A barátság színei

7. fejezet

Harmadnap Legolas és Haldír izgatottan ébredtek, majd ugyan ebben a hangulatban töltötték el a délelőttöt. Ma fogják a potenciális vevők elé tárni a terméküket. Mindent a legnagyobb rendben akartak tudni. Ebédidőre már minden előkészületet megtettek. Gyorsan elfogyasztották az ebédet, miközben a prezentációról és annak lebonyolításáról tanácskoztak. A vevők délután két óra tájban fognak megérkezni. Egyszerre két cég képviselői is tiszteletüket teszik. Körülbelül öt-hat emberre számíthatnak. Hamar eljött ez az idő. Amennyire idegeskedtek az ügy kapcsán, most ugyanannyira higgadtak. Mindketten nagy levegőt vettek az iroda ajtaja előtt, és teljesen átszellemültek. Mindketten rendelkeztek elég tapasztalattal ilyen téren, hogy kellően tudjanak levezetni egy ilyen tárgyalást.

Aragorn, miután szokásosan találkozott Tauriellel az íjászpályán, rögtön ment kinyitni boltját. Útközben végig a Tauriellel folytatott beszélgetés járt a fejében. A lány most már igen határozottan ajánlotta neki, hogy találkozzon Arwennel, és töltsön el a lánnyal egy napot, és ismerkedjenek meg jobban egymással. Tauriel szerint barátnője érdeklődött iránta, jobban, mint egy barát felé. Aragornnak be kellett vallania, hogy neki is tetszett a lány.

Talán tényleg találkozhatnék vele - gondolta magában. - Zárás után felhívom.

Ma kivételesen nem jöttek hozzá olyan sokan. Amit a férfi nem is bánt annyira. Ugyanis szeretett volna elmélkedni azon, hogyan kérje meg a lányt, hogy találkozzanak, illetve, hogy miről beszélgessenek. Nem töltöttek el túl sok időt egymás társaságában ahhoz, hogy tudja, miről érdemes beszélgetniük. Van-e egyáltalán közös témájuk.

Egyelőre felhívom. Ha igent mond, majd utána is ráérek ezen gondolkodni. Majd kialakul - így elmélkedett magában. A gondolatai közül az ajtó fölé szerelt kis csengő ébresztette fel.

- Jó napot kívánunk - köszönt a fiatal ember társa helyett is.
- Jó napot. Miben segíthetek?
- Az az igazság, hogy a barátomnak - mutatott rá a másik férfire, aki köszönt megjöttükkor - illetve annak feleségének holnap lesz a házassági évfordulója, és arra gondoltunk, hogy benézünk magához. Sok jót hallottunk már mindenkitől. És nem csak innét. Az első szinten élők is dicsérik magát.
- Igen-igen - helyeselt a másik. - Így hát arra gondoltam, hogy idén önnél vásárolok. Ezzel is változást hozva. Nem mintha mindig ugyanazt adtam volna neki - tette hozzá gyorsan.
- Eszemben nem volt ezt feltételezni. Nézzenek körül nyugodtan. Ha valamit nem találnak, akkor nyugodtan forduljanak hozzám, megnézem, hátha van raktáron. Ha pedig nem túl időigényes, magam is elkészíthetem.
- Rendben, köszönjük.

Egy darabig csendben nézelődtek. Más vevő sem tért be, így Aragorn újra Arwennel való találkozásán mélázott.

- Elnézést - szólította meg valaki.
- Igen? - kapta fel gyorsan a fejét, majd látta, hogy Samu szólította meg,. - Találtak valamit? - kérdezte az előtte állótól.
- Igen. Ezt a pár fülbevalót szeretném.
- Igen. Ez egy nagyon szép darab.
- Ön csinálta?
- Ó nem. Nem én. De azért meg tudom mondani, hogy igencsak szép ékszer.
- Értem. Mennyibe kerül?
- 280 rubel lesz összesen.
- Rendben.
- Köszönöm. Egyébként a nevem Samu. Ő a barátom és üzlettársam, Frodó.
- Az enyém Aragorn. Pippinéktől már hallottam önökről. Azt mondták, jó barátok, és hogy nagyon jó öltönyöket és egyéb ruhákat készítenek. Oly annyira, hogy a harmadik szintre is van megrendelésük.
- Igen, ez így van.
- Hát akkor további szép napot, és sok sikert a továbbiakban a boltjukhoz, illetve remélem, tetszeni fog a feleségének a fülbevaló.
- Köszönjük szépen. Ne aggódjon, biztosan meg lesz elégedve vele.

A vásárlás után elköszöntek egymástól, majd távoztak a boltból. Zárásig ugyan volt még bő egy óra, de azalatt senki sem tért be a boltba. Ez idő alatt felhívta Arwent, aki szerencsére fel tudta venni, és Aragorn nagy örömére belement a találkozóba. Megbeszélték, hogy a zárás után a férfi boltja előtt fognak találkozni.

