A barátság színei

4. fejezet

Aragorn lassan már másfél hónapja lakott Minas Tirithben. A boltja híre már a körzet távolabbi zugaiba is elért, így szépen lassan nyereségessé tudta tenni, valamint hamarosan fel tud már költözni a második körzetbe.
A piacon is jó árakon tudta eladni a termékeit.

Gimli visszatérő vendége és alapanyag beszerzője lett, és a feleségével is el szokott járni a boltba, hogy közelebbről is meg tudják nézni a termékeket. Néhány alkalommal a nő talált is kedvére valót, amit nagy örömmel meg is vett. Gimli néhány árunál magában megjegyezte, hogy egyes termékek ára kissé magas. De a felesége kedvéért magába folytotta az ilyen megjegyzéseket. Más részről pedig nem is voltak olyan horribilis összegűek, ráadásul úgy érezte, ilyen rövid idő alatt is, a barátjává fogadta a kereskedőt. És úgy vette észre, ez az érzés kölcsönös.

Összességében Aragorn meg volt elégedve helyzetével. Örült, hogy ilyen sikeres lett a boltja. Most, hogy nem kellett aggódnia, hogy elég lesz-e a megkeresett pénze a szükségletekre, arra is maradt ideje, hogy jobban utána nézzen, mire lehet a legjobban felhasználni a szenet.

Mégis egy kis hiányérzet fogta el másik barátja kapcsán. Ahányszor meghallotta az ajtó feletti kis csengő hangját, abban reménykedett, hogy Legolas lép be rajta, de ez az érzés hamar csalódottságba váltott át, mikor nem ő volt az érkező. Ám rögvest elűzte ezt a negatív érzest, amint a betérő illető mosolyogva köszönt neki. Kedves és illedelmes volt mindenkivel.

Az ötödik hét csütörtökjén, zárás előtt fél órával Aragorn, aki éppen valamilyen papírokat nézett át, fel sem pillantvan ugyanolyan kedvességgel köszöntötte jelenlegi vendégét, mint akárki mást. A belépő vásárlók udvariasan visszaköszöntek neki. Legolas is - szándékosan - magázva, ám Aragorn rögtön felkapta a fejét az ismerős hangra. Mikor realizálódott benne, hogy valóban Legolas állt előtte, szélesen elmosolyodott. A férfin most egy barna bőrdzseki volt, szürkés sállal. A hölgyön, aki vele jött, szintén egy bőrdzseki volt, ami bordós színű volt, sárga sállal. Már igen csak lehűlt a levegő így ősz utolsó hónapjára.

- Barátom - sietett ki a pult mögül, majd amolyan férfias ölelésbe vonták egymást.

A fiatal nő csak mosolyogva figyelte a jelenetet. Mivel már kiskora óta ismerte a szőke hajút, tudta róla, hogy nem volt sok igaz barátja. Főként azért, mert sokan csak kihasználták őt. Legolas is és ő is tapasztalatból tudta ezt. Kicsit aggódott, mikor mesélt neki a férfiről. Nem akarta, hogy ő is csak kihasználja barátját. Ez az ellenérzés leginkább abból fakadt, hogy Aragorn az első és a második körzetben mozgott. De most, mikor látta kettejüket, belátta, hogy alaptalan volt a félelme.

- Azt hittem, nem is jössz - mondta, mikor szétváltak.
- Ne aggódj, nem felejtettem el. Sosem szegném meg az ígéretemet - válaszolta még mindig mosolyogva. - Örülök, hogy még nyitva tartáskor ideértünk. És hadd mutassam be az egyik barátomat, akit említettem.
- Jó napot. A nevem Arwen. Örülök a találkozásnak.
- Üdvözlöm a boltomban, hölgyem. Az én nevem Aragorn. És, amennyiben önnek is megfelel, nyugodtan tegeződjünk.
- Nekem megfelel. Ahogy nézem, nem is olyan nagy a korkülönbség.
- A másik barátom sajnos nem tudott eljönni. De neki is meséltem rólad. És biztosíthatlak arról, hogy ő is épp olyan kedves, mint Arwen, és ti is tegeződjetek majd egymással, amikor találkoztok.
- Rendben - mosolyodott el Aragorn.

Örült, hogy Legolasnak ilyen kedves barátai vannak.

- Ha lehet, kicsit körülnéznék a boltban.
- Persze, csak nyugodtan.

A bejárati ajtótól jobbra is és balra is voltak a fal mellett polcok. Hosszúak és viszonylag magasak voltak - három foka volt mindkettőnek. Illetve a pult mögötti falon is volt egy két szintes polc. A pult mögött volt egy ajtó, amin át a hátsó szobába lehetett menni. Azon belül is volt egy kisebb helyiség, mint a hátsó szoba. Amolyan kamra féleség volt. Ha a vevő nem találta meg a számára megfelelő tárgyat, akkor Aragorn hátrament, hátha van raktáron. Ha nem volt, akkor sem történt tragédia. Aragorn el tudta készíteni a kért tárgyat, ha kapott róla egy jól kidolgozott, részletes rajzot vagy képet.

