A barátság színei

9. fejezet

- Nem úgy volt, hogy csak szombaton tudsz hazajönni?
- De igen. Viszont meg szerettelek volna lepni azzal, hogy már most itthon tudok lenni.
- Köszönöm - suttogta boldogan Legolasnak, miközben szorosan átölelték egymást.

Aragorn ezen csak mosolyogni tudott. Mintha nem csak egy hétig nem látták volna egymást, hanem legalább egy hónapig.

Vajon nekem is lesz egy ilyen személy az életemben?

- Mi az? - kérdezte Tauriel elpirulva, arcát félig párja mellkasába rejtve.
- Ó. Csak az jutott eszembe, hogy milyen aranyos pár vagytok. Jól illetek egymáshoz - válaszolta mosolyogva.
- Ó. Köszönjük - válaszolta még jobban elpirulva.

Legolas csak kuncogott ezen és homlokon puszilta szerelmét.

- Á. Ettől csak még jobban zavarban leszek - ütötte játékosan mellkason a férfit.

A másik kettő ezen halkan felnevetett. Tauriel pedig már teljesen Legolas mellkasába temette arcát.

- De ti is jó párost alkottok. Látszik, hogy mindketten jól elvagytok egymással, szerettek egymás társaságában lenni. Hát mi ez, ha nem szerelem? - fordult most hirtelen Aragorn felé, szándékosan nem mondva a lány nevét. De erre nem is volt szükség, mindketten tudták, kiről beszélt. Most Aragornon volt a sor, hogy elpiruljon Tauriel megjegyzésére, pont úgy, mint egy héttel ezelőtt, szintén Tauriel egy hasonló megjegyzésére.
- Tényleg?
- Hát persze.
- Már a boltodban is láttam, hogy jól elbeszélgettetek - tette hozzá Legolas.
- Jó, rendben. Majd legközelebb beszélek vele, és megkérdem, hogy lenne-e a párom.
- Ez nagyszerű - mosolygott biztatóan Tauriel.
- Sok szerencsét, barátom. De biztos vagyok benne, hogy igen-t fog mondani.
- Köszönöm. De most mesélj, barátom, mi volt Lórienben. Még van negyed óránk, mielőtt indulnunk kell - nézett rá órájára.
- Rendben. Az üzleti részéről nem érdemes sok szót ejteni. Esetleg annyit, hogy egy kicsit tovább tartott, mint a többi vevőnél, akiknek ugyanezt a terméket szerettük volna eladni. De a végén minden jól alakult, és meg tudtunk egyezni.
- Ennek örülök - mosolyodtak el mindketten.
- De gondolom téged inkább maga az erdő és a város érdekelne jobban - nézett most Aragornra.
- Ó, igen. Ne haragudj - kért elnézést egy bocsánatkérő mosollyal.
- Ugyan. Nem kell bocsánatot kérned. Természetes, hogy van olyan, ami egy másik embert kevésbé érdekel. Miután végeztünk a megbeszéléssel, mindketten lepihentünk, majd fél hat körül elmentünk sétálni a városba. Ott már viszonylag hamar sötétedik, ezért az utcák lámpáit már 5 óra körül fel szokták kapcsolni. De tekintve, hogy már csak néhány nap, és itt a tél, még inkább besötétedett, és így már korábban felkapcsolták őket. Nagyon szép volt. Igazából nem nagy város, hogy az emberek gyalog, illetve biciklivel is tudjanak közlekedni. Lényegében csak a városba ki- és bevezető úton lehet kocsival közlekedni. Így szeretnék óvni a közeli erdőséget. Ami éjszaka a legszebb. Ha kicsit beljebb mész, ahova már nem ér el a város zaja, és az utcai lámpák fénye, akkor gyönyörű szentjánosbogarakat lehet látni. Készítettem néhány fényképet. Majd később megmutatom, most arra sajnos nincs időnk - nézett az órájára, ami majdnem nyolc órát mutatott.
- Rendben. Köszönöm, hogy meséltél ezekről.
- Igazán nincs mit - mosolygott vissza.

Mindhárman felálltak a padról, és kiindultak az íjászpályáról.

- Aragorn - súgott oda barátjának - Elkészült?
- Igen. Ne aggódj, minden el van rendezve.
- Köszönöm. Drágám - kiáltott a lány után, miközben felzárkóztak hozzá.
- Igen?
- Én most elmegyek a holmijaimért, lepakolok, majd beszélek az üzletről apámnak, pihenek kicsit, és utána együtt tölthetnénk a napot. Ma korábban végzel, igaz?
- Igen. Olyan háromkor.
- Nagyszerű. Akkor fél négykor már mindketten ráérünk. Van kedved velem tölteni a napot?
- Persze, szívesen - örült meg az ajánlatnak.