Moonlight

6

Punish more? - I gasped. How?? I'm on the verge of...

...everything. 

- Please, stop... - I suddenly said, edge to my voice, and she froze. 

Felültem, markomban a bugyimat szorítva és lesütött szemmel húztam fel, véletlenül sem nézve Emma irányába. Hirtelen minden nagyon rossz volt, hamis, ijesztő, álomszerű és dülöngélt a szemeim előtt, a szekrény az ajtó, a fekete haja ahogy meglebbent, a sötét deszkapadló, ami puhán benyomódott a zokniba bújtatott talpam alatt. Megigazítottam a szoknyám mielőtt az ajtóhoz léptem volna, nem gondolkoztam, csak hagytam hogy a lábaim vigyenek. 

Nem értettem mi volt a baj, miért vágtam keresztül a folyosón nyugtalanul véve a levegőt, nem értettem miért mostam meg az arcom a mosdókagylóban hevesen bámulva magamra, mintha egy túlságosan ismerős idegent néznék. Nem józanított ki. 

Dorothy hamarosan megtalált, és Dani vitt haza minket. Ahogy az ajtóban a koli kapujában álltam, míg ők ketten egymás karjában csókolóztak, az volt az első pillanat, amely derengett az estéből, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a hazaúton bealudtam és az előtte lévő pár óra teljes sötétség. Így a türelmetlen, álmatag várakozás az első a sok homályos emlékkép közül, amelyek mind, mintha túlságosan élénk színekkel  festettek volna ki, majd valahogy kiszippantották volna belőlük az életet, és csak egy halvány másolat maradt volna meg a bennük keringő érzésekből. 

Fent, a szobában azzal küszködöm, hogy ne csukódjon le a pillám. Próbálom lerángatni a lábamról a cipőt. Vacogok a paplan alatt, és újra elfog az a fagyos érzés, ami korábban, de már nem emlékszem mitől. Aztán a reggeli ébresztő és ahogy bosszúsan lebegő álomdarabkákkal a fejem felett próbálom leállítani, és egyből visszaránt magával a mélység. Néhány órával, vagy perccel később, egyszerűen nem tudom megállapítani, újból felébredtem. Hideg nyugtalanság és veríték kúszott a tarkómon, és valami irracionális félelem. Összehúztam magamon a takarót, de a kábító melegség, amelynek el kellett volna fognia csak csatakos szürke hajnallá változott, ezért hajnali négy és öt között egy ponton elhatároztam, hogy elmegyek fürödni. 

Eleinte a paplanba burkolva akartam felkelni az ágyból, de néhány érvet felsorakoztatva az akcióm ellen, letettem róla, és mielőtt meggondoltam volna magam kipattantam onnan. A koli még csöndes volt, és ezért minden apró zaj a frászt hozta rám. A meleg zuhany azonban végre ellazított annyira, hogy ne koncentráljak a furcsa tekergő érzésre, és elvigyenek a gondolataim máshová. 

Ekkor ugrottak be a tompa képek. 

Egy álom. 

Összeszorult a torkom visszaidézve a kaotikus érzéseket, amikor akkor dübörögtek bennem. A halvány pislákoló csillagokat, és az arcára eső holdvilágot.  

Emma.