Az egész belső teret kellemes halvány barna szín uralta. Ez is becsalogatta a járókelőket, akik elsétáltak boltja előtt, és belestek az ajtó melletti nagy ablakokon. Illetve a kirakatban is voltak kirakva különböző termékek. Nagy számban dísztárgyak.

Amíg Legolas az ajtótól jobbra lévő polc tartalmát nézegette, addig Arwen beszélgetésbe kezdett Aragornnal.

- Ilyenkor olyan, mint egy kisgyerek.

A férfi ezen jót nevetett.

- Valóban. Nem ismerem még régóta, de valahogy nem gondoltam róla, hogy ilyen is tud lenni.
- Igaz. Én sem láttam még gyakran ilyennek amióta belépett az apja üzletének vezetésébe, - egy elektronikai cége van, főként telefonokat és efféléket árulnak - és éretten, felnőtt módjára kellett elkezdenie viselkedni. Ilyen alkalmakkor kicsit sajnálom őt. Az apja szigorú e tekintetben. De nem akarok ilyen búskomor dolgokról beszélni és kibeszélni sem szeretném őt. Ha akar majd ő beavat a részletekbe.
- Persze, megértem. Nem szeretném, ha már rögtön a barátságunk elején - sem a későbbiekben - megrendülne a bizalma bennem.
- Ez igazán nemes gesztus a részedről. Voltak előítéleteim veled kapcsolatban, de mikor láttam a találkozásotokat, és amit most mondtál, ezek meggyőztek arról, hogy jó barátja leszel Legolasnak.
- Köszönöm a bizalmat. Nem bánod meg - mosolygott rá a nőre, aki visszamosolygott rá.
- Egyébként - váltott át Arwen suttogóra. - Az a másik barát igazából a barátnője, Tauriel.
- Ó. És miért nem így hivatkozik rá?
- Nem tudom - vont vállat. - Egyikőjük sem úgy hivatkozik a másikra, mint barát és barátnő. Tényleg nem tudom, mi lehet az ok, pedig süt róluk, hogy fülig szerelmesek egymásba.

- Ezek mind gyönyörűek. Az összeset te készítetted? - jött vissza Legolas, aki időközben az egész termet bejárta.
- Nem egészen. Vannak olyanok is, amiket úgy hoztak be eladásra, mert nekik már nem kellett. De jó párat én csináltam. Van olyan amit saját alapanyagból készítettem, illetve olyan is, amit néhány behozott áru újrahasznosításával. Örülök, hogy tetszenek - mosolyodott el.
- Tényleg tehetséges vagy - jegyezte meg Arwen is.
- Köszönöm. Ez nagyon jól esik. Ha valami tetszik, nyugodta vegyétek meg. Kint van mindegyiknek az ára. Még van tíz perc zárásig.
- Komolyan? - örült meg Arwen.
- Igen. Hisz ez egy bolt, végülis - nevetett fel Aragorn.

A végén Legolas is kuncogott kicsit. Arwen pedig kissé duzzogva elfordította a fejét, de hamar nevetésben tört ki ő is.

- Rendben, akkor körülnézek kicsit.

Párszor körbejárta a helyet, és végül egy nyakláncon akadt meg a szeme.

- Ez gyönyörű - mondta csodálattal a hangjában. - Te csináltad?
- Igen.
- Miből készült?
- Üvegből. Az egyik vendégem egy kissé elhasznált üvegvázát hozott be. Későbbi vizsgálataim alapján úgy döntöttem, felhasználom az üveget alapanyagként. Így született meg ez az ékszer.
- Elképesztő. Ezt szeretném. Lássuk, mennyibe kerül - az utolsó mondatot már csak úgy magának mondta.

Az árcédulán 340 rubel állt. Arwen gyorsan előkapta a pénztárcáját, és leszámolta Aragornnak a pénzt.

- Nem kell becsomagolni. Legolas, felraknád?
- Persze. Nagyszerűen áll - jegyezte meg a férfi, amikor szembe állt vele a nő.
- Valóban - értett egyet Aragorn is. - Mintha rád várt volna.
- Ó. Köszönöm - pirult el a lány.
- Sajnos most nekünk mennünk kell.
- Mégegyszer: örülök, hogy találkoztunk - integetett az ajtóból Arwen.
- Igen, én is.
- Takaros kis boltot nyitottál. Biztos rengeteg vendéged van már most, és lesz is még a jövőben - tette hozzá mosolyogva Legolas.
- Köszönöm - mosolygott rá barátjára.
- Majd még találkozunk.

A másik rögtön tudta, mire gondolt.

Zárás előtt még elrendezte azt a néhány papírt, amit vendégei érkezése előtt nézett, majd miután belesüllyesztette táskájába őket, bezárta a boltot.

Ámbár az elmúlt héten nem találta az íjászpályán Legolast, mégis mosolyogva gondolt arra, hogy holnap reggel talán újra találkozhatnak majd. Úgy érezte, még van egy csomó dolog, amiről tudnának beszélgetni.

Megjegyzés: akik látták a filmeket, vagy legalább hallottak róla, azok tudják, milyen nyakláncról is van szó. :)