A barátság színei

3. fejezet

A két férfi jó egy percig szótlanul meredt egymásra. Végül Aragorn volt az, aki elsőként szólalt meg.

- Jó reggelt.
- Jó reggelt - mosolygott rá az idegen. - Mi szél hozta erre?
- Hallottam egy hangot, ami végül idevezetett. Mióta itt lakom, mindig ilyen korán kelek, és a fenti lépcsőn közlekedem, de még sosem hallottam ezt a hangot. Kíváncsi voltam, mi az.
- Á. Értem. Még néhányat szoktam lőni, és utána megyek el. Jól esik, így korán reggel, hogy lőhetek. Itt senki nem zavarhat, és át tudom gondolni, hogy mik a mai teendőim. És ön? Hogyhogy ilyen korán szokott kelni? - kérdezte, miközben a háta mögötti padhoz sétált, hogy letegye az íjat és egyéb eszközeit.
- Azért, mert szeretem a Napfelkeltét. És mert egy kicsit át tudom nézni a boltot, mielőtt kinyitok - válaszolt, miközben ő is a pad felé sétált.
- Üljön csak le. Kíváncsi vagyok erre a boltra. Mióta is lakik itt?
- Úgy három hete.
- És ilyen gyorsan meg tudott nyitni egy boltot?
- Én is csodálkoztam rajta. Nem gondoltam volna, hogy már rögtön az első napomon találok egy kiadó termet. És még jó áron is hírdették. Ráadásul az utca is pont megfelelő a boltom számára.
- Értem. És, hogy megy? Vannak vevői?
- Ó, igen. Három-négy nappal a megnyitás után elég sokan jöttek. Gondolom kíváncsiak voltak az új boltra. Viszont betértek olyanok is, akik már akkor megígérték, hogy még visszajönnek. Nagyon megtetszettek nekik az áruim.
- Ez nagyszerű. Örülök neki - mosolygott rá Aragornra a másik férfi.

Aragorn is visszamosolygott, és egy darabig így, tűnődve figyelte a másikat.

- Hm? Mi az?
- Ó. Bocsánat. Azon tűnődtem, hogy mi még csak nem is ismerjük egymást. Ráadásul én az első körzetben lakom és a másodikon van a boltom. Maga mégis őszintén örül a sikeremnek, és úgy beszélgetünk mintha régi barátok lennénk. És, ha nem sértem meg vele, nem igazán azt a benyomást keltette bennem, hogy a második szinten él. Sem az első találkozásunkkor, sem most. Tudom, hogy ez elhamarkodott következtetés a részemről, de... - folytatná még a kis szóáradatot, de a szőke férfi nevetése félbeszakítja.
- Ne aggódjon ennyit. Valóban nem a másodikon lakom. Hanem a harmadikon. De nem szeretek ezzel dicsekedni. És más harmadik körzetbelivel ellentétben én szeretek lejárni a másodikra vagy akár az elsőre. Érdekel, hogyan élnek, hogyan viselkednek egymással az emberek.
- Értem.
- És, ha már itt tartunk, tegeződjünk, ha magának is megfelel.
- Persze. Örömmel. A nevem Aragorn.
- Az enyém pedig Legolas.

Mosolyogva ráztak kezet egymással.

- Esetleg mesélnél nekem a városról? Már nagyjából kiismertem, de a felépítése és a rendszere még nem tiszta teljesen.
- Persze, szívesen. Lássuk. Három szint van. Az elsőn van a piac, a másodikon a boltok, különféle üzletek és persze a kereskedők boltjai. A harmadikon pedig a nagy cégek, hotelek és a drágább boltok. Illetve az iskola is ott van, amibe persze nem csak a harmadik szinten élők járhatnak. Mindhárom szinten vannak lakások, hogy a körzetbelieknek könnyebb legyen eljutni az üzletükig, hogy például egy harmadik szinten élőnek ne az elsőről kelljen feljönnie. Persze ez egy igen szélsőséges példa volt. De az átjárás természetesen nincs megtiltva senkinek sehova. Sem kocsival, sem gyalog. Akár egy első szinten élő is feljöhetne a harmadikra vagy a másodikra. De arra még nem volt példa, hogy a harmadikra feljöjjenek. Merthogy nem tudnák megfizetni az ottani árakat.
- Értem - válaszolt szemöldökráncolva Aragorn.
- Baj van?
- Nem, nem. Semmi. Csak...
- Mi az? - kérdezte Legolas kedvesen, mikor a másik megállt a mondatban.
- Hülyének fogsz nézni.
- Nem. Ígérem. Mondjad csak - bátorította.
- Rendben. Valami zavar engem ebben a városban. Amikor beléptem a város kapuin, eszembe jutott, hogy már régen, mikor kicsi voltam, éltünk itt a szüleimmel. Akkor még egészen más volt. És néha, mikor visszaemlékezek a régi városra, elfog az az érzés, hogy hova tűnt a város régi pompája. Rengeteg történelemkönyvet olvastam a városról, és sok képet láttam róla. Ezek mind egy hófehéren csillogó várost ábrázolnak. És tudtad, hogy eredetileg Minas Tirithnek hét szintje volt? Ahol eddig jártam, ami még nem sok hely, ott alig fedeztem fel bármit is a régi városból. Persze vannak régi templomok és múzeumokban is ki vannak állítva festmények és szobrok. De azok mind semmik a régmúlthoz képest. Ezeket is csak turista csalogatás céljából hirdetik prospektusokban - a beszéde végére egyre mérgesebb lett, és a kezét is ökölbe szorította.

