Parázs [Zutara fanfiction]

Zutara Hét 1 Nap

Sziasztok!

Évek óta figyelem, a Zutara Week-et, ami 2008 óta működik. A shipperek, miután a hajónkat elsüllyesztették megalapították a ship saját hetét, amikor őket ünnepeljük (elég szektásan hangzik) Az esemény megalapítója egy héten keresztül minden nap ad témát, ami alapján kell alkotni valamit. Írás, fanart, videó, teljesen a résztvevőre van bízva.

Minden évben lelkesen vártam az írásokat, fanartokat, de eddig még sosem vettem rajta részt. Részben azért alakult így, mert mindig későre tudtam meg a témákat. Ez most sem kivétel, már egy hetes késésem van. Nyaralni voltam, s minden közbejött. De eldöntöttem, hogy most nem hagyom ki, főleg hogy végre van egy könyvem, amiben megoszthatom is. Nem garantálom, hogy mind a hét témára írni fogok, de igyekszem érdekes megközelítésben belefoglalni a napok adott prompt-ját. :D

Nagyon sajnálom, ha új részt vártál, de ezek a röpke oneshot-ok kárpótolni fognak!

Első Nap: Találkozás (Reunion)

AN: mindig is úgy éreztem, hiányzik valami a Déli Kalózok részből, ezért született ez, mégha a találkozás elég átvitt értelemben is történik.

Tűz és víz összecsapása. A találkozásaik nem voltak a legkellemesebbek. De el kellett fogadnia, hogy Zuko most már az életük része lett. A csapat befogadta, így Katara is kénytelen volt elviselni a jelenlétét. A szemében még mindig egy áruló volt. Egy áruló, aki sikerült becsapja őt a szimpátiájával. A levegő közöttük feszült volt. Sokszor Katara azon kapta magát, hogy az arcát vörös önti el a közelében. Zavarban van, amikor a férfi szeme túl sokat időzik rajta. A hátán feláll a szőr, bizsergés megy végig, amikor Zuko véletlenül a hozzáér. Nem tudta mivel magyarázni ezt.

Zuko igyekezett helyrehozni mindent. A lány szkeptikus volt elfogadni bármit is tőle. Akármennyire is megvetette, egy keserű része ezt is epésen elismerte: Zuko tudta, hogy mire van szüksége. A tűzidomárok célratörésével indultak útra az anyja gyilkosát megkeresni. Útja során sok fiún megakadt a szeme. Ám a tűz hercege mégis más volt a többi rossz fiúval ellentétben. Nem szavakkal akarta kiengesztelni, hanem tettel. Ez új volt.

Tegnap óta égett a vére, hogy a szemei elé kerüljön a névtelen fantom, ami az életét végig kísértette.

Az anyja gyilkosa a lábai előtt hevert.

IohnRa és ő. Ez volt az a találkozás, amire egész életében várt. A tűzidomár közben megöregedett, ráncok szántották az arcát. Meggörbült háttal esedezett az életéért. Szánalmasan fetrengett a sárban. Csak az árnyéka maradt annak az embernek, aki egykor volt. De a bűneiért ugyanolyan árat kell fizetnie.

Katara haragja tomboló tsunamiként súlytott le rá. Gyilkos jégszilánkok táncoltak fölötte a levegőben. Egy kicsit elveszti az önuralmat és felnyársalják. Majdnem. Majdnem megölte azt az embert. Iohn Rah halált érdemelt. Szemét szemért. Életet életért. Vérpatakot kellene ontania ma. IohnRa zokogva könyörgött az életéért. Az édesanyám is így könyöröghetett, jegyezte keserűen Katara, És mégsem kapott kegyelmet. 

A keze remegett, meg kell ölnie. A szeme előtt az anyja arca derült fel. Gyilkossá válna a lánya, ha most megtenné. A görcsbe rándult ujjait elengedte, a jég szuronyból víz lett. IohnRa gyávaként elmenekült, hálálkodva az életért. Katara nem is hallottam a szavait, a külvilág zaját teljesen kizárta.

Az ég sírni kezdett, kövér esőcseppek csorogtak le az arcán. Egy darabig talán nem indultak útra a saját könnycseppei. Szinte leroskadt a döntése súlya alatt. Helyesen döntött? Kételkedni kezdett saját magában.