A barátság színei

11. fejezet

Tauriel egész nap nagyon jól érezte magát Legolas társaságában, aki próbálta minél jobban elkényeztetni őt, és kedveskedni neki. A nap végére viszont újra előjött a kíváncsisága, hogy mi a meglepetés, így mikor Legolas mondta neki, hogy öltözzön, mert most megtudja, mit titkolt egész nap, mint egy kisgyerek sietett öltözködni.

Viszont csodálkozva vette észre, hogy a nem is oly messze lakó Arwen-ékhez mentek. Nem tudta mire vélni.

- Miért jöttünk ide?
- Majd meglátod - mosolygott, majd benyitott a lakásba, ami viszont teljesen sötet volt, majd hirtelen felkapcsolódtak a villanyok.

- Boldog születésnapot, Tauriel! - kiáltottak fel, majd mindenki elő bújt a rejtekhelyéről, ezzel jól meglepve a lányt. Itt volt mindenki, aki számított: Arwen, Gimli, Pippin, Trufa és persze Aragorn is.
- Nagyon köszönöm - mondta meghatódva. - Szóval ez az a meglepetés, amit egész nap nem akartál elmondani.
- Igen. Örülsz?
- Hát persze.
- Ennek örülök. Tudom, hogy nem szereted a nagy felhajtást, így kicsit félve szerveztük ezt meg.
- Ne aggódj. Tényleg örülök neki. Ha nem viszitek túlzásba, és nem ütközök bele minden sarkon egy-egy nagy, giccses ajándékba, akkor teljesen rendben van. Még nekem is - mosolygott.
- Értem. Haldír is el szeretett volna jönni, de sajnos egy csomó dolga akadt, ami halaszthatatlan. De azt mondta, a napokban majd ellátogat, és felköszönt.
- Értem. Kár. Olyan régen nem láttam - mondta szomorúan.
- Elég ebből a búskomor hangulatból. Ünnepelni jöttünk össze - törte meg a szomorú csendet Arwen, amivel rögtön jobb kedvre derítette barátnőjét.

Mindenki sorban, egyesével is felköszöntötte a lányt, miközben átadták ajándékaikat. Arwentől egy gyönyörű felsőt kapott, amit Tauriel már néhány napja kinézett magának. A két unokatestvértől pedig egy közös ajándékot kapott, egy karkötő formájában. Gimlitől pedig egy kis saját kezűleg készített ékszerdobozt, Aragorntól pedig egy szintén saját készítésű, cseresznyefából faragott asztali díszt kapott, ami a város jelképét ábrázolta, a Fehér Fát. Utolsónak Legolas adta át ajándékát, ami egy könyv volt az állatokról, ugyanis Tauriel nagyon szereti őket.

Az ajándékozás után felvágták a Mozart tortát, amit Pippin a cukrászdájában sütött meg. Míg a tortaszeleteiket fogyasztották, Legolas levetítette a fényképeket, amiket Lórienben készített.

- Próbáltam nappal is fotózni, bár akkor elég elfoglalt voltam, és amúgy is este a legszebb, illetve éjszaka is - ecsetelte, miközben a képek között váltogatott.

Körülbelül tíz kép készült, és Aragorn mindegyiket csillogó szemekkel nézte végig.

- Nagy álmom, hogy eljussak ide, már kicsi koromtól kezdve. De mikor édesapám néhány évvel ezelőtt elhunyt, teljes mértékben átvettem a családi üzletet, és nem maradt időm rá.
- Ne aggódj, biztos lehetsz benne, hogy egyszer eljutsz oda is. Ha másként nem, majd ha valaki rendel tőled onnét valamit. Meséltem rólad Haldírnak, és nagyon megtetszett neki a foglalkozásod. Biztos híresztelni fogja.
- Lehet. Mindenesetre bizakodom.

Miután elfogyasztották a süteményt, és a képeket is megnézték, a két lány azonnal a nappali közepén kialakított térre sietett, és Tauriel kedvenc számaira kezdtek el táncolni. Nem sok kellett, hogy Trufa és Pippin is csatlakozzon hozzájuk. Köztudott volt, hogy ők ketten imádnak szórakozni. Már gyerekkoruk óta szerettek borsot törni mások, akár felnőttek orra alá is. Így találkoztak Legolassal, Tauriellel és Arwennel is. Mind az öten körülbelül 10-12 évesek voltak még akkor.

Ahogyan mindenki, úgy ők is csak azt hallották, hogy a harmadik körzetbeliek hogy fennhordják az orrukat, és hogy nem érdemes velük barátkozni. Sem felnőttekkel, sem gyerekekkel, akiknek csak a lenézést taníthatták otthon. De amint Pippin és Trufa megpillantotta őket a kis parkban, azonnal elfelejtkeztek ezekről, és nem gondolkozva odaszaladtak hozzájuk. Már többször is látták őket, de nem próbáltak meg beszélgetni velük. De most, amint jobban szemügyre vették a három barátot, észrevették, hogy egyáltalán nem illenek rájuk azok a tulajdonságok, amiket a felnőttektől hallottak. Három velük egykorú gyereket láttak, akik csak játszani szeretnének.