A barátság színei

6. fejezet

Legolas még aznap este kisétált a közeli vasútállomásra - szerencséjére a vonatok éjjel-nappal közlekedtek, így nem kellett autóval utaznia. Ráadásul kocsival sokkal hosszabb ideig tartana az út. Így viszont már másnap nyolc óra körül meg fog majd érkezni Lórienbe.

Eközben Minas Tirithben a központi óra lassan negyed hetet ütött, mikor Aragorn rátért a kis "titkos" oldalsó folyosóra a lépcsősor mellett. Még maga sem tudta, miért ment oda, holott pontosan tudta, barátja nem lesz ott. A lábai mégis maguktól vitték őt abba az irányba. Viszonylag messze volt a boltívtől, mégis hallotta az íj feszülését és annak elengedésével járó hangot. Gyorsabb tempóra kapcsolt, és mikor befordult, akkor látta, hogy Tauriel az. Mikor úgy ítélte meg, nem zavarja meg a lányt a koncentrálásban, és nem is ijeszti meg, odaköszönt neki.

- Jó reggelt, Tauriel.
- Ó - fordult a hang irányába. - Neked is.
- Gyakorolsz?
- Igen. Amíg Legolas nincs itt, kicsit gyakorolok, hogy majd jól az orra alá dörgölhessem, mennyit fejlődtem, és hogy most már nem tud olyan könnyen legyőzni - nevetett fel a végén, amihez Aragorn is csatlakozott.

- Értem.
- Na meg persze versenyezni is akarok. Muszáj jobbnak lennem.
- Értem. Sok sikert. Nekem viszont mennem kell. Nem is tudom, miért jöttem ide. Megszokásból, azt hiszem.
- Megértem.
- Mikor Legolas eltűnt körülbelül egy hétre, akkor is lejöttem ide. Minden nap. Most már tudom, miért nem találtam itt.
- Ne aggódj. Nyugodtan lejöhetsz ide. Próbálok minden reggel - ebben az időben - itt lenni, és gyakorolni, úgyhogy engem itt fogsz találni. Az esetek többségében legalábbis - nevetett fel újra.
- Ezt megjegyzem - mosolyodott el. - Nos, akkor szia.
- Szia.

Legolas az egész utat végigaludta. Körülbelül ki tudta számolni, hány órakor fog befutni a vonat, így beállított magának egy ébresztőt, ami tíz perccel a megérkezés előtt jelezni fog neki.

Mikor leszállt, azonnal barátját kezdte el keresni. Még tegnap megbeszélték, hogy Haldír elé fog jönni az állomásra. De - még ilyen kora reggel is - rengetegen voltak a megállóban, így esélyét sem látta annak, hogy megtalálja őt. Kicsit beljebb ment a váróba, hogy azért mégse a peronon ácsorogjon. Miután lepakolta a holmijait az egyik padra, felhívta barátját.

- Szia. Én már megjöttem. Te hol vagy?
- Szia. Én most értem ide. Odamegyek hozzád.
- Rendben. A 18-as peronnál lévő várakozóban vagyok.
- Oké. Öt perc és ott vagyok. Bár lehet, ez lesz vagy húsz perc is ebben a tömegben - nevetett fel a végén.
- Nem gond, én itt foglak várni - nevetett ő is.

Végül Haldírral negyed órával később találkoztak.

- Szia. De rég láttalak. Örülök, hogy jól vagy, barátom.
- Szia. Az érzés kölcsönös - válaszolta Legolas, miközben megölelték egymást.

- Gyere. Kocsival jöttem.

A járművel hamar a városba értek. Haldír megmutatta Legolasnak a szobáját, majd magára hagyta, hogy nyugodtan tudjon kipakolni, és elrendezni a holmijait.

Tíz perc múlva már Haldír irodájában tevékenykedtek az üzleti megbeszélés előkészületein.

Két órával később szünetet tartottak, hogy Legolas rendesen is meg tudjon reggelizni. A vonaton csak bekapott egy szendvicset, és mikor ide megérkeztek, akkor is csak néhány falatot tudott enni. A cég vezére - ahol Haldír dolgozik - azonnal munkába fogta őket, és az sem érdekelte, hogy Legolas milyen éhes és fáradt.

A szünetük vége fele Legolas egy sms-t kapott.

Szia, barátom. Remélem, jól telt az út, gondolom már megérkeztél.

Aztán majd csinálj néhány fotót a városról és az erdőről, kérlek. Még sosem jártam Lórienben, de mindig is el akartam menni oda. Eddig csak könyvekben láttam róla képeket. De úgy hallottam, gyönyörű az erdő. Meg az egész helynek van egy varázsa.

Legolas mosolyogva olvasta Aragorn sms-ét.

