Moonlight

2

Nem azért jártam töri faktra, hogy Emmát bámuljam, de néha ezt még önmagamnak is nehéz volt bebizonyítanom. Ő elől ült, nem teljesen elől, de közel a katedrához, én pedig hátul. Nem az utolsó sorban, de jóval mögötte. Ez nagyjából mindig is így volt. 

Eleinte nem gondoltam semmi egyebet Emmáról, mint hogy szép. Persze tudtam, hogy okos, és relatíve népszerű is, de mivel nem egy osztályba jártunk csak elsuhanni láttam a folyosón, neki dőlni a falnak mások takarásában. Sok embert tartok szépnek, és ő is csak egy ilyen lány volt. Aztán felkerültem faktra, és ez az egész egy jelenség lett. 

Ugyan csak a hátát láttam, és fekete enyhén hullámos haját, amely a szék támláján túl bukott, még ha mélyen a könyvébe hajolt is. Néha egyértelműen túlzásba vittem a bámulást, és olyankor az összevont szemöldöke mögül nézett felém a jéghideg tekintetet, amely átsiklott rajtam aztán visszafordult. Az arca kemény volt, akár egy harcosé, mindig nadrágban járt és előszeretettel hordta a melegítő szettet, amit tesire használtunk. Neki úgy mondd ez privilégium volt, mivel kiemelkedő volt futásban, és gyakran el is kérték az órákról. Megborzongtam. Néha ijesztő, hogy mennyi információt vagyok képes összegyűjteni róla, még hallomásból is. Úgy hogy szinte alig beszéltünk, sőt. 

Igen, néha el is gondolkozom, vajon kiborulna-e ha beszámolnék. Ha elmondanám, hogy tetszik a keze. A hosszú vékony ujjai, ahogy a ceruzáját tartja. Ahogy durcásan félredönti a fejét, amikor a barátnője megböki, hogy ne azzal írja meg a dolgozatot, mert rendszeresen kimegy a fejéből. Ha megemlíteném az álmaimat és önkéntelenül is összeszorítottam a lábam.

Már megint nem figyelek. Tétován meredtem a könyvemre, a jegyzetem helyett egy üres oldal nézett vissza rám, a ceruzám annyira életlen volt, és a vége annyira megcsócsált, hogy az már önmagában tisztességtelennek tűnt az óraadóval szemben. 

De hogy is figyelhetnék ha néhány órával ezelőtt még hol járt a fejem....

Nem. 

Megráztam a fejem, térj vissza a jelenbe, történelem, történelem, történelem. A fejemben próbáltam találni egy töris fun fact-et, vagy bármilyet igazából, például, hogy a fagylalt receptjét egy kertész lopta el mielőtt elterjedt a nép között. 

Becsuktam a könyvem és a padra feküdtem egy nagyot sóhajtva, már csak úgyis pár perc van az órából. Ekkor valaki oldalba bökött, mire kényelmetlenül visszazuhantam a székbe. 

- Psszt! Molly. 

- Igen? - mormoltam.

- Jössz este? - kérdezte Dorothy. Az egyetlen, akivel szóba állok fakton. 

- Mire? Hová? - néztem rá végül kérdőn. 

- A koliban szerveznek valami bulit. 

A koliban szinte mindig szerveztek bulit, ezért utáltam majdnem mindig, hogy kolis vagyok. Hangzavar, ittas emberek, fülsüketítő zene, kosz és a legvadabb pletykák táptalaja. Persze, nem feltétlen volt ezzel bajom, csupán a rendszerességgel, amivel megismétlődtek. 

- Nem tudom, eddig se mentem. - hebegem, mire Dorothy cicegett. 

- Rossz kifogás. - valószínűleg elég furcsán bámulhattam rá, mert elhúzta a száját és közelebb hajolt. - Dani miatt. Tudod... 

- Oh. - na hát erről megfeledkeztem. 

- Nem akarok egyedül menni és még csak kolis sem vagyok, légyszi. - mondta, mire kínomban megint ráhajoltam a padra. 

Csodás lesz, azok ketten egy reménytelen eset. Folyton egymást bámulják, mintha nem lenne más emberi lény a bolygón, szóval le tudnám fogadni, hogy amint egy légtérbe kerülnek, és egy minimális alkohol mennyiség felszívódik márpedig köztudott, hogy az alkoholnál ez relatíve gyorsan játszódik le, már fölösleges lesz az emotional support, amit nyújthatok. Onnantól kezdve inkább nekem lesz rá szükségem. Talán egyszer nekem is innom kéne. 

- Ott lesz Emma is. - mondta váratlanul, mire felkaptam a fejem, lenyeltem a karomon felfelé kúszó idegesség leghalványabb érzését is, aztán vállat vontam. 

- És? 

Erre megbökött, mire felháborodottan fordultam felé. 

- Ugyan már, Molly. - nógatott, de ezzel nem ért el sokat. Egy vonalba préseltem az ajkam, és hogy távolságot rakjak közénk, magam elé tettem a kezem. 

- Ne, csak ne. -  zártam le ezzel a témát, és elhúzódtam.

Fél szemmel még elkaptam, hogy ingatja a fejét, majd felnevetett.