A barátság színei

13. fejezet

Észre sem vették, és már beköszöntött a március. Az elmúlt néhány hónapban a négy fős baráti társaság között a kapcsolat még szorosabb lett, mint volt. Amikor idejük engedte, ami nem volt sok alkalom, elmentek kirándulni a város körül, vagy valamilyen nevezetességet néztek meg, amit Aragorn még nem látott, és amiket három barátja is szívesen megnézett, hisz már régen látták ezeket. A sok munkájuk mellett nem volt idejük ilyesmikre. Néha pedig Gimli is csatlakozott hozzájuk, amikor ráért, és ezt egyikük sem bánta. A férfi nagyon jó társaság volt, és jókat tudtak, így öten beszélgetni, és élvezetes volt hallgatni Gimli és Legolas elmaradhatatlan baráti élcelődéseit is. Az Aragorn és Gimli közötti barátság is szorosabb lett, oly' annyira, hogy átváltottak tegeződésre. Bár ezt Aragorn nehezen szokta meg, és még mindig előfordult, hogy magázza őt.

Az egyesület, ahová Legolas járt íjászkodni, minden év végén tart egy kis év végi versenyt a tagok között. Semmi tét, vagy nyeremény, érem, esetleg kupa nem volt, csak a szórakozás, és a baráti versenyzés. Így múlt év végén is volt Legolasnak Karácsony előtt egy íjász versenye, ahova természetesen barátai és jegyese is elkísérték, hogy szurkoljanak neki. A leghangosabbaknak a két unokatestvér bizonyult, ugyanis a nagy tömeg ellenére is tisztán lehetett hallani a hangjukat. Mégis, amikor Legolas - vagy bármelyik másik versenyző - odaállt a kezdővonalra, és látszott rajta, mennyire koncentrál, még ők is elcsendesedtek.

A Karácsonyt pedig mindenki a családtagjaival, illetve a barátaival töltötte. Szilveszterkor pedig ugyanúgy, mint Tauriel születésnapi buliján, Arwenéknél gyűltek össze, és együtt köszöntötték az Újévet.

Most, március második hetén pedig kikísérték Taurielt és Legolast a vasútállomásra, hogy elköszönjenek tőlük arra a két hétre, amíg a Bakacsinerdőben tartózkodnak.

A vonat pontban reggel tíz órakor elindult utasaival, barátaik pedig az ablakon kitekintve integettek nekik.

- Alig várom, hogy odaérjünk - kezdte izgatottan. - Annyit meséltél már a szülővárosodról, és képeket is mutattál, de biztos szebb a valóságban, mint a fényképeken.
- Igen, valóban. A valóságot egy kép sem tudja visszaadni - mosolygott Legolas.
- Nagyon kedves volt apukádtól, hogy nekünk adta ezeket a jegyeket, és ráadásul még szobát is foglalt nekünk az egyik hotelben.
- Igen. Először nem is akartam elfogadni, hiszen együtt szerettünk volna először visszamenni. De ha te boldog vagy, akkor én is. És apám is mondta, hogy lesz rá alkalmunk együtt is elmenni.
- Köszönöm neked is, hogy elfogadtad a jegyeket. Tényleg nagyon boldog vagyok, és izgatottan várom, hogy megérkezzünk.
- Ennek örülök.

Az út a Bakacsinerdőbe viszonylag hosszú volt, körülbelül három-három és fél órás. Miután leszálltak, Legolas hívott egy taxit, ami majd a városhatárig viszi őket, onnantól pedig majd gyalog mennek. Itt is, mint Lórienben, nagyon vigyáztak a természetre, különösen az erdőre. Ugyanis az egész város egy erdőben helyezkedett el, az épületek egy része még a fák közé is benyúlt, így lehetőség nyílt arra is, hogy néhány épület között egy fából készült, masszív függőhídon közlekedjenek. Amikor Tauriel mindezt meglátta, nagyra nyílt szemekkel nézett körbe. Legolas csak mosolygott jegyese reakcióján. Tauriel csillogó szemekkel nézte az erdőt, az épületek felépítése különösen tetszett neki. Nagyon érdekesnek találta, ugyanis ő még nem látott ilyet. Akkor lepődött meg a legjobban, mikor egy hatalmas vízesés előtt mentek el egy gyönyörűen megmunkált hídon. A vízesésből származó vízcseppek pedig még a hidat is elérték. Tauriel kacagva nyújtotta ki kezét a vízesés felé, hogy még több csepp érje a karját. Legolas szélesen mosolygott szerelme jókedvén. A lány reakciói minden szokatlan vagy új élmény láttán olyanok voltak, mint egy kisgyereké, amikor valami újat lát, tapasztal. Legolasnak erre a gondolatra még szélesebb lett a mosolya.

