A barátság színei

15. fejezet

A hétvégén Aragorn és Arwen ugyanabba a kávézóba beszéltek meg egy találkozót, mint néhány napja Gimlivel.

Örömmel arcukon köszöntek egymásnak, majd megfogták egymás kezét, és így sétáltak be az ajtón. Akik rájuk néztek, tudhatták mennyire is szeretik egymást. Leültek az egyik asztalhoz, majd rendeltek egy-egy kávét.

Először Arwen mesélt a napjáról, hetéről. Mondta, hogy Tauriellel néha beszéltek egymással telefonon, és hallani lehetett a hangján, menyire boldog, és nagyon jól érzi magát Legolassal. Illetve mesélt még az üzletről is. Azt mondta, nagyon elfoglalt volt a napokban emiatt, de minden percét élvezte. Most, hogy Legolas nem tartózkodott a városban, őt, mint a Greenleaf cég partnerét bízták meg azzal, hogy közvetítsen a már meglévő vásárlók és a két cég között. De azt is mondta, hogy az apja és Thranduil is néha besegített neki, bár ők is elfoglaltak a leendő vevőkkel való tárgyalás miatt. Meg ott van még a többi alkalmazott is, ők is segítségére voltak a lánynak.

Aragorn is mesélte, hogy telefonált neki Legolas, és az ő hangja is nagyon örömteli volt. Legolas ugyan nem mondta, de Aragorn biztos volt benne, hogy nemcsak amiatt, mert felejthetetlen két hetet tölthet el párjával, hanem mert a szülővárosában lehet. A boltjában is nagy volt a forgalom a héten, szinte minden órában jött egy-egy vevő, és mindenki csak dicsérte az áruit.

Ezután egy kicsit arról kérdezték egymást, hogy mi a másik kedvenc könyve, filmje. Milyen zenéket hallgat, van-e kedvenc dala, előadója. Ugyan ezekről mind beszélgettek már, és sok mindent megtudtak egymásról ezekkel kapcsolatban. Viszont, mint minden ilyen beszélgetésnél, most is tudtak meg új dolgokat. Rengeteg közös pontot találtak, de volt néhány, amiben nem értettek egyet egymással, ilyenkor egy kis barátságos vita alakult ki közöttük. Most a kedvenc film volt terítéken. Igazából egyikőjüknek sincs kifejezetten kedvenc filmje, maximum, amit egy kicsit jobban kedvelnek, mint a többit, amiket láttak. Mindketten próbáltak jó érveket felsorakoztatni a saját választottjuk mellett. De most is, mint mindig, nem jutottak dűlőre, mindketten jól érveltek, így nevetve hagyták abba a vitát.

Végül rátértek barátaik esküvőjére. Már volt alkalom, hogy erről beszéltek, Gimlivel kiegészülve. Tudták, hogy nyáron szeretnék tartani, így a helyszínnel kapcsolatban már tettek lépéseket. Arwennek voltak sejtései, minek örülnének, és ezeket meg is osztotta barátjával, illetve párjával. Mindketten nagyon szeretik a természetet, így arra gondoltak, hogy olyan helyen tarthatnák, aminek a közelében van egy kis lugas vagy kisebb erdőség. Sok ilyen helyet megnéztek, és végül csak egyetlen egy helyszín jutott eszükbe, és mindhárman arra jutottak, nincs ennél jobb hely. A Bakacsinerdő. Tauriel imádja a várost, és hogy az egész egy erdő közepén van. Legolas hasonlóan érzett, ráadásul neki még a szülővarosa is. És így Thranduil is eljuthat szeretett városába, ahova már oly' régen nem tudott. Egyszerűen tökéletes volt a helyszín. A mostani beszélgetés alkalmával is végigjárták a témát, és most is a Bakacsinerdőre esett a választásuk.

- Tauriel az egyik beszélgetésünk alkalmával mesélte, hogy jártak egy tisztáson. Arra gondoltam, tarthatnánk ott.
- Szerintem ez nagyszerű ötlet. Majd akkor beszélünk a város papjával, meg talán a vezetőséggel, hogy tarthatunk-e a tisztáson esküvőt.
- Rendben, de az esküvő mindenképp a Bakacsinerdőben legyen.
- Persze. Ha nem lehet, akkor majd másik helyszínt nézünk a városban.

