A barátság színei

12. fejezet

Aragorn teljesen ledöbbent a hallottaktól. Nem tudta elképzelni, hogy Gimli így viselkedjen valakivel, mégha az illető egy idegen is. De aztán jobban belegondolva rájött, hogy a történetnek van egy másik oldala is. Nem könnyű levetkőzni a külső benyomásokat és a tapasztaltakat.

- Értem. Örülök, hogy végül félre tudták tenni az előítéleteiket, illetve a nézeteltéréseiket.
- Nem is rázták meg a hallottak? - csodálkozott el Gimli.
- De igen. Nagyon ledöbbentett. Viszont rájöttem, hogy a történetnek két oldala van.
- Igen. De megtanultam a leckét. Ahogy egy könyvet sem lehet megítélni a borítója alapján, úgy egy emberről sem ítélhetek rögtön pletyka vagy előítéletek alapján. Legolassal való találkozásom óta a harmadik szinten lakókat is előbb mindig megismerem, aztán alkotok róluk véleményt.

Még körülbelül egy órát beszélgettek, miközben a háttérben halkan szólt a zene. Jól érezték magukat egymás társaságában, és sokat nevettek, főleg a fiúk viccein, illetve vicces jeleneteiken.

- Aragorn, - súgott oda barátjának Legolas -  elhoztad?
- Természetesen. Elérkezett a pillanat? - kérdezte izgatottan.
- Igen.

Miután Aragorn átadta a kis dobozkát Legolasnak, egy kis figyelmet kérve közelebb húzta magához szerelmét.

- Tauriel - kezdte, miközben letérdelt.

Tauriel a szája elé kapta a kezét, és már közel állt a síráshoz, ugyanis sejtette, Legolas mit szeretne.

- Nagyon szeretlek, és érzem, hogy te vagy a tökéletes társam az életben. Mondd, hozzám jössz feleségül? - kérdezte, és kinyitotta a kis dobozkát.

A dobozban egy gyönyörű szép ezüst gyűrű volt, tetején egy kis kövecskével. Nem túl hivalkodó, pont tökéletes volt Tauriel számára. Legolas tudta, milyen gyűrűnek örülne barátnője.

A lány először csak bólogatott, miközben a szeméből csak úgy záporoztak az örömkönnyek.

- Igen - ugrott párja - most már vőlegénye - nyakába.

Miután elengedték egymást, Legolas felhúzta szerelme ujjára a gyűrűt, aki ámulva nézegette az ékszert.

Barátaik meghatódva figyelték a jelenetet. Arwen szintén sírva fakadt, az unokatestvérek csendben mosolyogtak, Gimli is csendesen vigyorgott, miközben próbálta visszatartani a könnyeit. Sejtette, hogy  barátja készül valamire. Úgy érezte, ők ketten tényleg nagyszerű párt alkotnak, és egymáshoz tartoznak. Örült barátai örömének.

Végül olyan kilenc órakor mindenki elhagyta a lakást, csak Arwen és Aragorn maradtak. A lány szerint édesapja hamarosan hazaér, és be szeretné mutatni a férfit neki. Aragorn kissé feszengve ült a kanapén. Mikor Arwen ezt észrevette, szorosan hozzábújt, és nyugtatgatni kezdte, hogy biztos el fogja fogadni a kapcsolatukat.

Hamarosan megérkezett a férfi, és meglepve vette észre, hogy nemcsak lánya volt jelen, hanem Aragorn is. Úgy tudta, lánya barátai már hazamentek.

- Sziasztok.
- Szia, apa. Be szeretném mutatni neked Aragornt.
- Á. Szóval te vagy Aragorn. A lányom már sokat mesélt rólad.
- Tényleg?
- Igen. És csupa jót. Tényleg nagyon szeret téged.

Aragorn érezte, hogy ez nem csak egy ténymegállapítás volt.

- Ennek igazán örülök. Én is nagyon szeretem őt.
- Gyere, beszélgessünk egy kicsit, ha nem vagy túl fáradt hozzá.
- Nem, nem vagyok még annyira fáradt, nyugodtan beszélhetünk.

A két férfi elvonult a konyhába. Aragorn futólag rápillantott Arwenre, aki egy bátorító mosolyt küldött a férfinak, aki ettől egy kicsit megnyugodott.