Végül fél óra múlva elérték úticéljukat. Nem egy hatalmas hotel volt, sokkal inkább hasonlított egy apartmanra a halványsárgára festett falaival, és a két emeletével. Még otthon megnézték, milyen hotelben szállnak majd meg. Nem volt több szobája nyolcvannál, de pont ez tette barátságossá. A belsejéről látott képektől pedig csak még jobban azt érezték, hogy jó szállás lesz ez a számukra.

- Apám tudta, milyen szálláshelynek örülnénk mindketten.
- Igen. Tökéletesen eltalálta. A recepción is kedvesek és segítőkészek voltak.

A szobájuk a második emeleten volt, tökéletes rálátással az erdő egy részére és a vízesésre, Tauriel legnagyobb örömére. Thranduil még azt is eltalálta, melyik szoba tetszene a lánynak a leginkább. A jegyek eljegyzési ajándékok voltak, a szoba és az azzal járó kilátás pedig az ő születésnapi ajándéka a lány számára.

Már négy óra lett, mire elhelyezkedtek a szobában, szerencsére a vonaton volt lehetőségük rendesen ebédelni, így egyelőre még nem voltak éhesek.

Úgy körülbelül másfél órát még a szobában töltöttek, hogy kipihenjék a hosszú utat, közben pedig beszélgettek. Majd Legolas felajánlotta, hogy lemehetnének egy kicsit úszni vagy csak az egyik wellness medencében pihenni. Taurielnek nagyon megtetszett az ötlet, úgyhogy fél órával később már az egyik wellness medencében lazítottak. Végül fél hétkor elindultak fel, hogy időben odaérjenek a vacsorára.

Mikor már mindketten az ágyban feküdtek, Tauriel közelebb csúszott párjához, és hozzábújt.

- Köszönöm - adott egy puszit az arcára.
- Szívesen. Jó látni, hogy ennyire boldog vagy, pedig ez még csak az első nap volt, aminek a fele az úttal, és a kipakolással telt el.
- Nem baj. Jó volt ez első napnak. Alig várom az elkövetkezendőket - mosolygott szélesen.
- Ne aggódj, rengeteg program lehetőség van itt.
- Jó éjt - mosolygott szerelmére Tauriel, és még közelebb bújt.
- Jó éjt - adott a lánynak egy puszit, majd így, összebújva aludtak el.

Még aznap délután Gimli meglátogatta Aragornt az üzletében. Mint mindig, most is nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót, a kis csengő pedig másodpercekig nem hagyta abba a csilingelést. A bent tartózkodó két vásárló ijedten kapta a hang irányába a fejét.

- Ó. Elnézést, nem akartam megijeszteni önöket - mondta, majd Aragornhoz fordult, látva, hogy most nem zavarja meg semmiben. - Jó napot, Aragorn.
- Jó napot, önnek is.
- Jaj. Már ezerszer megbeszéltük, hogy tegeződünk. Hisz én is átváltottam már rá.
- Igen, tudom, de nehéz megszokni.
- Mindegy is. Majd csak ráálsz a tegeződésre.
- És most mit hozo... hoztál nekem? - kérdezte kíváncsian.
- Nézd csak meg - azzal egy viszonylag kisebb zsákot helyezett az asztalra, mint szokott. - Ebben az ács munkám során feleslegessé váló fa darabok vannak. Már mind szépen megmunkálva. Tudom, hogy fából is készítesz különféle tárgyakat. Amit Taurielnek faragtál, az is nagyon szép volt. Gondoltam, hasznukat tudod venni.
- Értem. Ezek valóban jó alapanyagnak bizonyulnak - nézett bele a zsákba. - Köszönöm.
- Igazán nincs mit. Ha van kedved, szívesen beszélgetek veled a munkámról. Látom, hogy érdekel.
- Tényleg? Valóban szívesen hallanék még róla.
- Akkor ma valamikor később ráérsz?
- Azt hiszem, igen. Úgy hat órakor szoktam zárni.
- Nagyszerű. Tudok is egy kávézót, ami egészen nyolcig nyitva van.
- Remek. Akkor találkozzunk mondjuk fél hét fele a lefele vezető lépcsőnél.
- Rendben. Várlak.
- Ott leszek.
- Nagyszerű. Akkor később találkozunk. Szia.
- Szia.

Mosolyogva, integetve köszöntek el egymástól.

Megjegyzés: Ugye írtam már hogy nálam minden Gondorban lesz. Nos, utánanéztem, és hát a Bakacsinerdő eléggé messze van Gondortól, nemhogy Minas Tirithtől. Úgyhogy eléggé átírtam a térképet. 😅 Illetve a filmekben Tauriel is a Bakacsinerdőben él, de nálam ez nem így van.