Parázs [Zutara fanfiction]

Várakozás [23]

Katara azt hitte menten szörnyethal. Elfehéredett és szó sem jött a nyelvére. Egyből göb formálódott a torkában, egy kérdés forgott a fejében: Sokka tudja? A saját bátyja tudja, hogy mit tett? Minden erejével próbálta visszatartani a kétségbeesést és az összes érzést kiülni az arcára. Egyből Sukira gondolt, s arra, hogy elárulta. Rosszul volt a gondolattól is, hogy a titka napvilágot látott.

Zuko volt a leghiggadtabb, a szeme sem rebbent.

- Kibékültünk, ahogy megígértem. 

A veszély úgy tűnt mégsem valós. Mintha most engedte volna ki a lélegzetet, amit visszatartott. Katara a fiúk felé fordult, kérdéssel a szemében:

- Megígérted?

- A talizmán miatt - vágta rá Sokka - Annyira puskaporos volt a levegő köztetek, azt hittem felrobbantjátok a jéghegyet. 

Ó, mélyet szusszant. Zuko tettetve elnevette a dolgot, viccelt is Sokkával. A lány az ajkába harapott, annyira bizarr volt az egész. Az egyik pillanatban még égett vele, most pedig a testvérének hazudik, elfedi az igazságot egy kifogással.

Csak nem értette, hogy miért nem vette észre, hogyha szükséges Zuko olyan jól tud hazudni. Katara összehúzta a szemeit, ha hunyorít egészen hasonlít valakire. Néha elfelejti, hogy ugyanaz a vér csörgedezik Zukóban is, mint Azulában. Nemtetszése ellenére is el kell ismernie, a szituációt ezzel megmentette.

- Minden rendben most már - tette hozzá Zuko sietve

Rendben? Enyhén túlzás. Katara megenyhülten nézett a tűzidomárra, a megviselt arca nem ezt mutatta. Hiszen Zuko is megfürdött a jeges vízben, szerencsére a belső termosztátja nem engedte meg, hogy teljesen átfagyjon. Aggodalom fogta el, miközben ő elengedte magát a férfi karjaiban a barátja betegen fekszik az ágyban. Sokka is levertnek tűnt a hidegzuhany és a próba kifacsarta az energiáját. Hármuk közül talán Zuko bírta legjobban a balszerencse sorozatot. Nos, ahogyan Zuko emlegette, ő nem szerencsésen született, hanem szerencse, hogy megszületett.  

- Zuko hogyan teljesített? - kérdezte Katara.

 - Egy társhoz méltóan - verte hátba erősen Sokka Zukót - Nem puhány a vadásztársam.

Zuko tettette magát, hogy annyira hátba ütötték, hogy köhögnie kell. Katarát mindig boldoggá tette, hogy ennyire megtalálták a hangot. Ellenségekből barátok. Viszont valóban meglepte Sokka kijelentése, hogy a fiú inkább Zukót választja legközelebbi társának. Mindenkinek a közelébe került a tűzidomár. Katara most már elfogadta, hogy a családja tagja lesz, de a feltörekvő érzései nem engedték a megnyugvásra.

- Megyek megnézem, hogy Aang felkelt már.

Elmosolyodott, próbálta álcázni a zavarodottságát. Gyorsan elosont tőlük, nem bírt ebben a hamis légkörben maradni tovább. Olyan közel voltak ahhoz, hogy szembesüljenek. Nagyon közel a lebukáshoz. Azt sem tudta hogyan magyarázta volna meg a bátyjának, amit művel. Istenek, még ő maga sem tudja mit művel. Mintha az élete most vakvágányra csúszott volna. Ha Sokka azon kapja, hogy megbújva csókolózik a vadásztársával biztosan nem kezelte volna annyira higgadtan az egészet, mint a jegyese, Suki. Régen, valószínűleg felnyársalta volna Zukot, most...Ezzel biztosan elrontotta volna Sokka véleményét Zukóról is.

Bűntudatosan Katara megkereste Aang-ot ezután. Tudta, hogy nem tiszta dolog, amit művel a két fiúval. De hát zavarodott. Még el kell döntenie, ezt beszélte Sukival. Még nem futott ki az időből.  Azt mondta magának még nem futott ki az időből. Még dönthet helyesen. A szíve és a józan esze már most csatát vívott.