A barátság színei

17. fejezet

Az elkövetkező hónapok az esküvő megszervezése körül forogtak. Arwen és Gimli felesége, a férfiak hathatós segítségével, nagyon szívesen elvállalták ezt a feladatot. Ők ketten intézték a díszítéshez szükséges elemek beszerzését. Arwen, Aragornnal, már korábban kiderítették, hogy tudják majd a tisztáson tartani az esküvőt. A pappal is sikerült beszélniük, de sajnos a pontos időpontot nem tudták megadni neki, csak azt, hogy valamikor július elején lenne. Szerencsére a pap kedves és megértő volt, így azt mondta nekik, a hónap első két hetén szabaddá teszi magát, és nem vállal el semmilyen nagyobb eseményt, csak a miséket. Arwenék ennek nagyon örültek, és hálálkodva köszöntek el a telefonban.

Ami Gimlit illeti, ő a feleségének segített az ételek összeválogatásában. A tortával kapcsolatban természetesen kikérik majd barátaik véleményét, de a többiben ők szerettek volna dönteni, hogy nekik minél kevesebb teendőjük legyen.

Elrond és Thranduil a szervezés elején sokszor rájuk nézett, hogy minden rendben megy-e, és ha kellett, besegítettek, de egy idő után már csak néha-néha kérdeztek rá, látván, hogy minden rendben van.

A helyszínről Taurielen és Legolason kívül Thranduil sem tudott, neki is meglepetésnek szánták. Arwen kifejezetten megkérte apját, ne mondja el barátjának, hol lesz az esküvő.

Amint meglett az időpont is - július 10. - rögtön szóltak a papnak, aki biztosította arról őket, hogy ott tud lenni, és a szertartás minden gond nélkül le fog zajlani.

Az időpont előtt két héttel szerencsére már minden szükséges el lett intézve, így már csak tényleg az utolsó simításokat kellett elvégezni, és leellenőrizni, hogy minden rendben van-e.

Tauriel ruhája is szerencsére időben elkészült, és csodálatosan nézett ki. Visszafogott, de pont ettől volt mégis gyönyörű. Pont ahogy Tauriel szerette, tökéletesen illett rá.

A papot is értesítették, hogy 11 óra körül fognak érkezni, a férfi pedig megnyugtatta őket, hogy addigra mindent előkészít a tisztáson, és majd az anyakönyvvezető is oda fog menni.

Az esküvő napján mind Tauriel, mind Legolas nagyon izgatottak voltak, szinte semmit nem aludtak az előtte lévő éjszakán. Helyette majdnem az egészet végigbeszélgették. Ennek ellenére egyikük sem volt fáradt másnap, hisz ez volt életük egyik legszebb napja.

Készülődéskor Tauriel Arwenéknél öltözött át, mondván, a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt az esküvő előtt. A lány annyira izgatott volt, hogy barátnőjének többször is rá kellett szólnia, hogy maradjon nyugton, különben nem tudja megcsinálni a haját. Legolast pedig Gimli és Aragorn nyugtatgatta. Ő sem volt jobb idegi állapotban, mint kedvese. Végül mindketten megnyugodtak, mikor arra gondoltak, hogy hamarosan nemcsak egy pár lesznek, hanem férj és feleség. A házasság gondolata mindkettejüket kissé idegessé, izgatottá tette, de ennek a végkimenetele szinte rögtön megnyugtatta őket.

Pontban fél hétkor indultak, hogy időben oda tudjanak érni. Legolast és édesapját Elrond vitte ki a kocsijával, Taurielt és Arwent pedig Gimli. Pippin és Trufa pedig külön kocsival mentek. Az út megközelítőleg két és fél órás volt, ami közben a pár néhányszor megkérdezte, hova mennek, és egyszer, még indulás előtt, Thranduil is rákérdezett, de akik tudták, nem mondták meg.

Mikor ismerős terepre érkeztek, Thranduil szeme elkerekedett döbbenetében. Legolas már majdnem megkérdezte, mi a baj, mikor ő is rájött, hova mennek. Ahogyan egyre közelebb értek a városhoz, Thranduil arcán egyre több érzelem volt fellelhető. A tekintete egyszerűen leírhatatlan volt. Amikor Legolasék átadták neki a plüsst, a tekintete rögtön ellágyult, és finoman elmosolyodott. De most sokkal több és összetettebb érzelmeket mutatott meg, ami az ő esetében ritka alkalom volt.

