Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐭𝐢𝐳𝐞𝐧𝐧𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤

Szerintem ez egy jó ötlet, legalább akkor be tudná állítani rajtam egy ''Érdeklődés" funkciót.

- Tessék? Ha nem szereti az óráimat eleve nem az olaszt kellett volna második idegennyelvnek választania.

- Szeretem! - álltam fel mire a székem nemes egyszerűséggel hátra esett - Szeretem az olaszt! Szeretem a kultúrájukat! Csak azt nem szeretem mikor a tanárok már azt is meg akarják mondani, hogy mire gondoljak. Egyik se tudja, hogy az ember miket él át, de azért még ok nélkül kell cseszegetni. Megkérdezte valamelyik tanár egyszer is, hogy miért nem tudok összpontosítani az óráján? Nem! Pedig kurvára kiadnám már magamból, hogy még mindig nem vagyok képes feldolgozni az apám halálát. Vagy, hogy testkép zavarom van és csak akkor vagyok képes enni ha azt megkérik tőlem vagy olyan társaságban vagyok ahol felszabadultan érzem magam, de magamtól sosem ennék mert ha egyszer is belenézek abba a kurva tükörbe csak azt látom, hogy milyen aránytalan a testem. Megkérdezte tőlem, vagy tőlünk mert tudom nem én vagyok az egyetlen itt a problémákkal – mutattam körbe az osztályon. - hogy hogyan érzem magam lelkileg? Nem, mert a tanárok többsége csak azzal van elfoglalva, hogy ledarálja az anyagot, levizsgáztassa a gyereket aztán szevasz. Mindenre felkészítenek minket, de az életről egy szó sem esik. Milyen irónikus, ha egyszer megtámadnak az utcán akkor nem fogom tudni magam megvédeni, de legalább tudni fogom a másodfokú egyenletet. – hadartam el ezt az igen hosszú szöveget, kezeim már a padon voltak és remegtek az idegességtől, szemeim tűz vörösek voltak a könnyektől amiket már nem tudom hányszor ejtettem el a suli kezdete óta. Felkaptam a kabátom és a táskám majd kiviharoztam a teremből, hallottam ahogy a tanár még utánam kiabált, de nem foglalkoztam vele. Kisiettem az épületből és a kapu bejárata után lévő padra levágtam magam, könyökömet térdeimre támasztottam, szemeim lassan lecsuktam és utat engedtem a könnyeknek.

Vagy negyedórája ott ültem mikor egy kezet éreztem a vállamon. Pontosan tudtam kinek a keze, felismertem az érintését. Leült mellém és szorosan magához ölelt. Elkezdte simogatni a hátam így megnyugtatott szóval már a levegőt is kezdtem természetesebben venni. Felnéztem rá mire ő csak egy mosolyt küldött felém és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Tudod, hogy szeretlek és, hogy bármi van beszélhetsz nekem róla – lágy hangja még jobban megnyugtatott.

- Tudom – öleltem át szorosabban. Nem szólt tovább semmit csak visszatette az állát a fejemre és tovább simogatott. – Tudod, Joaquin. Igazán szerencsés vagyok, hogy a legjobb barátomnak nevezhetlek. Tudom, hogy mindig itt vagy mellettem ha baj van. – a fiú csak halkan felkuncogott és belepuszilt a hajamba.

- Én sem kívánhatnék nálad jobbat – mormogta ami egyből felmelegítette a szívem és kezdett kitölteni egy űrt.

Lépéseket hallottam ami egyszer csak abbamaradt. Felnéztem és Joshuaval találtam magam szembe.

- Hogy neked mindig muszáj a barátnőm körül ólálkodnod. – köpte szavait a legjobb barátom elé.

- Tessék? – állt fel vele szembe Joaquin.

- Állandóan követed minden lépését, már a tenyeredből eteted.

- Kérlek fejtsd ki jobban, hogy mi a problémád.

