Moonlight

13

Her gaze was fierce, almost as heated as my face with shame and lust when she moved slightly closer on the bed, barely leaving any place to hide.

- What are you doing? - she whispered in my ears, and I mumbled. What can I say? I couldn't resist, even her sight or laying beside me unconcious made me wet.

- N-nothing.

- Liar. - She said, and a smile danced on her mouth. - You're touching yourself, thinking about me...

- I-I didn't mean to. - I cried in defeat.

- You're making a mess in my own bed...

- I'm sorry. - I whispered.

- You're not sorry enough. - She said and sighed while she pinched my chin, so it became impossible to avoid her stare.

Lejjebb ereszkedett, ujjai szorosan fogták közre az állam, még véletlenül sem tudtam volna mozdulni, de nem is mertem. Még levegőt se vettem nehogy elüldözzem a legapróbb kiáramló sóhajjal. Még közelebb hajolt, az ajkai az enyémet súrolták, aztán teljesen betapasztotta a számat.

Érintése, lassú csókjai követelőzőek voltak és éreztem, hogy minden porcikám ellágyul, hogy a  kedvére formálhasson. Kérdés nélkül adtam át neki a hatalmat a testem fölött, mert minden annyira jó volt, hogy nem bírtam mást csak élvezni. Nyelvének a hosszú, ráérős simításait, amellyel magához csábított, de amint vissza akartam csókolni, elhúzódott.

Zavartan pillantottam fel, a tagjaim érintésének hiányától nyüszíteni akartak. A tekintetében bújkáló érzelmek azonban csitították a hangyányi félelmet, hogy ez csak egy ízelítő volt. Pillantása csupa sötét fortyogó, kavargó vágy olyan sűrűn és édesen akár a méz. Megnyaltam az ajkam.

Halkan fújta ki a levegőt, és az alsó ajka megremegett. Ujjai az államról a pizsama széléig vándoroltak, és ezzel egyidőben ejtette újra csapdába a számat. Sorra forgatta ki a gombokat a ruhámon, egyre nagyobb bőrfelületet fedve fel a melleim között és a hasamon.

- Wha-what are you doing? - I managed to ask.

- Punish you. - She whispered back. 

I rolled my eyes back speechless as she kissed at the corner of my lips, my chin, a path to my ears, then down my neck.

If this is punishment, I fucking love punishments.

Arrébb söpörte a ruhámat nyitott részét, mely készségesen lesiklott a mellemről. Mutatóujja körözni kezdett a bimbóm körül, miközben nyelve a számat fedezte fel, s a csókunk egyre vadabb lett. Mielőtt hagyott volna levegőhöz jutni, összecsippentette a bimbómat, amely már hegyesen az égnek meredt, és meghúzta. Felnyögtem.

Majd kezébe fogta a mellem, ujjai megint a bimbómmal játszottak, de csak egy pillanatra, mert aztán rácsapott. Elkerekedtek a szemeim, az arca egy mosolyba olvadt, ahogy próbáltam neki nyomni a csípőm, de csak a levegőbe emelkedett.

- I can give you some more else where. - she said hastily. Her hands travelled down my body, slipped into my pants, and put pressure inbetween my thighs.

She wants to hit me there? I would...I would fucking lose it...

Az álom véget ért.

Először nem akartam kinyitni a szemem, hanem próbáltam visszaaludni, talán visszacsöppeni ugyanabba az álomba Emmával a lábaim között, vagy pont hogy egy másikba, amely elmossa ezt a vágyakozó, fáradhatatlan és égető érzést. Csakhogy miközben átfordultam valami meleg, puha, nagyon is emberi ütközött a karomnak.

Emma!

Meredten néztem őt, akármilyen fura is lehetett. Az arca kitisztult minden gondolattól, haja kócosan simult a vállához és szaladt végig a hátán. Sajnos nem sokáig aludt tovább békésen, hogy szégyentelenül nézhessem, ahogy orrán ki és be áramlik a levegő, mert szempillái megremegtek, majd egy nagy sóhajjal kinyitotta a szemét.

Először nem nézett rám, én pedig nem fordultam el akkor sem, amikor végül tekintete megtalált. Nem is szóltam semmit, inkább vártam, hogy ő tegye meg. Ebből az lett, hogy csak néztük egymást. Szinte két idegen, aki végig táncoltak egy estét, akiknek van egy közös órájuk, akik közül az egyikük végtelenül megszeretné érinteni a másikat.

- Jó reggelt. - mormolta végül a párnába.

- Jó reggelt. - szajkóztam, aztán felültem, míg ő karjait kitárva nyújtózkodott el az ágyon.

- Miért mosolyogsz?

Nem tűnt fel, hogy vigyorogtam, és épp ezért kitalálni miért is viselkedek így még nagyobb meglepetésként ért a kérdés. Gondolkozás közben elfordítottam a fejem.

- Még sose láttalak ilyennek.

- Milyennek?

- Nem tudom, - jöttem zavarba a kérdezősködéstől. - nem ilyennek képzeltelek. Aki bulizni jár esténként, aki  idegeneket hív el csak azért mert...

Mert jól szórakoztunk pénteken...

Megráztam a fejem.

- Nem tudom. - fejeztem be és nevettem a saját összegabalyodott mondataimon.

- Nem vagy idegen. - mondta.

- De alig ismerjük egymást.

- És fura, hogy az ágyamban vagy?

- Igen.

Hirtelen az eszembe jutott a kérdés, amit a fejemben nekem szegezett: szeretnéd újra itt találni magad? Legszívesebben megint megráztam volna a fejem.

- Lehet sok minden mást se képzelnél rólam.

Meglepetten néztem rá, s az ajkain egy titokzatos mosoly ült.

- Miért mosolyogsz?

- Mert szórakoztató vagy. - vont vállat.

Ez meglepően jól esett. Nem feltétlen csak ennyi akartam lenni: egy szórakozás, de talán ez egy jó kezdet volt. Talán most változni fognak a dolgok, és ha az álmaim nem is de talán... ha más nem, legalább beszélő viszonyban leszünk.