Két éve hogy együtt vagy barátoddal, Eric-cel. Kapcsolatotok elején minden könnyebben ment. Szüneteiben is csak veled lógott. Sok randikra vitt, emellett mozizni, éttermekben, kirándulni. Szinte mindenhova. De ahogy az idő múlt ezek egyre jobban ritkává váltak. Most pedig már ott tartotok hogy néha út közben, ahogy megy el otthonról munkahelyére csak egy pillantást vettek egymásra. Nem vagytok már egymással együtt, nincs csók, ölelés, és minden amit csináltatok. Lassan ott tartasz hogy csak megszokásból vagytok együtt, pedig még te nagyon is szereted ezt a fiút de sajnos van az az érzésed hogy Ő már nem. Össze szorúl a lelked, amikor belegondolsz hogy nincs többé ez a kapcsolat. Nincsenek érintések, együtt lét. Nincsen Ő.
Minden este sírva alszol el egyedüllét miatt. Igen, megint nincsen itthon, mint mostmár minden egyes nap. Megint munkában van és ahogy már megszoktad, hajnalok közepettén tud esetleg csak hazajönni. Ma este viszont nem tudtál aludni. Meleg könnycseppeid szomorú orcádra folytak le közbe gondolataidat bogarászva. Nem tudod mi lenne a legjobb. Az hogy vele maradsz és próbálod megszokni a helyzetet vagy szakítasz vele akárhogyan is fog ez fájni. Nem tudtad, de döntened kellett.
Úgy döntöttél megiszol egy forró citromos teát és lehuppansz a fotelotokra. Gondolkodások közepette el is aludtál és nem tudtad mikor fogsz újra fájdalmasan felkelni.
Fél kettőt mutatott az óra, mikor is újra felkeltél. Meglepetésedre Eric is melletted volt és melletted szunyókált. Nem akartad felébreszteni, ezért halkan felkeltél majd azt a maradék folyadékot megittad. Lassan oda osontál a mosogatóhoz majd leraktad bögrédet. Újra gondolataidban meredtél a konyhapultnak támaszkodva, mikor is hírtelen megérintette derekad. Ijedtedben kissé felugrottál majd lassan felé fordultál. Tekintete szomorkás volt, de a tiéd is ezt tükrözte. Lehajtottad a fejed mert nem akartad elpityeregni magad, de Eric újra felemelte álaldat. Ekkor már könnyes szemekkel meredtél szemeiben, majd elsírtad magad.
- Sajnálom...sajnálom hogy magadra hagytalak.. - mondta suttogva.
- Nagyon fáj, nem birom ezt tovább! - mondtad már sírva.
- Tudom, nekem is nagyon fáj és nehéz de igyekezek újra veled lenni. - törölte le könnyeid, de ekkor picit eltoltad kezeit.
- Eric, szakitsunk...- néztél rá, benne pedig megállt az ütő.
- M-mi? - nézett rád kikerekedett szemekkel.
- Én tényleg nem birom ezt. Tudom hogy munkád miatt nehéz velem együtt lenni, de úgy érzem már csak megszokásból vagyunk együtt. Igen, tudom ez a mi kapcsolatunk része de oly annyira belefáradtam ebben hogy elég volt. Folyton kerülgetjük egymást, alig ha találkozunk és már egy ölelésre sincs időnk. - hajtottad le újra fejed.
- Kérlek T/N... Tényleg nagyon sajnálom, tudom hogy több ideje ez van de annyira belettünk táblázva...kérlek ne hagyj itt. - ölelt át szorosan.
- Egy albumon dolgoztunk, ezért sem volt időm, de semmire sem. Aludni sem tudtam úgy ahogy kellene, mindig szóltak hogy ekkor meg akkor van próba. Koreót kellett csinálnunk. Ha szakítunk, nem is tudom mi lesz velem.. nagyon sajnálom baby.. - kezdtek hullani könnyei.
- N-ne sírj kérlek, nem akartam ilyen szituációba kerülni csak fájt már nagyon. - ölelted meg majd lágy csókot leheltél ajkaira.
- Akkor...velem maradsz? - nézett rád reménykedve.
- Igen. Veled maradok. Szeretlek Eric! - ölelted át szorosan.
- Én is szeretlek, hercegnőm! - símította meg hajad.☁︎
Annyeong! Nos, el is hoztam az új részt. Annyira kikészít ez az ember hogy nem vagyok képes bias-t választani. Na sebaj, majd döntésre jutok!🤚😂 Mindenesetre remélem tetszik ez a kis rész. Részeket még mindig lehet bátran kérni!😉❤️
Legyen szép napotok!💗💗💗
2021.04.06.