Parázs [Zutara fanfiction]

Kígyók udvarában [27]

A telihold rákacsintott, ahogyan az udvarra ért, figyelmeztette arra, hogy talán meggondolatlanságra készül. A dohos és zárt levegő megcsapta az orrát. Katara a köntös védelmében bátran osont a tömlöcökhöz. Nem céltalanul bolyongott a folyosókon. Az őrök nem álltak útjában, hiszen ezelőtt már láttak Zukóval bemenni.

Emlékezetből valahogyan megtalálta Azula celláját. A tűzidomár háttal ült a cellája bejáratának, de azonnal megfordult amikor hangokat hallott. A vízidomár nem járt soha nála, nem ismerte fel a lépéseit.

Katara a szemébe nézett egy rövid pillanatig, szótlanul. Majd gyorsan előhívta a vizet a vizes kulacsából és a lány fele irányította. Azula azonnal hátrébb dobta magát. Különös volt most az ő szemében látni a félelmet.

- Mit művelsz? - kiáltotta rekedt hangon.

Azula mellkasában megállt a levegő, amikor érezte a víz simogató erejét a csuklóján. Még tisztán élt benne az emlék arról, ahogyan az utolsó csatájuk során a víz körbevette és szinte megfullasztotta. A tétlenség csontig megfagyasztó ereje. Nem felejtette, hogy Katara akkor és ott képes lett volna megölni őt. De nem tette. Gyáva volt.

Ám most elmaradt a víz pusztító ereje, cserében egy gyengéd bizsergető érzés maradt a csuklóján. A sebeket kutatta és precízen meggyógyította. A bilincs mozgása néha kidörzsölte a csuklóit. Néha lejött a börtön gyógyász hogy kenegesse. De nem sokat segített rajta. Elvégre, az a dolga hogy életben tartsa, nem hogy meggyógyítsa.

Katara leült a földre, elé, mintha azt próbálná mutatni, hogy úgy tekinti egy szinten vannak. Azula arca kisimult, a számító sárga szemei a nőre estek. Ismerte a világ összes játékát, ha a manipulációról volt szó. Gyógyítás információért. Hát legyen így, a pillanatnyi örömére hajlandó volt kompromisszumot kötni.

- Régen nem találkoztunk - kezdett bele Katara, a hangjából próbálta kiölni az érzéseit - Biztosan holtan akarsz most látni.

Azula elmosolyodott. Az arca beesett volt és sápadtabb, mint legutoljára látta. Lefogyott és lassan mozgott. Ám Katara nem zárta ki, hogy mindezek lehetnek egy színjáték okosan kigondolt elemei is.

- Az Agni kai alatt a halálod csak járulékos veszteség lett volna - vágta rá Azula, majd amikor látta hogy Katara szemeiben érdeklődés gyulladt fel, folytatta - Azt hitted rád céloztam? Te csak eszköz voltál.

Azula mindig is jól kijátsszotta a lapjait, kivéve akkor. Csak arra nem számított, hogy Zuko erősebb, mint gondolja. Mindenki úgy mozgott, ahogyan kiszámolta. Szétválasztotta őket es egyenként akart velük végezni. Katara mindig azt hitte ő lett volna az első áldozat. Eszköz volt, hogy Zukót megsebezze. Honnan tudhatott Azula azokról az érzéseiről, amiket Zuko iránta táplált? A vízidomár egyenes vonalba húzta az ajkait.

- Honnan tudtam? - mondta ki hangosan azt a kérdést, ami a vízidomárban is megfordult - Zuko mindig azt védi, akit szeret.

Katara szemei elkeredtek. Mindig azt hitte, hogy a férfi érzései titokban maradhatnak. De Azula egyszer és mindenkorra bebizonyította magának, hogy érzékeny pontot kapott el. A saját testvére most azonnal tönkretehetné az életét, de mégsem teszi. Vár. De vajon mire vár?

- Eláruljak egy titkot neked, Katara? - kérdezte kaján mosollyal Azula - Mai életben van.

X

Katara megkönnyebbült, hogy barátait összegyűjtve találta. Iroh éppen tanította Aangot Pai Sho-ra, a légidomár lelkesen kérdezett. Zuko magába Roska da ült az asztalnál, mintha oda se figyelne mi történik körülötte. Toph a heverőn feküdt és hallgatta a beszélgetést.