a lány csak szomorkodik hetek óta.