Parázs [Zutara fanfiction]

Sodrás [22]

A két lány között mély volt a csend. Katara halkan szipogott, durván törölgette a szemeit a kesztyűjével. A másik nő igyekezett higgadt maradni, türelmesen fordult a barátnőjéhez. Nem értette mi történt közöttük, de meg akarta vígasztalni a síró lányt.

- Egy véletlen csók még nem a világ vége - szólalt meg Suki, a hangjában a lejtés olyan furcsán hangzott - Ha csak egyetlen volt és egyikőtök sem akarta akkor...

Menteni akarta a menthetőt de a lány arcát látva elhalkult. Hiába szépítette a helyzetet, maga is látta, hogy Katara reakciója nem egy ártatlan csókról árulkodott. Suki elnyelte a szavait, igyekezett elrejteni a szemében az ítéletet. Nem tartotta helyesnek, kétség kívül nem. Hiába dőlt a morális iránytűje egy bizonyos irányba, meglágyította a lánnyal kötött barátsága. 

- Nem sírnál, ha ez igaz lenne, ugye? 

Katara erre csak kitört zokogásban. Suki szemei megenyhültek, előre hajolt és óvatosan átölelte a lányt, aki vonakodva fogadta el az ölelését. A vízidomár elfordította a fejét, nem tudott a szemébe nézni. Úgy érezte meg sem érdemli a kapott kedvességet.

- Kivele - fonta keresztbe a karjait, hiába vált gyengédebbé a hangja, határozottan tudni akarta az igazságot, még ha csúnya is - Nem egy egyszerű csókról van szó.

A fiatal nő mélyen beszívta a levegőt. Visszajátsszotta magában az eseményeket, ám ugyanazok a meleg érzések öntötték el. Ezek az érzések a tűzidomár férfi iránt semmiképpen sem akartak elmúlni. Bosszantóan ragaszkodtak ahhoz, hogy kísértsék a forró csók emlékei. Azt sem tudta hogyan kezdjen bele. Nem tudott őszinte lenni, a dolgok, amik történtek bűnösek voltak. A nyelve hegyén voltak szavak, teljes hazugságok, hogy magát picit jobb fényben tüntesse fel.  

- Egy buta hiba volt - fakadt ki újra Katara - Vitáztunk és Zuko megcsókolt... én pedig hagytam.

Határozottan tudta, hogy vezekelnie kell. Amit tett az megbocsáthatatlan. Aang szívét összetörné, ha megtudná. Megbántaná, pedig nem akarta ezt tenni vele. Csak az érzései teljesen elszabadultak a láncok alól. Hibát követett el, még arra sem volt képes, hogy magával szembe nézzen. Menekült magától, képtelen volt felvállalni a tettei következményeit a barátnője elől. Belegondolt abba, mi történt volna, ha Aang benyitott volna és rajta kapja őket egymás karjaiban. A gyomra görcsbe rándult. Suki hallgatott, Karara pedig úgy érezte, hogy a csend számára elviselhetetlen. Csalódtak benne, ezt tudta jól.

- Suki, mondd ki - szólal meg csendesen - Mondd, hogy ezért most megvetsz.

- Katara én nem gyűlöllek - vágta rá gyorsan Suki - Csak szerintem elég meggondolatlanság volt.

A vízidomár helyeselt. Nem is értette miért tette, talán a hirtelen felindulás irányította. Zukóval elsodorta az ár. Csak kíváncsi volt. A buja kíváncsiság hajtotta előre, hogy még jobban a tűzidomárhoz bújjon és csak adja alá a lovat. Rájött, hogy nagyobb volt a szégyen, mint a megbánás. Valahogy egy része nem bánta, hogy megkóstolta Zuko csókjait, mert azokban a pillanatokban olyan kívánatosnak érezte magát. Valaki akarta annyira, mint a tűzidomár. Átjárta a mindent felégető őrült szerelem.

- Vannak érzéseid iránta?

A kérdés mellbevágó volt. Hát ennyire nyilvánvaló volt? Katara megtorpant. Habozott, pedig tudta jól, hogy mennyire megdobbant a szíve a férfi gondolatára is. Nem volt értelme hazudni, ha ennyire megnyílt a barátnőjének.

- Igen. 

Katara sejtette, hogy a válasza nem lepte meg a másikat. Kibontakozott az ölelésből, a másik lány aggódó tekintettel nézett rá. Nem tartotta helyesnek, hogy tulajdonképpen félrelépett Zukóval, de el tudta nézni a barátságukért. Érezte, neki most nem ítélkezni kell, hanem megmondani, hanem tanácsot adni és támogatni. Amiatt nem tudta elítélni, hogy két fiú iránt is érez, csak ne bántson senkit sem.