Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐧𝐞𝐠𝐲𝐯𝐞𝐧𝐧𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤

Kicsit felkacagott majd újabb cigarettát vett elő.

– Ahhoz képest, hogy azt mondtad nem akarod, hogy bármi közünk is legyen egymáshoz elég megnyugtatott most a jelenlétem. – szavaim újrajátszódtak a fejemben és elképedve figyeltem, ahogy Joshua csak rámköpte ezt a pár szót.
- Igazad van, akkor csáó. – villantottam felé egy kicsit beteges mosolyt és kikerülve indultam tovább.
- Amúgy meg. – szólalt meg mögülem mire megtorpantam és visszafordultam felé. – szakítottam Victoria- val. – szívott bele új cigijébe és letüdözve azt lassacskán kifújta a füstöt.
- Oh, sajnálom. Hogy- hogy? – léptem vissza elé szemtől szembe.
- Hát... Nem jött össze. Nem fogok húzni egy olyan kapcsolatot, amiben én nem érzek semmit. Így véget vetettem neki.
- Őt is megcsaltad valaki mással? – tettem keresztbe kezeim és gúnyos mosolyt küldtem felé.
- Meg. De ez direkt volt. – mondta ki én pedig elnézve tőle csak bámultam a sötét tájba.
- Egyébként miért keresed Félix- et? – szívott mégegyet és az arcomba fújta a füstöt.
Fintorodva ellegyeztem a füstfelhőt majd hirtelen megcsapott a vágy, hogy én is elszívjak egyet.
- Elbasztam valamit, nagyon durván és próbálom jóvá tenni. – tettem csípőre kezeim és jobbra- balra járkáltam a fiú előtt és nem voltam képes levenni a szemem a kezében tartott szálról. – Kapok... egy slukkot? – álltam meg előtte és idegesen rágva a szám még mindig az említett tárgyat figyeltem.
- Próbáltad te már egyáltalán a cigit? – emelte kicsit hátrább tőlem és felhúzott szemöldökkel várta, hogy válaszoljak.
- Hát... Nem. De egy szívás nem árthat.
- Sofia nem szeretném, ha a hangodra menne és ezért le kelljen mondanod az ének szakról.
- Úgyanmár csak egyet szívok bele, nem lesz baj.
- Igen aztán az elsőt követi a második majd azt a harmadik, negyedik és így tovább amíg ott nem kapod magad, hogy rászoktál.
- Csak hadd szívjak már bele egyet ez miért olyan nagy kérés? – tettem szét előtte a kezem és kérlelve néztem rá. Megelégelve, hogy úgysem fog tudni lebeszélni erről nekem adta én pedig toppomba beletöröltem a szűrőt.
- Jaj, úgy csinálsz mintha még nem ittál volna utánam ugyanabból a pohárból. Ne finnyáskodj. – tette keresztbe kezét és egy féloldalas mosolyt ejtett.
- Én nem finnyáskodok, de nincs kedvem a szádra ragadt ribanc bacilusait elkapni. – mosolyogtam felé flegmán és erőt véve magamon beleszívtam a cigarettába. Egyből kifújtam és majdnem egy hangos köhögés jött ki belőlem, de annyira gáznak tartottam volna azt, hogy még ilyennel is bénázok, inkább fogtam magam hátat fordítva neki kezdtem el kicsiket öklendezni.
- Héj. – nevetett és vállamnál fogva visszafordított. – Azért nem lehetett olyan vészes. – vette ki kezemből a szálat majd azt a kicsit is elszívta, eldobta és visszafordult hozzám. – Letüdőzted? – hajolt le hozzám mert én már térdeimen támaszkodtam.
- Úgy nézek ki? – néztem rá vörös szemekkel mert annyira szétmart belül ez a szar, hogy már a könnyeim is megeredtek.
- Ha netán máskor is rágyújtasz tüdőzd le, nem hiányzik itt nekem, hogy szájrákot kapj.
- Kössz a tanácsot, de szerintem ez volt az utolsó, hogy én a számba vettem egy cigit is.
- Jólvan, lélegezz mélyeket. – simogatta a hátam nekem pedig kezdett helyreállni a légzésem.
- Húúúramatyám ez rosszabb volt mint a nénikém chilis babja, atya világ. – ültem le a hideg betonra és nekidőltem a ház falának.
- Ne ülj már le a hideg földre legalább. – kapta le magáról a pulcsiját és odadta nekem majd leült mellém.
- Teljesen hülye vagyok. – szólaltam meg és néztem előre a nagy semmibe. Szemem sarkából láttam, ahogy rámpillant majd végig néz rajtam és elmosolyodva ő is előre fordult és néz a semmibe.
- Tetszik a ruhád. – felhúzott szemöldökkel fordultam felé majd ő is ugyanezt a mozdulatot követve rámnézett. – Nem vagy hülye.
- De. Totálisan. Odaküldtem Félix- et Joaquin- ra, hogy beszélgessen el vele mert szimpatikus neki, de basztam odatenni azt az egy tényt, hogy ő Zack- kel együtt van. Áááhh. – csaptam mindkét kezemmel arcomra. – Pedig olyan lelkes volt. – motyogtam kezeimen át majd elvettem onnan azokat és fújtam egy nagyot. – Egy idióta vagyok, ez tény.
- Mindketten azok vagyunk. – motyogta mellettem én meg csalafinta mosollyal feléfordultam.
- De te nagyobb. – mondtam neki és beharaptam a szám annyira mosolyognom kellett. Rámnézett és csak elmosolyodott.
- Látom a humorod még megvan.
- És az soha nem is fog engem elhagyni. – kuncogtam fel jókedvűen.
- Nem úgy mint én. – nézett komoran a feketeségbe és még pislogni se pislogott.
- Joshua... azt hittem ezt már megbeszétük és lezártuk. – hunytam le a szemem egy pillanatra, és már megint erről kell beszélni...
- Tudom, de nekem ez nem könnyű.
- Szerinted nekem az? – fordultam felé egyik szemöldököm felhúzva.
- Nem, de... hmm, hagyjuk. – állt fel én meg gyorsan követve a példáját leporoltam a lábam szárát és odanyújtottam a pulcsiját.