A barátság színei

14. fejezet

Aragorn pontban fél hétkor ott várta barátját a második és az első szintet összekötő lépcsősornál. Nem kellett sokat várnia, pár perc múlva meg is érkezett a férfi.

- Jó estét, barátom - köszönt Gimli.
- Ön... neked is - fogtak kezet mosolyogva.
- Gyere, mutatom az utat.

Nem kellett sokat gyalogolniuk, ugyanis csak a "Kereskedők utcájáig" kellett menniük, de ahelyett, hogy jobbra kanyarodtak volna, amerre Aragorn boltja is volt, balra fordultak. Itt is volt néhány kereskedés, de zömében kávé- és teaházak voltak, valamint néhol egy-egy cukrászda is helyet kapott. Aragorn már sokszor látta az utcának ezt a részét, de tüzetesebben még egyszer sem nézte meg, így alaposan szemügyre vette az épületeket. Első benyomása az volt, hogy ez a környék nagyon barátságos. Meleg színekkel hívogatja a járókelőket. A boltok és kávé-, valamint teaházak ajtaja mellé kirakott táblán is a kínálatok mellett valamilyen helyes, aranyos kis rajz is volt, ami az adott helyre jellemző.

Gimli az egyik bal oldali kávézóba vezette. Leültek az egyik asztalhoz, majd a hozzájuk kiérkező pincértől rendeltek egy-egy kávét, - az esti időpontot figyelembe véve - ami a gyengébbik fajtából való volt.

- Mit szeretnél tudni? - kérdezte Gimli, néhány korty után.
- Hm - gondolkodott el. - Úgy tudom, hogy az ács munkán belül is vannak úgymond specializációk. Például, van aki asztalt, széket készít, van aki a házhoz vagy egyéb más épülethez készít gerendát és még sok hasonló ilyen alcsoportja van a szakmának, igaz?
- Így van.
- És mi a te specializációd?
- Én főként házakhoz készítek állványzatot, tartóoszlopokat, illetve tetőgerendát. De ha a megrendelő szeretne mást is, akkor nagyon szívesen elvállalom, ha megtudom csinálni.
- Értem. És hogy választod ki, hogy melyik fa illik az adott rendeléshez? Mi alapján választod ki, hogy melyik fajta a legalkalmasabb a felhasználáshoz?
- Ezt már az iskolában megtanították nekünk. Ez volt az első lecke. Mielőtt bármi másról tanultunk volna, ezt kellett jól az eszünkbe vésni. Rengetegszer kikérdeztek minket belőle, és ha csak egyet is elrontottál, nem mehettél tovább az anyaggal, vagy nem mehettél gyakorlatra. Persze megvolt a tematika, amit a tanárok be is tartottak, de voltak olyan tantárgyak, amik erősen ráépültek erre az ismeretre. Nyilván nem mehettél tovább ezekre a tantárgyakra, ha nem tudod a fafajták felhasználását, gyakorlatra meg aztán pláne nem. De később, miután elvégezted a szakiskolát, és mehettél gyakornoknak, akkor is az volt a mester úgymond próbája, hogy a kezünkbe adott egy darab fát, és meg kellett mondani, milyen fajta, és miket lehet belőle készíteni. Nem mondom, hogy elsőre ráéreztem volna, de nem voltam reménytelen. Hamar belejöttem. Most pedig már én is egy mester vagyok - mondta.
- Értem. Ez lenyűgöző - mondta Aragorn ámulva. - Én az apámtól tanultam meg, hogy melyik fajtából, milyen alakzatot a legszebb kifaragni, melyik könnyen megmunkálható és melyik nehezebben. Melyikhez milyen eszközöket kell használni. Az apám úgy mesélte, hogy apáról fiúra szállt ez a mesterség, ha pedig nem született fiú, akkor más férfi családtagnak adták tovább.
- Ez is érdekes, de szerintem valamelyik ősöd szakszerűen foglalkozott a fákkal. Például ács volt.
- Lehet, nekem nem mondtak ilyet. A nagyszüleim kiskoromban meghaltak, alig emlékszem rájuk, de a történeteik élénken megmaradtak bennem, és nem emlékszem, hogy meséltek volna ilyenekről.
- Értem.
- És, mondd. Honnan szerzitek be a fát? Van egy törzshelyetek?
- Ami azt illeti van, de először mindig keresünk két-három erős fát, aminek sok ága van, így nem kell olyan sok fát kivágnunk, és sokáig nem kell vágnunk, így valamennyire tud "regenerálódni" az erdő.

- Értem. Ez egy szép gondolat, hogy nem akarsz feleslegesen sok fát kivágni.
- Viszont, mikor még csak gyakornok voltam, máshol is körülnéztünk, nem csak a mester törzshelyén. Többek között a Bakacsinerdőben is. De ne mondd el Legolaséknak, légy szíves - kérte.
- Tényleg voltatok ott? És miért ne mondjam el?
- Mert nem csak nézegettük a fákat. A város akkori polgármesterével már hetekkel az odautazásunk előtt tárgyaltunk, hogy kivághatunk-e néhány fát, ugyanis hallottuk, milyen erősek ezek, engedélyt adott rá. Amikor megérkeztünk, az egész helyet gyönyörűnek találtam. A fákat meg lélegzetelállítónak. Szakszemmel is, meg magánemberként is. Sajnáltam, mikor kivágtunk belőlük. De szerencsére nagyon ritkán mentünk el oda. A gyakornokságom alatt csak ez egyszer, mióta mester vagyok, soha.
- Értem. És nem mondom el Legolaséknak.
- Köszönöm - könnyebbült meg.

