A barátság színei

5. fejezet

Másnap reggel Aragorn első útja még a bolt megnyitása előtt a kis eldugott íjászpálya felé vezetett.

Mikor már csak néhány méter választotta el őt a céljától, meghallotta a már jól ismert hangot. De aztán megütötte a fülét egy női hang is. Legolas éppen vele beszélgetett egy-egy lövés közben. Aragorn azt gondolta, nagyon jól elvannak, mivel sokat nevettek. Mikor a kapu alá ért, meglátta a fiatal nőt. Hosszú vöröses barna haja volt. Éppen valamin, amit szőke barátja mondott, felnevetett. Az ő kezében is volt egy íj, a vállán pedig egy tegez félig megtöltve nyilakkal. Csakúgy, mint Legolasnak. Aragorn elnézett jobbra a céltáblák felé, és látta, hogy mindkettejük táblájában már szép számmal voltak nyilak. Az azért látszott, hogy Legolasnak több tapasztalata volt az íjászkodásban, mint társának. Ugyanis barátjának a nyilai sokkal közelebb voltak a tábla közepétől, illetve több nyila is volt már az "x"-ben.

De azért a lány is ügyes - gondolta Aragorn.

- Ó, barátom. Hát eljöttél.
- Igen, hisz megbeszéltük - fordult most Legolas felé.
- Hadd mutassam be a barátnőmet, Taurielt.
- Szia - mosolygott rá a lány. - A nevem Tauriel.
- Szia. Az enyém pedig Aragorn.
- Örülök a találkozásnak. Legolas már mesélt rólad. Örülök, hogy talált egy jó barátot. A cég ügyeinek intézésével elég sok ideje elmegy. Az apjáé a Greenleaf cég.

Ó igen. Arwen is említette már. Ha jól emlékszem, akkor ez egy technikai, elektronikai cég, ami megpróbálja minél "zöldebbé", energiatakarékosabbá tenni az áruit - gondolta Aragorn.

A férfi nem tudott erre mit mondani, de boldogan elmosolyodott a kedves szavak hallatán.

- Látom, te is íjászkodsz - jegyezte meg a táblára mutatva.
- Igen. De Legolas sokkal ügyesebb nálam. Amit előszeretettel ki is hangsúlyoz, amikor csak játszunk - tette hozzá viccelődve, ál-durcázva.

Legolas erre csak felnevetett, és hátulról megölelte barátnőjét.

- Azért te is nagyon ügyes vagy. Én persze nem nagyon értek ehhez, de a céltáblák állapota alapján ezt meg tudom állapítani.
- Köszönöm.
- Meg akarod nézni, hogy lövünk?
- Persze, szívesen. Úgy se láttam még.
- Oké. De nagyon figyelj.
- Legolas nagyon gyors - súgta oda neki Tauriel, miközben Legolas felkészült a lövésre. - Sok tapasztalata van. Már gyerek korában elkezdte ezt a sportot.
- Értem.

Eközben Legolas már beállt a kezdő pozícióba, és felkészült a lövéshez. Lassan kifújta a levegőt, miközben hátra húzta a húrt. Mikor elég felkészültnek érezte magát, elengedte az íjat. Majd meg sem várva, hogy betalál, sorban lőtte ki a nyilakat. Hihetetlenül gyors volt. És egytől egyig mind a céltáblába fúródtak. Ráadásul a hatból, amit kilőtt, három is a közepébe ment. A másik három pedig a belső körbe fúródott.

Aragorn csak pislogni tudott. Tauriel viszont mosolyogva nézte, hol a férfit, hol barátját.

- Persze ez csak a bemutató kedvéért volt. Egy versenyen nem lehet ilyet csinálni - fordult a többiek felé, miután végzett.
- Te versenyekre is jársz?
- Igen. Elég jó helyezéseket szoktam elérni.
- Azta. És Tauriel, te is versenyzel?
- Ó nem. Nekem még nincs annyi tapasztalatom. De egyszer majd szeretném elkezdeni versenyszerűen űzni ezt a sportot.
- Értem.
- Tauriel, drágám, most te jössz.

A lány felállt a rajtvonalhoz. Teljesen átszellemült. Ő sem várta meg, míg célba érnek a nyilak, sorra lőtte ki őket, amint elengedte az előző nyilat.

- Nekem még nem megy olyan gyorsan, és nem is sikerül mindig, hogy a közepébe, vagy legalább a közelébe menjenek a nyilak.
- Semmi baj, kicsim. A versenyen nem is kell gyorsnak lenni. A pontosság meg fejleszthető. De neked nem kell már sok - mosolygott rá biztatóan Legolas.
- Köszönöm.
- Aragorn, te nem próbálod ki?
- Ó nem. Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. Biztos nagyon béna lennék benne. Amúgy is szükségem van a kezemre, az ujjaimra a munkámban. Nem szeretném, ha megsérülnének.
- Persze, Legolas már mesélte, hogy régiségkereskedő vagy. Ez pontosan mi is?
- Lényegében annyi, hogy ha valaki hoz egy már elhasznált, nem kellő tárgyat, azt én vagy eladom, vagy ha úgy ítélem meg, akkor felhasználom alapanyagnak. A készített áruimat is vagy a boltomban, vagy a piacon adom el.
- Tényleg. Láttam egy nyakláncot Arwenen. Azt mondta, te csináltad üvegből.
- Igen, ez így van. És ha majd betértek az üzletembe, akkor tudok még mutatni ilyen tárgyakat, ékszereket.
- Ó, ez nagyszerű lenne.

