1

1.7K 21 1
                                    

A szoknyám a padlón hevert az ágy mellett gyűrötten ahogy lecsúszott a combjaimról. Az ingem félig lógott le az ágy végéről beleolvadva a fehér lepedőbe, amelybe apró, vékony ráncokat gyűr a ránehezedő és a türelmetlenségtől ficánkoló meztelen testem. Mennyi vasalás vár majd rám - sóhajtok. Ujjaim önkéntelenül is kisimítják a fejem mellett lévő szövetet, de haszontalan. 

Kibomlott ezüstös tincseim mögül nézek hátra, keresek egy karcsú alakot a szekrény mellett álldogálva, vagy a fürdő ajtajában támaszkodva, de hirtelen a szívem a torkomba ugrik és inkább magam elé bámulok. Van valami végtelenül sebezhető abban, hogy a hasamon fekszem.  Sehogy sem tudom megszokni ezt az érzést, vagy ahogy a mellem lepedőt súrolja, és a hideg levegő direkt éri a bőröm a legvékonyabb anyag sem fedve azt, kivéve a fenekemnél. Az egyetlen ruhadarab, amit Emma hajlandó rajtam tartani, ugyan csak ideiglenesen. Hála az égnek. 

Élesen szívom be a levegőt, mintha bátorság molekulái is ott köröznének az oxigén között. 

- My lady? - I ask in a whisper trembling, not even expecting an answer, although I try to quiet down my heart and listen. 

Nothing. For a brief moment, then I can feel the shift on my left. A soft kiss lands on my shoulder and I breath out. 

- Were you waiting for me? 

- Yes! - I glance up to her through the curtain of my hair. 

- Good girl, are you? - she says tentatively, I could see her smile as she brushed my skin with her lips. 

- Mhmn. - comes my answer. 

- Gyönyörűm. - csókolja bele a hátamba, újra és újra, egyre és egyre lejjebb végig a gerincemen, miközben ujjai óvatosan a térdem fölött érintenek meg, majd kitartóan kúsznak feljebb a belső combom felé, vészesen közel. Minden simítással és csókkal egyre forróbb a bőröm. Halkan nyöszörgök, de panaszkodásra nem merem nyitni a számat. Azt akarja, hogy szenvedjek, és ne legyen kontroll egyetlen hang fölött sem, ami kiszökik az ajkaimon. 

Mikor ott megérint, és masszírozni kezd lassú, nagyon lassú mozdulatokkal a lepedőbe temetem az arcom, ujjaimat ökölbe szorítom. 

- Igen... - suttogom - még... 

- You don't get to boss me around. - mondja, és megcsípi a fenekem. I gasp. - What are you again? 

- Your...your servant. - I admit in a rush. I have to please her, so she (eventually) will please me, otherwise I might explode with lust. Such a dangerous game to seduce your mistress or maybe let yourself be seduced by her.

- That's right. - she says in a low voice. 

Az ujjai gyorsabban mozognak, bugyim átázott a keze alatt, a combomon valami nedves csurog, és egyszerűen nem bírom. Épp ésszel. Csípőm életre kel, és segíteni szeretne, de nem hagyja. Tenyere végigsimít a hátamon, és erőteljesen lenyom a fenekem fölött. A nyöszörgésem sírósabb lesz, és szinte látom a mosolyt, amely az ajkain táncol.  Aztán elveszi a kezét, és felemelkedik, fölém, térde a lábaim között, mellei a vállamnál. Még ruhában van, de az nem elég jó. Azt akarom, hogy a bőre az enyémhez simuljon, hogy a fülemnél érezzem a szaggatott leheletét, hogy a kezei a csípőmre fonódjanak és magához húzzon, hogy meglovagoljon, de nem teszi. Tudom hogy nem, még nem. Az nem volna a büntetésem része.

Lejjebb hajol, a hangja édes, fűtött, csupa vágy. 

- I will spank you now, darling. 

Bólintok. Összeszorítom a szemem, majd az ajkamba harapok, felnézek, ő a fülembe nevet, és visszaül az ágy szélére. Tenyere a fenekemre vándorol, megszorítja, köröz rajta az ujjaival. 

- Emeld fel a csípőd. - mondja, és úgy teszek. Épp csak, annyira hogy szintén lassan bele kapaszkodhasson a csipkés, átázott fehérneműmbe és lehúzza, de nem teljesen. Sosem teljesen. Talán élvezi, hogy valami közrefogja a lábaimat. Felemeli a kezét, én gyorsan beszívom az ajkam és várom, hogy a tenyere a fenekemen landoljon. 

Csatt! 

Becsapódik az ajtó, dühös léptek. Megfordulok az ágyban. Meglátom a szobatársam, fehér törölközőbe csavarva, a rám tekerődött takarót, érzem, hogy az arcom átforrósodott, mintha lázálmom lett volna és alig kapok levegőt. 

A francba. 

Már megint - simítom a tenyerem a homlokomra - már megint ez a hülye álom. 

MoonlightWhere stories live. Discover now