Sziasztok! Sajnálom hogy eltüntem, de mostmár itt vagyok és visszatértem! Remélem jól vagytok és egészségesek! Mosolyogjatok sokat és próbáljatok olyan dolgokkal foglalkozni amik boldoggá tesznek és pozitív számotokra! Remélem ez a rész tetszik nektek és nem okozok senkinek sem csalódást! Aki szeretne részt kérni itt vagy privátban megteheti! ❤️
Te és Baekho már egy éve együtt vagytok, és eddig minden akadályt át tudtadok vészelni eddig... Barátodnak együtt kell működni Hyuna-val és észre vetted hogy vele többet van mint veled. Ezt meg is értenéd, mert egy dalon dolgoznak és egésznap a stúdióban lenni hogy tökéletes legyen a zene, de hogy szinte már szabad idejében is Hyuna-val van az egy kicsikét sok számodra, ami érthető mert te vagy a barátnője.
Mint mostanában minden egyes nap, Baekho-t vártad késő éjjel. Már nagyon fáradt voltál, de nem akartál elaludni. Vele akartál lenni és beszélni vele. A kanapén feküdtél, már majdnem elaludtál amikor ajtó nyitódását hallottad. Hirtelen felriadtál majd barátodat pillantottad meg. - T/N te miért nem alszol? - nézett rád aggódva. - Téged vártalak… - vakartad meg szemeidet. - Menj aludni, nemsokára én is megyek. Előtte lefürdök. - mondta neked de most nem hagytad ezt annyiban. - Beszélnünk kell. - közölted vele. - Most este? Jagi, holnap esetleg de én is nagyon fáradt vagyok. - Oh tényleg? De Hyuna-val elvagy nemde? Egésznap téged várlak csak hogy láthassalak téged és beszéljek veled, de annyival lezárod hogy fáradt vagy. Értem én hogy fáradt vagy, de néha jól esne egy kis törődés! - mondtad idegesen szemében. - Ezzel azt akarod velem közölni, hogy féltékeny vagy? T/N, én csak együtt dolgozom vele, nem megcsallak vele! - mondta már ő is idegesen. - Aha, csak együtt! Még a szabad idődet is rá szánod! Én úgy tudom hogy én vagyok a barátnőd, de ha ezt rosszúl tudom szólhattál volna hamarabb is! És ha ennyire könnyen veszed a dolgot akkor szakíthatunk is! - mondtad ki amire gondolni sem akartál. Már könnyes szemekkel néztél szemében, majd felfutottál a közös szobátokban, majd bezártad az ajtót. Lerongyottál a földre majd sírva fakadtál. Lehet te gondolod túl a dolgot, de a barátod és nem akarod hogy valakivel megcsaljon. Szeretnéd újra azt érezni, hogy valaki szeret és törődik veled.
Másnap reggel felkeltél és rosszúl érezted magad. Szíved össze szorúlt a pár napja történt veszekedés vissza emlékezésére. Lassan kinyitottad az ajtót majd aztán lementél a konyhába. Úgy mint mindig, egyedül voltál otthon. Megittál egy pohár vízet majd gondolkoztál, hogy mi legyen a továbbiakban. A napokban kerültétek egymást és egyáltalán nem tett neked jót és barátodnak sem. Külön aludtatok, te sírva aludtál el és a napjaid semlegesek voltak. Gondolataid közepette, hallottad hogy telefonod csörög így gyorsan vissza mentél a szobátokban. Meglepetésedre az egyik tag hívott téged, Minhyun így felvetted a telefont. - Szia, T/N? Van kedved eljönni az ügynökséghez? - kérdezte. - Szia. Most nem igazán, miért? - mondtad lehangoltan. - Mm hallom a hangodon hogy nem vagy olyan vidám. Ha velünk lennél biztos jobban lennél. Gyere a tánc teremben. - Rendben, nemsokára indulok. - mondtad Minhyun-nak majd leraktad.
Lassan előkészültél, majd mentél is az ügynökség felé. Fogalmad sem volt miért is hívott meg barátod banda társa, de legalább kitudod üríteni az agyadat. Nem akartál foglalkozni a nemrég történtekről. Valamiért fura érzésed volt. „Lehet valamit terveznek?” Nem tudtad, de boldog akartál lenni. Az ügynökséghez érve mentél fel a tánc teremben és oda fele nem láttál ismerős arcot. Lassan a tánc teremben mentél. A fiú háttal volt neked így akkor fogalmad sem volt ki is áll a terem közepén. Becsuktad az ajtót majd meg láttad Baekho-t. Ahogy észre vett, láttad hogy ő sem viselte jól az utóbbi pár napot. - B-baekho? - kérdezte zavartan, ekkor pedig kattant a zár. Valaki bezárta az ajtót. Próbáltad kinyitni de nem jártál sikerrel. - Ez a te műved? - kérdezted idegesen, közben erőlködtél az ajtó kinyitásához. - Nem. - fogta meg lágyan karod, te pedig egyből megfordultál. Mélyen szemedbe nézett. - Kérlek beszéljük meg. Hallgass meg. - mondta nyugodt hangon, te pedig hezitálva de bólintottál. - Hyuna és én..csak együtt működünk. Nincs semmi sem köztünk! Sajnálom hogy elhanyagoltalak. Nem figyeltem rád eléggé és annyira rosszul éreztem magam emiatt...mégsem tettem ez ellen semmit sem... Nagyon szeretlek, és eszem ágában sem lenne téged megcsalni vagy elhagyni. Ne haragudj rám! - hajtotta le fejét. - Én is szeretlek! Nem tudtam miért van ez..de persze barátkozzhatsz munka mellett, nem akarom megtíltani. Nem akartam kiborulni! - öleled át. Hosszú ölelés után, kicsit elhúzódott tőled majd szemedbe nézett. - Ugye..tervezhetünk közös kisbabát? - kérdezte félve tőled. Nagyon megörültél a kérdés hallatán hiszen régen ezt terveztétek. - Igen és igen! - ugrándoztál örömödben, majd egy lágy és szerelmes csókba hívtátok egymást.
Végre újra érezhetted azt, amit kapcsolatotok elején éreztél. A szerelmet és a boldogságot. Mindketten abban reménykedtek, hogy minden a terv szerint fog menni és boldogak lesztek egymás mellett!
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