Legolas csodálkozva nézte Aragornt. Nem gondolta volna, hogy így ki tud rohanni. Mikor Aragorn észlelte, mit és hogyan mondott, rögtön elszégyellte magát.

- Ne haragudj - mosolygott rá új ismerősére bocsánatkérően. - Nem szoktam így viselkedni. És nem is lehet hamar kihozni a sodromból. De nagyon szeretem a történelmet. És nemcsak a fővárosról tudok sokat. Ha belegondolok, hogy milyen volt a város régen, és milyen most. Összeszorul a szívem.
- Nincs miért bocsánatot kérned. Én is szívesen kutakodok a múltban. De sajnos nincs elég időm rá. Tudsz mutatni képeket a régi városról? - kérdezte élénken.
- Persze. Egy pillanat.

Gyorsan előkapta a telefonját, és belépett a galériába.

- Kigyűjtöttem néhány gyönyörű fotót és festményt a könyvekből.

Átadta a telefont a másiknak. A mappa tele volt szebbnél szebb képekkel.

- Azta. Ezek nagyon szépek - mondta elámulva. - Sajnálatos, ami történt. Azt olvastam, hogy a város már ezer évvel ezelőtt is itt állt.
- Igen, ez így van. Akkoriban, szerintem biztosan jobban figyeltek az emberek a környezetükre. Most pedig bejöttek a nagy multicégek - tette hozzá elégedetlenkedve. - Ó. Sajnálom. Biztos nem mindenki lenéző és beképzelt, - ha mondhatom így és nem túl erős kifejezés - aki a harmadik szinten él. Hiszen te is rendes vagy.
- Köszönöm - mosolyodott el kedvesen. - És igen. A harmadik körzetbeliek igencsak beképzeltek és lenézőek. Főleg az elsőn lakókkal. Nem is "ereszkednek le" oda. Ahogyan ők fogalmaznak. De rajtam kívül is vannak rendes emberek közöttük. A két gyerekkori barátom és szüleik is rendesek. Bár az is igaz, hogy meg kell őket győzni, hogy rendes ember az illető, aki nem a harmadikon él. De, ha ez sikerül, akkor nincs semmi bajuk.
- Értem.
- Tessék, a telefon.
- Köszönöm.

Mikor átvette a készüléket, és zárta be az alkalmazást, akkor látta meg, mennyi az idő. Majdnem háromnegyed nyolc volt. Ha az ember jó társaságban van, akkor csak úgy repül az idő.

- Nekem most mennem kell. Mindjárt nyitás idő van.
- Megértem. Én is összepakolok és indulok. Jut is eszembe - gondolkodott el, miközben elkezdett pakolni. - Milyen boltot is vezetsz?
- Egy régiségkereskedést. Nézz be, ha lesz rá időd.
- Mindenképpen, barátom.

Aragorn elmosolyodott a jelzőre.

- Várni foglak, barátom.

Legolas is elmosolyodott. Mindketten örültek annak, hogy találtak egy barátot. Aragorn először érezte, - mióta itt van - hogy igaz barátra talált.

Itt is van a harmadik fejezet. Remélem tetszett. 😊

Azt elfelejtettem megemlíteni korábban, de lehet, hogy a szereplők jelleme egy kicsit (vagy nagyon) el fog térni a filmbeli jellemüktől. Remélem nem baj. :)