¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Iskolában eléggé fárasztó lenni. Ezt minden tini diák átéli. Gimis éveidet éled és imádsz ott lenni. Mindig is szerettél tanulni, jó jegyeket vinni haza és a barátaiddal lenni. Bár akadt egy kis gond. A szerelem. Sosem szimpatizáltál ezzel az érzéssel. Talán akkor gyülölted ezt a szót ha az osztály rossz fiújára, Yeonjunra gondoltál. Imádtad ahogy viselkedik. Lehet másoknak ez visszataszító, de csodáltad hogy hogy tud mindig rideg maradni másokkal, de valahogy mégis hitted hogy e fiú mögött valami jó is lakol. Nem beszéltetek soha sem olyan sokat, de reméled hogy egyszer az bekövetkezik hogy többet beszélsz vele. Sokan csodálták hogy tudsz ilyen sokat tanulni. Yeonjun pont az ellentéted volt, örült ha összekapart egy 2-est. Ezek mellett sok bajba is belekeveredik amit viszont nem szeretsz. Látni az arcán a sebeket szomorú. Nem tudod miért ilyen amilyen, de mégis szerelmes lettél belé.
Ma éppen tesi óra zajlott amikor észre vetted hogy Yeonjun figyel amit nem is értettél, de inkább hagytad az egészet. Óra után gyorsan átöltöztél majd kimentél de ahogy elhaladtál volna a folyosón megragadta karodat.
- Ohoh..(T/N), ne siess sehova. - nevetett.
- M-mit szeretnél Y-Yeonjun?
- Hm..nem is tudom,de ugye nem félsz tőlem? - nézett rád komolyan.
- N-nem.. - habogtál össze-vissza.
- Biztos? - ekkor falnak lökött.
- Hm ebben kételkedek. Nem foglak bántani. Tőlem aztán nem kell félni, lányokat nem illik bántani.
- O-oké, d-de akkor mond el kérlek m-mit szeretnél..
- Hát nem is tudom..talán hogy randizz velem? - jött közelebb hozzád, ilyenkor zavarba jöttél.
- Hidd el, nem fogod megbánni. Itt van a hely, remélem nem fogod kihagyni ezt a nagy lehetőséget. - adta oda a a kis cetlit majd magadra hagyott.
A szíved kihagyott egy ütemet. Ott helyben elájultál volna. Nem tudtad felfogni hogy mit mondott. Randizni akar veled, de mivan ha csak játszadozik veled? Legbelül gondoltál erre. Iskola után haza rohantál barátnőidet meg sem várva. Szobádba mentél és gondolkodtál. Ilyenkor eszedbe jutott a cetli. Gyorsan elővetted majd megnézted mit írt fel. Holnap délután 4 óra, sulinál.
Másnap reggel kipattantál az ágyból és ahogy csak tudtál, minél hamarabb iskolába akartál menni. Ahogy oda értél el is kezdődött egy hosszú nap. Yeonjun-nal nem találkoztál. Olyan lassan telt az idő hogy azt hitted sosem lesz négy óra, de szerencsére az utolsó 2 óra gyorsan eltelt így megint rohantál haza. Tudtad milyen ladsan szoktál készülődni így siettél hogy le ne késd az időpontot. Elsőnek letusoltál és hajat mostál. Ahogy ezzel végeztél megszárítottad hosszú hajad majd mentél szekrényedhez. Itt döntötted el nagy nehezen mit veszel fel. Egy fehér inget veszel fel lila szoknyával, térdig érő zoknival. Hajadat felcopfoztad és egy kevés sminket raktál fel arcodra. Kb. fél óra és oda kell érned de tudod hogy még ezt is lekésnéd így gyorsan felvetted tiszta fehér cípődet és kabátod, majd elindultál. Az út nem volt olyan hosszú, hamar oda értél és láttad hogy kint a kávézó előtt áll így oda mentél hozzá.
- Szia, ugye nem késtem? - pánikoltál be és féltél hogy most se tudtál időben ideérni.
- Hát...10 percet vártam csak.. - nézett órájára.
- Mih? Sajnálom, legközelebb próbá- - és ekkor elkezdett nevetni.
- Csak szivatlak nem késtél el, még csak most lesz négy óra. - nagy kő esett le a szívedről mikor ezt kimondta.
- Nah de mit szólnál, ha elmennénk sétálni?
- Persze. - és el is indultatok. Hamar eltelt az idő és sokat is beszéltetek. Yeonjun-nak egy másik oldalált ismerted meg. Kedvesebb volt veled, hülyéskedett és sokat mosolygott amitől el is olvadtál. Jobban belé szerettél. Nagyon jól tudtad hogy csak az iskolában olyan amilyen, a rossz társaság miatt. Már este van, lassan sétáltok a parkban. A csend nem kínos. Egy kis ideig még agymás mellett sétáltatok, majd leültetek egy padra.
- Milyen volt ez a mai nap? - kérdezett.
- Azt hittem másabb lesz, de jó volt. Örültem hogy veled lehettem. - mosolyogtál rá.
- Én is, de még nincs vége. - még ilyenkor nem is számítottál arra mit akar mondani.
- Valahogy legbelül érzem hogy azt hiszed csak játszadozok veled. Megértem, mert nem vagyok olyan jó tanuló és még a társaságom sem olyan jó amiben vagyok de mindenkinek van jó és rossz oldala. Őszintén.. csak annyit szeretnék hogy tudd, én szerelmes vagyok beléd. - nézett rád.
- Hihetetlen tudom, de szeretném hogyha éreznéd is ezt. Próbálom kimutatni ami nehéz mert a sulin kívül is más vagyok amit most megtapasztaltál. Én csak annyit akarok mondani, hogy ha nem is viszonzod megértem. Nem vagyok jó ember suliban de mindent megteszek hogy ez változzon.
- H-háth..nem hazudok én is így érzek. Lehet hogy nem hiszed de én már mikor megláttalak szemet szúrtál nekem. Bár stílusod is hozzá adott ehez de legbelül tudtam hogy te egy jó ember vagy és nem olyan rossz ahogyan mutatod suliban... - ahogy meghallotta mit mondtál neki egy lágy csókba forrtatok majd egy kis idő múlva elváltatok egymástól.
- Szóval a rossz fiúk jönnek be? - mosolygott perverzen amit csak egy váll ütéssel díjaztál ekkor elnevette magát.
Nos sokan nem hiszik, de egy pár lettetek Yeonjun-nal. Mióta együtt vagytok sokat változott aminek örültél. Más barátai lettek és nem követett el nagy hibákat. Ilyenkor is bizonyusolt meg bennetek hogy bizony az ellentétek vonzák egymást.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
☁︎
Annyeong! Nagy nehezen, de kitudtam rakni ezt a részt. Nem tudom mi van mostanában a wattpaddal, folyton kidobál így nem tudom mikor tudom kirakni a kövi részt. Az már meg van írva szóval majd meglátjuk mi lesz!