- Akadj le a lányról vagy kurvára megfogod bánni. – kezeit ökölbe szorította és közelebb lépett a fiúhoz. Itt volt az a pillanat, hogy felugrottam és a kéttő közé álltam, Joshua annak ellenére, hogy mellkasán volt a tenyerem egyre jobban közelített, már készült emelni a kezét de megállítottam. Elé fordultam és mind a két kezét lefogtam.

- Mire készülsz? – néztem rá egyenesen, de ő még mindig a mögöttem lévő fiút pásztázta. Behunytam a szemem, szóval ha erre nem reagál akkor erre majd fog, így elcsattant a mai nap első pofonja. Feleszmélve nézett le rám és a fájó pontra kapott.

- Ezt miért kaptam? – szólalt meg halkan.

- Idefigyelnél? – mutattam a szemeimbe – Mi a bajod? Tök furán viselkedsz Joaquin közelébe. Féltékeny vagy, vagy mi van veled?

- Szerinted nem kéne féltékenynek lennem ha ez a parazita a barátnőm körül legyeskedik? Menjen és szerezzen magának egy másik lányt ne a másét vegye el. – mikor ezt kimondta Joaquinnal összenéztünk és elnevettük magunkat. – Most meg mi olyan kurva vicces? – váltogatta a tekintetét kettőnk között.

- Az, hogy ő a legjobb barátom, és... - támaszkodtam meg a térdeimen a nevetéstől.

- És meleg vagyok. – nevetett tovább a legjobb barátom is.

Joshua szemei kikerekedtek majd megvakarta tarkóját és ő is elnevette magát.

-Ne haragudjatok... - nézett mélyen a szemembe.

- Én nem haragszom, de igazán rákérdezhettél volna – folytottam vissza a nevetésem mert nem akartam a képébe röhögni.

- Tudom – hajtotta le a fejét, odabújtam hozzá mosolyogva és szorosan megöleltem.

Rendbe szedtem magam, elköszöntünk Joaquintól és elindultunk hazafelé. Kezeit rákulcsolta az enyémre amitől egyből elöntött a pír.

- Szóval... a barátnőd vagyok? – néztem fel rá vörös arccal és ajkam harapdáltam. Egyik szemöldökét felhúzva nézett le rám.

- Hát... igen. Vagy nem? – tekintete rémülté vált.

- Hát nem tudom. Azt hittem erről fogunk beszélni, vagy megkérdezel róla. - kaptam el róla a szemem és a földet kezdtem el nézegetni.

Megállt, maga felé fordított, arcom kezei közé helyezte és ennyit kérdezett. – Sofia Frewen! Leszel a barátnőm? – arcomon a mosoly az egekig szökött.

- Szívesen leszek a barátnőd Joshua Davis! – arca közeledett felém és ajkait enyémre tapasztotta. Hirtelen megszűnt létezni körülöttem a világ, az idő megállt és csak mi ketten voltunk. Lassan elváltunk egymástól, mélyen egymás szemébe néztünk. Láttam zöld íriszeibe mindent. A sok szenvedést, azt a fényt ami akkor csillan fel ha rám néz, az örömöt, és a rengeteg harcot. Képtelen voltam elnézni, csak úgy hívogattak engem, hogy nézzem őket. Gondolatmenetemet annyi szakította félbe, hogy előttem Joshua mosolygó képét láttam.

- Min gondolkodsz annyira? – tűrte hátra a hajam.

- Mindenen.

- Abba a mindenbe én is benne vagyok?

- Persze, 80%- ban. – vigyorogtam felé.

- Te pedig a gondolataim 95%- ban. – hajolt megint közelebb hozzám.

- És a maradék 5%- ban mire gondolsz?

Sziasztok! 100 megtekintés! Elképesztőek vagytok, köszönöm szépen. Remélem élvezitek a történetet és érdekel titeket, hogy mik fognak történni. <3