Még egy fél órát beszélgettek, majd hazaindultak. Az első és második szintet összekötő lépcsőnél váltak el. Aragorn még mindig az elsőn lakott, de már nem azért, mert nem volt pénze egy másodikon lévő lakáshoz, hanem mert már megszokta jelenlegi lakhelyét, és a szomszédokkal is jól kijött.

Tauriel és Legolas másnap reggel korán felkeltek, hogy a megbeszéltek szerint hamar el tudjanak indulni egy kicsit sétálni a környéken. A lány leginkább az erdőre volt kíváncsi.

Indulás előtt betértek egy pékségbe, és vettek néhány pékárut reggelire. Először a kis hotelt járták körbe, a képek alapján az épület mögött egy gyönyörű kert helyezkedett el. Legolas ugyan itt nőtt fel, de azért ő sem ismert még minden zugot a városban, így mindketten ámulva nézték a meghitt kertet. Balra egy kis lugas volt látható csodaszép - már most - zöldellő lombokkal. A füves területek között fehér kavicsúton lehetett bejárni a kertet.

Nyolc óra környékén már az erdő egyik részének belsejében sétáltak. Mivel a rengeteg hatalmas területen helyezkedik el, így most csak egy részét tudják bejárni, de Legolas megígérte párjának, hogy itt tartózkodásuk ideje alatt minden nap sétálnak az erdő más-más területein.

Tauriel vidáman sétálgatott a zöld lombok alatt, párjával az oldalán. Csodálkozott, hogy a cudar tél után ilyen hamar újra zöldbe borult a táj. A reggeli Nap sugarai itt-ott átszöktek a levelek és ágak között, így érdekes mintát létrehozva a levelek árnyékaival. Legolas szerint az erdő ősszel a legszebb, mikor a levelek sárgán, sárgás-barnán csillognak az őszi Nap alatt. Talpuk alatt a már lehullott levelekkel. Az összhatás pedig olyan, mintha egy aranyerdőben sétálnának. De Tauriel megnyugtatta, hogy neki így is nagyon tetszik az erdő.

Kilenc óra lehetett, mikor megálltak egy kisebb réten, és leültek egy padra, hogy megreggelizzenek. A Napsugarak akadály nélkül jutottak el a tisztásra, ahol a gyerekek önfeledten szaladgáltak, játszottak egymással, szüleik felügyelete mellett.

Ezután még néhány órát sétáltak az erdőben, végül dél-fél egy körül értek vissza. Lerakták csomagjaikat a szobájukban, majd egy kis felfrissülés után elmentek ebédelni. Kettő óra felé találtak is egy hangulatos éttermet, amit Legolas ismert is, de még nem járt itt. Mindketten rendeltek maguknak levest is és valamilyen könnyed főételt. Étkezés közben a mai túrájukról beszélgettek. Taurielnek nagyon tetszett minden, a legjobban természetesen az erdő levelei alatt való sétálás. De tetszett neki a hotel hátsókertje is.

Fizetés után visszaindultak a hotelhez, így újra elsétálva a vízesés előtt, ami felé Tauriel újfent kinyújtotta  a kezét, mint minden alkalommal, amikor elsétáltak előtte. Legolas csak mosolyogni tudott ezen.

Tauriel csodálkozva nézett Legolasra, mikor az finoman elkezdte húzni balra.

- Gyere, sétáljunk egy kicsit még a kertben. Ma különösen jó idő van, ahhoz képest, hogy alig köszöntött be a tavasz - mondta mosolyogva.
- Rendben - csillant fel a szeme.

Csendben sétáltak egymás mellett, élvezve a csendet, a hely varázsát, miközben hallgatták a madarak énekét, és a kavicsok ropogását a talpuk alatt.

Kicsit később, még vacsora előtt - olyan fél hétkor - lementek a medence részre, ahol egy oldalsó medencében lazították ki izmaikat, és élvezték a besütő Napsugarakat, amik a hatalmas üvegkupolán át jutottak a medencébe. A medence félkör alakú volt, és semmiféle wellness, és egyéb szórakoztatási elem nem volt benne. Itt az ember tényleg meg tudott nyugodni, távol a hangoskodva játszó gyerekektől és távol a wellnesselemektől, amik hangos vízcsobogást eredményeztek, mint például a vízmasszázs ágyak és zuhanyrózsák.

Fél nyolckor, felfrissülve ültek be az étkezdébe, hogy elfogyasszanak egy könnyed, de finom vacsorát. Majd fent a szobájukban nézték a vízesést. A víz csak úgy csillogott a sötét miatt már felkapcsolt lámpák fényében.

Este pedig ugyanúgy összebújva aludtak el, mint előző éjjel.