Mikor találkoztak, szorosan megölelték egymást. Egy gyors köszönés után elkezdtek sétálni az utcákon. Csak csendben, céltalanul, egymás mellett sétáltak. De ez a csend most mindkettejüknek jó érzés volt. Néha mosolyogva egymásra néztek. Aztán mikor elértek egy kis parkhoz, ott leültek egy padra ahonnét csodás kilátás nyílt a város alatt elterülő mezőre és a távolabb lévő kis erdőre. Ebben az évszakban már korán sötétedik, így a parkban lévő lámpák sorra kapcsolódtak fel. Még egy darabig csendben üldögéltek egymás mellett. Aragorn még nem igen járt erre, és a város körüli területeket sem látta még. Így legalábbis biztosan nem.

- Csodálatos, ugye? - kérdezte a lány megtörve a csendet.
- Én is pont erre gondoltam. Szeretem a természetet, de sajnos nem sok időm van kirándulni. Még erről a helyről sem tudtam, pedig itt lakok már egy ideje - nevette el a végét.
- Nos, jobb később mint soha. Én nagyon szeretem a természetet, de ugyanaz a helyzet velem is. Ezért gyakran próbálok ilyen helyeket felkeresni, és gyönyörködni a kilátásban.
- Örülök, hogy igent mondtál.
- Igazán nincs mit. Szívesen vagyok veled.
- Kicsit szeretnélek jobban megismerni, ha nincs ellenedre.
- Ugyan. Nyugodtan kérdezz csak.
- Rendben - Aragorn gondolkodott egy darabig. - Mi a foglalkozásod? Te már tudod az enyém, én is hadd tudjam a tied - mondta játékosan.

Arwen kuncogott kicsit.

- Nos. Az apámnak van egy cége. Legolasékkal vagyunk üzleti partnerek. Az elején még riválisok voltunk, de rájöttünk, hogy ez egyikünknek sem jó, így partnerek lettünk. Így hát Legolassal sokat találkoztam és hamar barátok lettünk.
- És téged is olyan szigorúan fog az apád, mint Legolast?
- Az elején még igen. De mióta betöltöttem a huszonötöt már lazábban tartja a gyeplőt. Nem korlátozza le, kivel barátkozhatok. De ennek ellenére is be kell őket mutatnom neki,  hogy tudja, tisztességesek a szándékaik.
- Értem. És te át akarod venni a céget vagy valami teljesen mást szeretnél?
- Igazság szerint nekem teljesen rendben van az, hogy át kell vennem. Nagyon is érdekel a téma, és az irány, amivel foglalkozunk. Te amúgy mindig is ezzel szerettél volna foglalkozni?
- Igen. Ebben nőttem fel. Az apám is ezt a mesterséget űzte, meg előtte az ő apja és így tovább. Amolyan családi vállalkozás. De nem bántam. Érdekelt az ilyesmi.
- Értem. Igazán nagyon ügyes vagy. Ezt a nyakláncot is gyönyörűen elkészítetted - érintette meg ruhán keresztül az ékszert. - Apámnak is nagyon tetszett. Kicsit meséltem rólad neki. Szimpatikusnak tart.
- Ennek örülök - könnyebbült meg. - És könyvek terén mi az, ami érdekel? Tauriel mondta, hogy szeretsz olvasni.
- Nagyon szeretem a kaland regényeket. Illetve a történelmi könyveket is.
- Én is szeretem a történelmet. Sokat olvastam a város - és az ország más területeinek - történelméről. Nagyon érdekesnek találtam. De egyben el is szomorított. Nem azt mondom, hogy a változás és a modernizáció rossz. De látni, hogy a régmúlthoz képest, milyen más lett minden. Régebben sokkal zöldebb volt minden - mondta szomorkásan.
- Egyetértek. Én is szívesen látnék több zöld területet - fordult most Aragorn felé.
- Akkor ebben egyetértünk - mosolyogtak egymásra.
- Már későre jár és egyre hűvösebb is van. Jó lenne már menni. De nagyon élveztem. Sok közös van bennünk.
- Igen. Én is szívesen töltöttem veled ezt a néhány órát. Volna kedved máskor is találkozni?
- Persze. Örömmel.

Eközben Legolas és Haldír egy nehéz, de sikeres megbeszélésen voltak. Jó pár órába beletelt mire meggyőzték az üzletembereket, hogy érdemes megvenniük a terméküket.

- Nagyon ellenálltak.
- Igen. Már azt hittem, nem mennek bele.
- De a végére bevitted azzal a mondattal a kegyelemdöfést. Tudod, mivel nyerd meg a partnereidet.
- Van elég tapasztalatom.

A szobájukig vezető úton a tárgyalásról beszélgettek, majd Haldír szobája előtt elköszöntek egymástól.

Legolas még gyorsan üzenni akart barátjának a sikerről, de túl fáradt volt hozzá, és úgy gondolta, Aragorn is biztos az, ezért majd holnap reggel ír neki, vagy akár fel is hívja. Hiszen holnap lényegében már semmi komolyabb, vagy fárasztóbb teendőjük nem lesz.

A két barát jó érzéssel feküdt le. Mindketten jó napot zártak.
Aragorn már alig várta, hogy újra lássa Arwent, és ezzel a lány sem volt másképp.