A barátság színei

10. fejezet

Ugyanaznap délelőtt Aragorn szokásához híven korán felébredt, és a felkelő Nap sugarait csodálva sétált a kis eldugott íjászpálya felé, holott tudta, hogy valószínűleg egyik barátja sem lesz ott.

Átbújt a boltív alatt, és körbefordult a réten. Ilyen színeket még nem látott ezen a helyen. Minden fűszálon, illetve az azokon lévő harmaton megcsillantak a Nap sugarai. A mezőt még a reggeli enyhe, alig látható köd uralta. Ezek összhatása pedig teljesen a hatása alá vonta Aragorn-t. Pár percig még ott álldogált, lehelete meglátszott a téli hidegben. Mikor úgy érezte, teljesen magába szívta a hely varázsát, kisétált.

Ezután egy kicsit körülnézett a piacon, magában azon gondolkodva, hogy híján van-e valaminek. Végül csak néhány szerszámot vett, amik, emlékezete szerint, eléggé elkoptak ahhoz, hogy rendesen, baleset mentesen lehessen használni.

Felsétálva a második szintre vezető lépcsőn, betért Trufa és Pippin boltjába, amit Fresh&Sweet-nek hívtak, ezzel utalva a pékségre és a cukrászdára is. Az ajtó feletti csengő - ebben a csendben - hangos csilingeléssel adta a két bolttulajdonos tudtára, vendég érkezett. Az épületben, tekintettel a korai időpontra, senki sem volt. A falak kellemes faburkolattal, és meleggel hívogatta az üvegablakon betekintő járókelőket. Az ajtóval szemben, a megszokott módon volt a mini cukrászda pultja, rögtön az ajtó mellett, balra volt a pékség kínálata. Aragorn úgy döntött, most mindkét részlegről vásárol árut.

- Jó reggelt - köszöntötte őket Aragorn.
- Szia - köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. Mi a ma reggeli kínálat? - fordult először Trufához.
- Nézz szét bátran. Még alig volt vásárlónk ebben a korai órában. Csak az olyan korán kelők, mint te, képesek ilyenkor bármit is csinálni. Így hát mindenből van bőven.

Aragorn végigsétált az üveggel fedett pult előtt, majd miután mindent szemrevételezett, visszament a muffinokhoz. Ott is elidőzött egy kicsit, ugyanis volt háromféle is: csokis, sima tésztás, cukorreszelékkel a tetején és gyümölcsös.

- Két darab muffint szeretnék. Egy csokisat, és egy gyümölcsöset.
- Máris adom. Mehet egy zacskóban? - kérdezte, miközben egy fogócsipesszel kiszedte a csokisat.
- Igen, mehet.
- Rendben - majd a másikat is belerakta ugyanabba a zacskóba.
- Köszönöm.
- Szívesen.

Ezután átsétált Pippinhez, aki nagy mosollyal az arcán várta őt.

- Már azt hittem, most sem jössz.
- Ne haragudj. Most viszont az egyik barátomnak szeretnék süteményt venni.
- Csak nem Taurielnek lesz?
- De igen - csodálkozott el Aragorn. Semmi olyat nem mondott, amivel utalt volna arra, kinek szánja a süteményt. - Ismered?
- Mindketten jól ismerjük őt. Már régóta innét veszi a süteményeket.
- Értem. Akkor esetleg Legolast is ismeritek?
- Hogyne. Amióta csak ismerjük őket, egy párt alkotnak. Szinte mindig együtt jönnek.
- Kivéve persze most - kiáltott át Trufa. - Ma lesz Tauriel születésnapi partija.
- Trufa, ne kiáltsd át az egész boltot. A többi vendég nem örülne neki - szavainak teljesen ellent mondott a hangereje.

Aragorn erre a gondolatra felnevetett.

- Hagyd csak, most nincs rajtam kívül itt senki. Szerintem, ha lennének, nem kiabálna.
- Igaz-igaz. Nos, mit szeretnél venni? - tért hirtelen vissza az eredeti témára.
- Hm - gondolkodott el, nem tudta, mit szeret Tauriel.
- Tauriel kedvence a Mozart - szólalt meg hirtelen Pippin. - De szerintem Legolas is azt vesz neki. Viszont a másik nagy kedvence azok a kicsi mousse tortácskák - mutatott a kirakatban a körülbelül 10 centi magas henger alakú süteményekre. Volt eperkrémmel töltött, epres tükörmázzal leöntött sütemény, tetején egy szép eperrel és csokis-málnás, csokis tükörmázzal, aminek szintén volt egy málna a tetején.