Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐞𝐭𝐯𝐞𝐧𝐡𝐞𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤

- Akkor merek.

- Mersz?
- Istenem, Peter mondjad már mit akarsz!
- Tudod te mit akarok.
- Nem, képzeld nem tudom. – tűrte el zavartan a haját.
- Egy csókot, amit már oly' régóta ígérsz nekem. – mindenki csendben figyelte a beszélgetésüket és kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni.
- Hát ő...Én nem is...Nem tudom.
- Mertél, nincs visszaút. – állt fel a földről és a lány felé indult. Megáltt előtte és nyújtotta a kezét. Kis gondolkozás után elfogadta a fiú segítségét.
- Nagyon utállak. – rázta a fejét sóhajtozva majd egy pillanat alatt magához húztaa fiút és megcsókolta. Mindenki tátott szájjal figyelte az eseményeket, még Peter is meglepődött aztán derekánál fogta közelebb húzta magához a lányt.
- Végén még lenyelik egymást. – morogta egy srác az orra alatt. Lihegve válltak el egymástól, Emily megveregette Peter vállát és mintha semmi nem történt volna mosolyogva visszaült a helyére. A fiú sokkban állva pislogott nagyokat és megrázva a fejét még mindig meglepett arccal ő is visszaült a helyére.
- Na, folytassuk. – nyúlt az üvegért Emily és mosolyra húzott ajkakkal megpördült az üveg.
Már jó pár emberkére sor jutott, történt itt minden. Volt néhány őszinte vallomás, veszekedés, elcsattant még pár csók, pár pofon, néhány hisztérikus csapkodás, hárman leléptek, én meg még mindig úgy ültem, ahogy 45 perccel ezelőtt is. Nem voltam egyszer se, csodálkoztam is a szerencsém most velem volt.
- Te jó ég, én veletek többet nem játszok. – ugrált vissza a gatyájáb egy kilencedikes és visszaülve megforgatta az üveget. Pörgött, pörgött, és még mindig pörgött, de már lassul, de még mindig megtett két kört és lelassít előttem, majd egy apró fuvallattal még ment egy kicsit és megállt Aron- on. Aron- on? Nem is vettem észre, hogy itt van mellettem, de még azt se, hogy bejött a szobába.
- Felelsz vagy Mersz?
- Merek. – vágta rá Aron habozás nélkül Aron.
- Őőő... - vakargatta a fejét a kilencedikes. – Csókold meg a melletted lévő lányt. – mondta, nekem meg hatalmasra nyíltak a szemeim, mivel Aron mellet csak én vagyok lány. Lassan felé fordítottam a fejem, ő is így tett majd visszafordult a fiúra majd megint rám és közeledni kezdett. Pulzusom felreppent az egekbe, ahogy jött felém, megfogta az arcom és... arcon puszilt. Nagyokat psilogva néztem rá ő meg rámmosolyogva elfordult és valakivel farkasszemezett. Követtem tekintetét és megláttam Joshua- t, aki hálálkodó fejjel nézett a fiúra.
- De nem ez volt a feladat. – szólt közbe a kilencedikes.
- Figyelj öreg. – nézett rá Aron. – Szerintem ezt ne kezdjük el. – mondta neki, a fiú pedig behúzva a nyakát nézett el a szoba másik végébe. – Na, menjen. – nyúlt az üvegért és megpördítette. Újabb pár kör, amikor még mindig nem voltam benne és már, azon voltam, hogy felállok és lemegyek magamnak valami üdítőért mert az előző öt feles már sokat hatott. Sóhajtozva dőltem hátra a padlóra és hallgattam, ahogy az üveg súrolja a parkettát, miközben pörög. Egyre lassabban megy és egyre hallkabban hallom a hangját és egyszer csak megállt. Nem néztem fel, feleslegesnek éreztem.
- Sofia. – hallottam Lara hangját és erdeklődő fejjel ültem fel, majd szembesültem azzal, hogy az üveg rám mutat, a szobában lévő tömeg meg engem néz.
- Hu, bazdmeg. – morogtam és körbenéztem, hogy ki is pörgette meg.
- Csak eljött a te időd is – mondta egy végzős.
- Csak ne kelljen kirohannom az utcára alsóneműben. – indultam ki egy pár körrel történt esetből.
- Felelsz vagy mersz? – nézett rám csillogó szemeivel. Nem voltam képes nemet mondani hiszen már eleget ittam ahhoz, hogy kicsit felszabadultan érezzem magam.
- Merek! – mondtam magabiztosan, páran pedig felém kapták a tekintetüket és kíváncsian várták ennek a végét.
- Rendben, akkor 7 perc mennyország. Hmm, kivel is. Áh megvan. – tarott kis szünetet nekem meg a szívem ezerrel vert és úgy éreztem mindjárt kiugrik a helyéről. – Joshua- val. – úgy tudtam. Nagyon ellenem vannak mostanában az égiek.
- Ki gondolta volna. – álltam fel és indultam meg a fiú felé. Megálltam előtte és nyújtottam neki a kezem. – Hidd el, én se így terveztem. – mondtam neki, ő pedig belekapott a kezembe és felállt.
- Oda menjetek. -  szólt a fiú, aki kiadta nekünk a feladatot és a szoba fürdője felé mutatott.
- Nagyszerű.  – sóhajtott Joshua és előre engedett.
- Jó szórakozást! – kiabálták utánunk páran és hallottuk mintha valaki futott volna felénk, egyszer csak megállt és egy kattanás. Bezártak.
- Ezt nem hiszem el. - mentem oda az ajtóhoz és feszegettem. Zárva. Idegesen ráütöttem az ajtóra és nekidöntöttem a fejem. Mindketten kiengedtünk egy hosszú sóhajt és beállt a csend.
- Ez fog menni? – szólalt meg egy idő után. Lassan megfordultam, ránéztem és felültem a mosdó szélére.
- Nem tom, mond meg te. – döntöttem a falnak a fejem és az előttem lévő zuhanyzót vizsgáltam.
- Hol basztuk el? – kezdett el közeledni.
- Engem ebbe ne vonj bele. – tettem fel védekezve a kezem.