Moonlight

17

Nem hittem, hogy aznap még beszélni fogok Emmával, és őszintén annyira sok kedvem nem is volt hozzá. Furcsán éreztem magam, felkavarodott a gyomrom, vagy a világ kavarodott fel körülöttem, és bizonytalan lenne alattam a talaj, keresném az egyensúlyom, de egyszerűen nem találom a helyem. Annyira nem illett bele az elképzelésembe Emmáról, hogy ilyen erőszakos és vad. Akár egy sarokba szorított állat. Vagy nem feltétlen felém, mintha fenyegetést jelentettem volna számára azzal, hogy óva akartam inteni. Még a soha nem éltem át ilyen félelmet, ami támadásra késztet. Ez a félelem ott bújkált karnyújtásnyira tőlem az ágyon.

Csalódtam. Ha nem is hálára, de erre biztos nem számítottam. Szomorú voltam, mert az az aprócska kapocs, amely fonódni kezdett közöttünk, a reggeli, a tánc, most semmivé lett. Helyette bizalmatlanság, gyanú: ezt láttam a szemében, ahol többé nincs helye ennek a furcsa játéknak, amit eddig jártunk. Én epekedek utána, ő pedig magát szórakoztatja vele. Ugyanakkor mindig is visszafogott, laza, nagyvonalú embernek láttam, aki nem engedne egy kirohanásnak az iskola udvarán.

Tény, hogy nem ismertem, de azt hittem jó úton járok efelé, de úgy néz ki a férfi, aki lelkeket lop többet segített ebben, mint egy egész éjszaka, amit vele töltöttem. Ez azonban felvetett egy ijesztő kérdést is egyben. Ha tud róla, többet mint én, akkor miért? Kényszerítik rá? Magától? Mit nyer ezzel?

Nem tudom ignorálni, hogy furdalja az oldalam a kíváncsiság, ugyanakkor még egy körre nem nevezek be, ahol mások lelkéből képeznek egy fekete mozgó, lélegző masszát, mintha egy új, de fertelmes életet leheltek volna bele. Egy rothadt lélegzetet. Valamit ami rombol. Másfelől fogalmam sincs hogyan kutakodhatnék, harmadrészt, nem szeretném Emmát még aggasztóbb fényben látni, mint most. Úgyhogy erről még az egyik óra közben letettem. Azonban hamar kiderült, hogy ez a törekvés nem csak tőlem függ.

Alig vártam, hogy hazaérjek. Nem voltam hajlandó megvárni senkit, azt mondtam sietnem kell, és már fülessel a fülemben róttam a folyosót. Egy srác tartotta nekem az ajtót, kínosan mosolyogtam rá, és motyogtam valami köszönöm félét. Kint kicsit borús volt az ég, ami ugyan illett a hangulatomhoz, de attól függetlenül nem örültem neki. Aztán ahogy a kapun is kiléptem láttam meg Emmát. A falnak dőlt. Karba tett kézzel, mintha várt volna valakit, és amikor meglátott világossá vált, hogy engem.

Összeugrott a gyomrom. Nem feltétlen, mert megijesztett ahogy a legutóbb felkent a suli falára, ugyan az sem egy elhanyagolható faktor, inkább a hogyan tovább és vajon mit akar tőlem kérdésektől lettem ideges.

- Hi there. - I said with a very shallow voice not to my intentions.

Her eyes became slightly round as if it surprised her that I actually said something or that the time passed.

Kinyitotta a száját, majd becsukta. Rám nézett, először bizonytalanság csillant benne, aztán tekintete megkeményedett. Újra a falnak dőlt, mintha minden teljesen rendben lenne. Mintha valaha várt volna rám az iskola kapujánál. Mintha ez a beszélgetés a jegyeinkről, vagy egy fiúról szólna, és én mellé léptem várva, hogy mondd valamit, mintha valóban így is lenne.

- Amit láttál, - mondta - azt senkinek sem szabadott volna látnia.

Megfagyott bennem a vér.

- De te tudsz ezekről...

- Igen.

Nem mertem kérdezni, mert egyfelől féltem nem kapok válaszokat, és ez végtelenül felbőszített. Félelmetes volt a sötétben tapogatózni, egy aprócska emlékkép, amely néha annyira szürreálisnak tűnik, hogy be tudnám mesélni magamnak, hogy csak egy álom volt, bolygatja meg a világ rendjét. Az én világom rendjét.

- Akkor?

- Van egy magyarázat, amelyről tudok. Azonban nem lehetek biztos benne, amíg...le nem teszteltük.

Ekkor rám emelte forrongó, tengerkék tekintetét.

- Szeretnéd tudni?

Nem akartam egyből elutasítani, nem voltam benne biztos, hogy el akarom-e utasítani. Inkább visszakérdeztem.

- Mit kell tennem?

Állta a tekintetem. Szájához emelte a kezét, ujjai az alsóajkát súrolták. Habozott. Épphogy csak, de mintha zavarba jött volna, halvány pír jelent világos bőrén.

- Megcsókolni engem.