Legolas figyelmét nem kerülte el barátnője csillogó szeme, így már azonnal tudta, hogy majd meg szeretné lepni egy ilyen tárggyal a lányt. Úgy is hamarosan itt van a születésnapja. De előtte még várt rá egy igen fárasztó munka, pont a nevezetes nap előtti napon fog visszaérkezni.

- Figyelj, drágám.
- Igen?
- Az a helyzet, hogy néhány napra el kell mennem egy üzleti útra - mondta szomorúan. - Lehet, nem érek vissza a születésnapodra - füllentette, holott pontosan tudta, hogy egy nappal előtte fog hazaérkezni. De ez is a terve része volt, hogy meg tudja majd lepni őt. - Ne haragudj.
- Ugyan, semmi baj, megértem. De biztos jó ez neked?

Mikor a kérdezett kérdőn nézett rá, folytatta.

- A múlt héten is volt egy üzleti utad. Mikor pedig visszaértél, akkor is sokat dolgoztál. Úgy érzem, apád túlhajszol.

Szóval ezért tűnt el a múlt héten - gondolta Aragorn.

- Ugyan. Csak mielőbb fel akar készíteni az üzleti életre. Tudod, hogy majd át akarja adni nekem a cég irányítását. Jól vagyok. Nem lesz baj. Amúgy is Lórienbe megyek. Majd Haldír segít. Ő egy távoli barátom Lórienben. Sajnos csak ritkán tudunk találkozni, legtöbbször ilyen alkalmakkor. Így csak telefonon tudunk beszélni - mondta Aragornnak, hogy tudja, kiről volt szó.
- Oké, te tudod. Mikor indulsz?
- Ma este. Holnapra már ott kell lennem.

Mikor látta, hogy Tauriel csüggedten mered maga elé, szorosan megölelte.

- Nem lesz baj. Meglásd, hamar elrepül ez az egy hét. És mikor visszajövök, jól megünnepeljük a szülinapod. Mit szólsz?
- Rendben - mosolyodott el végre boldogan.

Legolas is hasonlóan tett, látva, hogy fel tudta vidítani párját.

Aragorn is csak mosollyal az arcán nézte barátait - mert már Taurielt is a barátjának tartotta, és örült, hogy ilyen boldogok együtt. Csak egyetérteni tudott Arwennel, azzal amit velük kapcsolatban mondott.

- Nekem most mennek kell. Még el kell intéznem pár fontos dolgot az indulás előtt, és még össze is kell pakolnom.
- Persze. Megértjük. Menj csak. Nekem is mennem kell. Nyitási idő van - nézett rá órájára, ami fél nyolcat mutatott.

Mindhárman felálltak a padról, - amire időközben leültek - majd elhagyták a rétet. Ki-ki ment a maga dolgára. Legolas az említett előkészületek elintézésére, Aragorn kinyitni a boltját, Tauriel is ment dolgozni az általános iskolába. Nagyon szerette a gyerekeket.

- Nem akarsz bekukkantani a boltomba? - kérdezte a lánytól, mikor az utca elé érkeztek, és elváltak Legolastól. - Még van negyed órád becsengetésig.
- Nem, nem. Sajnálom, de most nem alkalmas. Majd később, Legolassal. Most amúgyis sok dolgom van az iskolában.
- Megértem. Jó tanítást, és remélem, a gyerekek engedelmesek és kedvesek veled.
- Ó, nagyon. Persze rosszalkodnak is néha, de összességében aranyosak és sose tudok sokáig haragudni rájuk. Amúgyis csak másodikosok.
- Értem. A gyerekek ebben a korban igen aktívak.
- Ez igaz. Akkor szia. Kívánom, hogy sok vendéged legyen ma is.
- Köszönöm.
- Aztán egyszer majd nézz be hozzánk, Arwen már nagyon hiányol - kacsintott rá.
- Tényleg?
- Nem mondta, de láttam rajta. Ahogyan mesélt rólad és a találkozásotokról, illetve a nyakláncról, nekem egyből lejött, hogy kedvel téged.

Aragorn alig láthatóan, nem túl férfias módon, elpirult.

- Nem is tudom. A harmadik szint nem az én közegem.
- Értem. De azért gondold meg. De végső soron Arwen is lejöhet, de biztos vagyok benne, hogy szívesen megmutatná hol lakik, és milyen a harmadik szint.
- Rendben, gondolkodom rajta. Ígérem.

Végül integetve köszöntek el egymástól, majd Aragorn elindult kinyitni a boltját.

Azt szeretném megjegyezni, hogy Legolas és Tauriel a filmekben erdő tündék, akik főként íjakkal és nyilakkal harcolnak. És ezt valamiképpen meg szerettem volna jeleníteni ebben a világban is. Remélem sikerült. :)