A barátság színei

8. fejezet

Aragorn ma korábban zárta be boltját, hogy készülődni tudjon az Arwennel való találkozóra. Még előző alkalommal megbeszéltek egy második randevút. Ezt már nem lehetett sima találkozónak nevezni, mindkettejük tudta ezt. A tervek szerint a harmadik szintre vezető lépcső előtt találkoztak. Arwen egy egyszerű, mégis szép blúz- farmernadrág kombinációt viselt, félig kigombolt télikabáttal. Aragorn is csak egy inget és egy farmert vett fel, szintén télikabáttal. Hiszen már egy hónap sincs és beköszönt a tél.

- Szia - köszöntötte a lányt mosolyogva. - Csodásan festesz ebben a blúzban.
- Ó. Köszönöm - válaszolta elpirultan.
- Mehetünk?
- Igen.

Az egyik régi építményt tervezték megnézni, bár voltak részei, amik már leomlottak, de még így is sikerült egy szép múzeummá átalakítani. Belépőjegy fejében bárki megnézhette és idegenvezetést is lehetett kérni. A régmúlt történelemre szakosodott vezetők szívesen osztották meg tudásukat az arra kíváncsi emberekkel.

Mikor Arwen és Aragorn odaért a múzeumhoz nagyobb tömeg várt rájuk, mint gondolták. Egyrészt az is meglepte őket, hogy a kései idő ellenére is sokan a bejárat, illetve a pénztár előtt tolongtak. Másrészt az is, hogy ennyi mindenkit érdekel az ilyen régi, ezer éves történések és tárgyak, festmények. Láttak tinédzsereket, családokat, fiatal párokat, mint ők maguk, és idősebbeket is.

- Szerencsére mi előbb már megvettük a jegyeket.
- Igen. És idegenvezetést is tudtunk szerezni.
- Ami fél óra múlva indul is - nézett rá órájára Aragorn.

Azt a fél órát pedig beszélgetéssel töltötték el. Aragorn mesélt arról, mennyire is érdeklik őt a régi írások. Nagyon érdekesnek tartotta, hogy az először irka-firkának tűnő írások a végén mégis értelmes szöveggé álltak össze. Amikor az apjával - és később már magában - járta az országot mindig elcsodálkozott azon, hogy az országban mennyi különböző nyelven beszélnek az emberek. Amikor kicsi volt, sokat sündörgött a lakosok között, és minél több szót próbált megérteni a beszédükből. Egy idő után az embereknek feltűnt, hogy a körülbelül 10 éves, ismeretlen fiúcska nemcsak céltalanul bolyong a faluban, vagy éppen városban, hanem figyel is. Ezért az emberek elkezdtek néhány egyszerű szót megtanítani neki. Mikor idősebb lett sem felejtette el ezeket, és elkezdte kutatni a különböző nyelvcsaládokat, így akadt rá a régi, ezer évvel ezelőtti nyelvre és írásra. Ezzel egyetemben a történelem is nagyon megtetszett neki. Mikor már annyi idős volt, hogy az apja egyedül is elengedte, szabadidejében a helységek könyvtárában tanulmányozta a történelmet.

Arwen pedig elmondta, hogy nemcsak az üzletkötésről és más, a cégük irányításához szükséges tudásról, de a történelemről is tanult. Őt is teljesen behálózta a régmúlt. Főleg a különböző kultúrák tetszettek meg neki. Otthon a szabadidejében elkezdte ezeket a gyakorlatba is átvinni. Régi ételek főzésével kezdte, de nemigazán boldogult velük, pedig nem tartja magát rossz szakácsnak. Így hát áttért a kelmék világára. A varrás is kifejezetten tetszett neki. Nevetve tette hozzá, hogy az már jobban ment, mint a régi ételek megfőzése, de ezt is csak hébe-hóba csinálta. Ami igazán magábaszippantotta, és azóta sem engedte el, azok az ékszerek voltak. Most mondhatnánk azt, hogy a nők és az ékszerek kéz a kézben járnak. De Arwen esetében ez is más volt, mint annyi minden más. Ő sokkal inkább tervezni szeretett ékszereket semmint gyűjteni, vagy viselni. Aragorn rögtön lecsapott a lehetőségre, és felajánlotta, hogy valamikor, ha az ideje engedi, keresse fel, és együtt dolgozhatnak majd egy ékszeren. Arwen is rögtön belelkesült az ötlettől, és boldogan mondott igent az ajánlatra.

A további beszélgetésnek az idegenvezető megérkezése vetett véget.

A férfi belekiáltott a hangosbemondójába, hogy mindenki jól hallja őt, miközben másik kezében egy sárga zászlót tartott a magasba.