- Látod, fiam? - kérdezte. - Mondtam, hogy lesz lehetőségünk együtt is visszajönni - mosolygott rá fiára.
- Igen, igazad lett.
- És ráadásul egy ilyen gyönyörű esemény végett.

Legolas csak meghatódva nézett apjára. Elrond pedig belül örült barátja - és fia - örömének.

Az út további része csendben telt, miközben Legolas azon töprengett, Tauriel vajon hogyan reagált, mikor rájött, hova mennek. Meglepődöttsége - és biztosra vette, hogy párjának is - csak még nagyobb lett, mikor a város előtti parkolótól egészen a tisztásig sétáltak, ami nem is volt olyan hosszú út, mint ahogy azt elsőre gondolta. Tauriellel pedig direkt távolabb álltak meg, hogy Legolas véletlenül se lássa meg az arát, az anyakönyvvezető előtt persze ez elkerülhetetlen lesz, visztont rögtön utána lesz a papi szertartás.

Mikor Legolas meglátta menyasszonyát, először megcsodálta, milyen gyönyörű is a fiatal nő az esküvői ruhában, majd mikor közelebb ért, rögtön lágy puszit adott arcára, és a fülébe súgott:

- Gyönyörű vagy.
- Köszönöm - pirult el azonnal.

Miután megtörtént az aláírás, mind a pár, mind a tanúk részéről, jöhetett a papi esküvő. Taurielt - szülei elhunyta miatt - Elrond kísérte a vőlegény mellé.

Az egész szertartás egyszerűen gyönyörű volt, és mikor Legolas édesapja, mint fia tanúja, a megfelelő időben átadta a boldogságtól ragyogó párnak a gyűrűket, és felhúzták azt egymás ujjára, mindenki meghatódva nézte őket.

Legolas és Tauriel egy gyengéd hitvesi csókkal pecsételte meg közös életük kezdetét.

Tauriel átvette a felé nyújtott csokrot, majd szembe állva barátaival és azok családtagjaival, eldobta azt, miközben odakiáltott barátnőjének.

- Arwen! Kapd el!

Erre a lány a hang irányába kapta a fejét, majd elkapta a csokrot. Mikor rájött, mit is jelképez ez, elpirult, majd egymásra mosolyogtak Aragornnal, aki szintén kissé elpirult.

Miután gratulált Taurielnek és Legolasnak, végigtekintett barátain. Először Legolason, az első barátján Minas Tirithben, majd Gimlin, akivel a boltjában találkoztak, mikor alapanyagot hozott neki, és végül nemcsak alapanyagbeszerzője, de barátja is lett. Végül, Taurielen, és az őt ölelő Arwenen, akiket Legolas mutatott be neki. De ott volt Pippin és Trufa is, akik a legjobb és legfinomabb süteményeket és pékárukat készítik a második körzetben, valamint Thranduilon és Elrondon is megállapodott a tekintete.

Ők voltak az új családja. Aragorn, miután édesapja is meghalt, úgy érezte, egyedül maradt, és ez neki tökéletesen meg is felelt.

De mióta találkozott velük, akik most örömmel arcukon gratulálnak az ifjú pár boldogságának, új érzés kerítette hatalmába: most, hogy ismeri őket, ha újra egyedül lenne, bánná, ha a barátai nem lennének vele.

Már nem folytatta vándor életét, hanem - még korábban - véglegesen beköltözött a városba, és cseppet sem bánta meg ezt a döntését.

Viszont néha volt, hogy el kellett mennie akár napokra vagy hetekre egy-egy megrendelés miatt, ugyanis mostanra már több városban is hallottak róla, és árui kiváló minőségéről. Illetve, mikor még vándorként élt, sok helyen megfordult, és az emberek nem felejtették el őt, ilyen sok idő után sem, így régi ügyfelektől is újra kapott rendelést. Ezek miatt sokáig kellett távol lennie barátaitól, amit nehéz szívvel tett meg.

Ezek ellenére Aragorn tudta, hogy vannak, akik hazavárják, és van, hova hazamennie, mert már nem volt egyedül, és voltak barátai.

Vége

Nos, idáig is eljutottunk, hogy vége lett a sztorinak. Én nagyon élveztem az írását, és remélem ti is az olvasását. :)

Valamint, remélem, hogy minden szálat sikerült (jól) lezárnom, és senkiben sincs hiányérzet. Szerintem így kerek ez a történet. :)