Szia, barátom. Egy kicsit fárasztó volt. Egész éjjel utaztam, de szerencsére tudtam néhány órát aludni.

És ne aggódj, készítek fotókat. Én is nagyon szeretem az erdőket és úgy általában véve a természetet. Legalább egyszer muszáj lesz megnézned az itteni erdőt. Gyönyörű. Ha valaminek abban a városban - vagy körülötte - varázsa van, az az erdő.

Köszönöm, és kitartást a munkához.

A továbbiakban az előkészületekkel leszek elfoglalva, úgyhogy nem tudunk kommunikálni egy ideig. Majd én kereslek, ha már végeztünk.

Rendben.

- Ki volt az?
- Az egyik barátom. Érdeklődött, hogy vagyok. Majd, ha lesz időnk, mesélek róla.
- Rendben.

Ezután visszatértek a feladatukhoz.

Aragorn mosolyogva tette el a telefonját, majd az éppen belépő vásárlójához fordult.

A nap végén Aragorn fáradtan baktatott haza, mikor eszébe jutott, hogy be akart nézni a sarki pékségbe. Sok jót hallott már róla, és amúgy is híján volt otthon ételből. Eddig mindig az első szinten vásárolt, de be akart térni ide is, ha már annyi jót hallott róla. Mikor aztán odaért, elolvasva a feliratot rájött, hogy ez nem csak egy pékség volt, hanem cukrászda is.

- Jó napot - köszönt, mikor belépett az ajtón.
- Jó napot - rikkantotta vissza valaki. - A nevem Trufa. Én felelek a pékség részlegért.
- Jó napot. Az én nevem Pippin. Én pedig a cukrászda részéért felelek. De csak elvitelre lehet kérni, illetve megrendeléseket is vállalunk.
- Ó, én most a pékség miatt jöttem, de talán egy másik alkalommal a cukrászdába fogok jönni.
- Értem. És miben segíthetek?
- Először megnézném, mit lehet önöknél kapni. Sok jót hallottam önökről, és kíváncsi voltam erre a boltra - mondta, miközben a kínálatot nézte.
- Nos, minden jó, amit hallott, az igaz. Friss pékáruink vannak.
- Akkor szeretnék egy fél kilós kenyeret, szeletelve, ha lehet.
- Persze, nem gond.
- És megkóstolnám a croissantokat is. Finomnak tűnnek.
- Azok is. Hányat kér?
- Legyen három.
- Máris.

Trufa gyorsan és szakszerűen dolgozott. Pár perc alatt kész is lett.

- Parancsoljon uram.
- Köszönöm. Viszontlátásra.
- Egy pillanatra, uram. Nem akarom feltartani, de nem ön az új bolttulajdonos?
- Igen, én vagyok. Miért?
- Csak hallottunk a boltjáról. Régiségkereskedés, ugye? - vette át a szót Pippin.
- Így van.
- Remek. Akkor lehet, a napokban benézünk önhöz. Tudja, az egyik barátunknak - és persze annak feleségének - három nap múlva lesz a házassági évfordulója. Meg szeretnénk lepni valamivel.
- Csak nyugodtan.
- Köszönjük.
- Tegeződhetünk? - kérdezte váratlanul Trufa.
- Hogyne.
- Nagyszerű. Akkor további szép napot, vagy estét.
- Önök... vagyis, nektek is. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

Aragorn éppen hazaért, és letette a csomagokat, mikor pittyegett egyet a telefonja. Mintha csak kitalálta volna a gondolatait. A férfi szinte egész nap azon gondolkodott, Legolas mikor ír neki. De nem aggódott, hiszen tudta, hogy egy ideig nem lesz elérhető.

De ennek ellenére is gyorsan kapta elő mobilját, hogy megnézze az sms-t.

Ne haragudj, amiért ilyen későn írok, de nagyon sok lett a teendő. Mikor írtál, éppen szünetet tartottunk, mert amint megjöttem, hívtak, hogy kezdjük meg az előkészületeket. Majd Haldírral megtárgyaltuk, mit hogyan kellene csinálni a tárgyaláson. Hogyan is prezentáljuk a terveinket, hogy sikeresen "megvegyék" az ötletünket.

Semmi baj. Megértem.

Nagyon fáradt vagyok. Azt hiszem, megyek is aludni. Jó éjt, Aragorn.

Jó éjt, barátom.

Ezután Aragorn is megvacsorázott, majd nekiállt elszámolni a mai nappal. Most is rengeteg vásárlója volt. Gimli is benézett hozzá. Átnézte a mai bevételt. Összességében meg volt elégedve. Úgy érezte megint új barátokkal gazdagodott Trufa és Pippin személyében.

Megjegyzés: Számomra nem lett egyértelmű, hogy Lórien pontosan hol is van, de nálam most Gondorban lesz, ahogyan minden más helyszín is.