Eközben Legolas és Tauriel egy újabb sétára indultak az erdőbe. A mai napon is kellemesen sütött a Nap, de még mindig szükség volt egy vékonyabb dzsekire, vagy melegítő felsőre. Nem volt kimondott úticéljuk, csak élvezni szerették volna sétát a délutáni napsütésben.

A túristáknak volt kijelölt túraútvonaluk, aminek jelzéseit szigorúan be kellett tartaniuk, ugyanis az erdőnek voltak olyan részei, amik nem voltak biztonságosak az ott élő vadállatoktól, például a szarvasoktól. Viszont útközben, ha figyelmes az ember, és az állatok is elég bátrak, láthat néhány őzet. Taurielék is a szerencsések közé tartoztak, ráadásul a fenséges állatok engedték, hogy megsimogassák őket, miután óvatosan megközelítették az őzeket.

- Ez valami elképesztő volt - Tauriel szeme csak úgy csillogott.
- Igen, valóban. Mikor még itt éltünk, csak egyszer történt ilyen. De akkor nem tudtam megsimogatni őket. Nagyon félénk állatok.
- Akkor még inkább örülök, hogy most nemcsak láttuk őket, hanem meg is tudtuk simogatni őket.

Néhány kilométer után egy nagyobb tisztásra érkeztek, amit hatalmas lombhullató, illetve fenyőfák vettek körbe. A közepén pedig egy magas, fából készült kilátó helyezkedett el. Legolasék úgy döntöttek, felmennek, hogy lássák, milyen messze vannak a várostól.

Mikor a tetejére értek, csodálkozva néztek körül. A kilátó egészen a fák fölé nyúlt, egészen messzire el lehetett látni. A hotel, ahol megszálltak, onnét kifejezetten aprónak tűnt, ahogyan a többi épület is. Volt, ami ki se látszott a lombok alól.

Miután elhagyták a kilátót, leültek a közelében kihelyezett padokra, hogy beszélgethessenek, mielőtt visszamennek. Beszélgetés közben elfogyasztották az uzsonnának szánt pékárukat.

Végül este fél hat körül érkeztek vissza a hotelba, ahol, miután lepakoltak, összebújva leültek az ágyra egy-egy jó könyv társaságában. Egészen fél hétig olvastak, majd lementek vacsorázni.

Vacsora után Legolas még felhívta édesapját, hogy beszámoljon a napjukról, ugyan eddig minden nap beszéltek, így Thranduil tudhatta, hogy a fiatalokkal minden rendben volt, de Legolas szerette elmesélni, miket éltek át. Ezzel is sugallva, mennyire hálás neki ezért a lehetőségért, és, hogy tudassa, milyen boldogak.

- Kivel beszélték? - kérdezte kíváncsian Tauriel, miután kijött a fürdőből.
- Az apámmal. Elmeséltem a napunkat - válaszolta mosolyogva.
- Értem. És ő hogy van?
- Azt mondta, minden rendben, és Arwen nagyszerűen közvetít a kuncsaftok és a cégek között. Persze az én apám is, meg Elrond is besegít neki, meg a többi alkalmazott. Úgyhogy nincs egyedül.
- Ennek örülök. Aggódtam, hogy nem bírja majd a tempót egyedül, de ezek szerint van segítsége.
- Ne aggódj Arwen miatt, ügyes. Mindketten meg vannak vele elégedve. Van érzéke ehhez.
- Ez igaz. És még élvezi is, és ez a legfontosabb.

Miután Legolas is lefürdött, még egy kicsit olvastak, majd bebújtak az ágyba. Egy kis ideig még beszélgettek a napról, majd álomba merültek.

Nos ez egy ilyen kis rövidke rész lett, legalábbis az eddigiekhez képest, de remélem azért tetszett, és nem volt "unalmas". :)